Amerika katonailag gyengébb, mint hinné - ebből még komoly bajok lehetnek - Wagner Péter írása

Az ukrán-orosz háború kirobbanása, az amerikai-kínai nagyhatalmi vetélkedés, de akár az izraeli-Hamasz háború csak a legutolsó jelei annak a súlyos fegyver- és alkatrész-hiánynak, amellyel Amerikától Európáig szembe kell nézni a kormányoknak és a hadiipari vállalatoknak.

A Wall Street Journal egyik minapi tudósítása a norvég Kongsberg vállalat helyzetét mutatta be. A skandináv vállalat gyártja a világ egyik legmodernebb légvédelmi rakéta rendszerét, amely az amerikai Raytheon vállalat rakétáival működik.

A NASAMS (Norwegian Advanced Surface to Air Missile System) elnevezésű rendszer kis és közepes hatótávolságú komplexum, amely a Raytheon vállalat vadászgépeken is alkalmazott AMRAAM légiharc-rakétáján és a norvégok által kifejlesztett rendszeren alapul.

Az indítóállványokon kívül a komplexumban van egy tűzelosztó központ, radar illetve elektro-optikai és infravörös szenzor.

Ezeket hálózatba lehet kötni egymással, akár több komplexumot is, amelyek képesek megosztani egymással az adatokat. A NASAMS-t eddig 15 ország rendszeresítette, köztük Magyarország is. 2022 óta Ukrajnában is működik ilyen rendszer, sajtóhírek szerint 100 százalékos hatékonysággal.

A Kongsberget az elmúlt években elöntötték a megrendelések. Egy rendszer összeszerelése két évet vesz igénybe, és aki most rendelne ilyet, annak éveket kell várnia, mert a gyártókapacitások előre le vannak kötve, annak ellenére, hogy a norvég vállalat már átállt a három műszakra és hétvégén is működnek a gyártósorok.

A termelés felfuttatását azonban nem oldja meg önmagában, hogy a gyár állandóan működik.

A Kongsberg nem maga gyártja az összes alkatrészt, hanem mintegy 1500 beszállítóval rendelkezik, akik maguk is a saját beszállítóiktól függenek. Az elmúlt évtizedek ipari trendjeinek megfelelően az egyes munkafázisok kiszervezésre kerültek, mint például a fém alkatrészek hegesztése. Egykoron a Kongberg maga szerelte össze a tűzelosztó központban dolgozó számítógépeket, most már a kereskedelmi forgalomban elérhető eszközöket épít be.

Az orosz-ukrán és az izraeli háború hatása

A légvédelmi rakétarendszerek és a hozzájuk tartozó rakéták jelenleg az egyik legkeresettebb termékek, különösen az utóbbiak folyóeszköznek számítanak napjaink háborúiban.

Az ukrán-orosz háború utolsó heteiben Moszkva mintegy 200 rakétát és 300 drónt indított ukrán célpontok ellen, ebből lehet következtetni, az ezek elhárítására kilőtt elhárító rakéták számára.Ugyanígy lehet visszaszámolni az izraeli „fogyasztásra”, ahol a Hamasz 2023 októbere óta több mint 10.000 kisebb rakéták és aknavető gránátot lőtt ki szomszédjára. 

Izrael ebből a szempontból jelentős előnyben van, hiszen évtizedek óta néz szembe hasonló fenyegetéssel, és kiépített elhárító-rendszere van, ám Kijev számára, amely a nyugati államoktól kapott légvédelmi rendszerektől függ, a helyzet kritikus. Az ilyen nagy volumenű támadások előbb utóbb kritikus mértékre apasztják a készleteket.A megoldást idáig az Egyesült Államok jelentette, amelyről úgy tűnt kimeríthetetlen készletekkel és gyorsan felpörgő gyártókapacitásokkal rendelkezik.

Ám az elmúlt két év eseményei Washington vagy inkább az amerikai védelmi ipar korlátaira is rámutattak.

Amellett, hogy az ukrán légvédelmet is meg kellett támogatnia, Izraelnek is visszaadott két korábban vásárolt „Vaskupola” rendszert.

Eközben amerikai becslések szerint egy Tajvan körül kirobbanó háború esetén, az amerikai haderő egy hét alatt kifogyna a hadihajók elleni nagy hatótávolságú rakétákból.

Gondok az ellátási láncokban

Az amerikai hadiipari vállalatok ellátási láncaiban is jelentős feszültségek alakultak ki. Ezek közül a legabszurdabb talán a Lousiana államban található Minden városban három éve felrobbant feketelőpor gyár esete.

Bár manapság a hadiipar csak kis mennyiségben használja ezt a rendkívül robbanékony alapanyagot, de így is több mint 300 különböző rakétánál vagy lőszernél van rá szükség.

A viszonyítás kedvéért 155 mm-es tüzérségi lőszerben 6,6 kg robbanóanyag van (mondjuk TNT), de szükség van 14 gramm feketelőporra is.

Amikor 2021-ben felrobbant gyár egy szikra miatt, az egész USA-ban megszűnt a gyártás.

A hadipari cégek felhalmozott készleteiket kezdték felhasználni, a Pentagon pedig a gyártás gyorsabb újraindítása érdekében 3,5 milliárd dollárért bevásárolta magát a cégbe, így gyakorlatilag megfinanszírozva az újjáépítést és a gyártás (állítólag 2023 nyári) újraindítását.

Az amerikai ellátási láncok problémáinak másik oldalát az ukrán háborúban sikerrel alkalmazott szupermodern Javelin páncéltörő- és Stinger légvédelmi rakéták jelentették.

Az előbbiből évente 2100 darabot gyártották idáig, utóbbinak már a gyártása is leállt évekkel ezelőtt.

Hiány a légvédelmi rakétákból

Amikor 2022-ben kitört a háború és ukránok ezerszámra használták el ezeket az eszközöket, az amerikai gyártok újra akarták indítani a termelést, de azzal szembesültek, hogy alkatrészek, mint a szilárd hajtóanyagú rakétamotor, csapágyak vagy áramkörök már nincsenek a piacon.

A két gyártó, a Lockheed Martin és az RTX először a gyártás megduplázást ígérte, de 2023-ban jelezték, hogy ez az eredetileg tervezetthez képest kétszer annyi időt, négy évet fog igénybe venni.

A légvédelmi rakéták hiányára utal a nemrég bejelentett hír, hogy négy NATO tagország mintegy 1000 darab új Patriot rakéta beszerzéséről döntött. Ezzel párhuzamosan, de nem összekötve az előző hírrel, arról is lehetett olvasni, hogy a gyártó Lockheed Martin Romániában fog építeni egy új gyárat egy 160 millió dolláros beruházás keretében. A Patriot rendszer még az 1990-91-es Öbölháborúban mutatkozott be (látványosan), azóta rengeted ország megvásárolta. Ukrajnában sikerült az addig félelmetes hírű Kinzsál hiperszónikus rakétákat is lelőni vele.

Bár nincsenek pontos számok az Ukrajnában működő Patriot rendszerekről, de a rendszer elfogórakétája szintén fogyóeszköz, miközben egy darab ára 3-4 millió dollárba kerül.

A gyártó évente mindössze 12 rendszert tud gyártani, ami korán sem elég a megnövekedett igények kielégítésére.

Az elkövetkező években a megnövekedett hadiipari kereslet kielégítése nem várható gyorsan. Részegységekből, alkatrészekből de képzett munkaerőből is hiányt szenved a nyugat, miközben a közvéleménynek is át kell állnia fejben, hogy a boldog békeidőknek vége, és az országoknak elsősorban maguknak kell gondoskodniuk a biztonságukról.

A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.