1925-ben ezen a napon nyitották meg az első BNV-t

Az első Budapesti Nemzetközi Vásár előtt már jóval, 1906-ban rendeztek egyfajta árumintavásárt, mégpedig a hazai termékek vásárlását és fogyasztását szorgalmazó „Tulipán Mozgalom” kezdeményezésére, Márciusi Vásár néven a Vigadó egyik helyiségében, majd 1907-től a városligeti Iparcsarnokban, már Tavaszi Vásár néven.

1912-től a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vette át a rendezést, 1918-tól pedig a vásár nemzetközi jellegű lett és neve Keleti Vásárra változott. 1925-től fut Budapesti Nemzetközi Vásár néven, miután a kiállítók és a látogatók között is egyre több volt a külföldi. Ezt a nemzetközi vásárigazolvány bevezetése is elősegítette, amely utazási és vízumkedvezményekkel járt. A belföldi látogatók pedig 1933-tól úgynevezett „filléres” vásárvonatokat vehettek igénybe.

1935-től a rendezésbe bekapcsolódott a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége. A vásárokat már 1947-ben megrendezték, először csak Őszi Vásárt tartottak, majd évente kettőt: tavasszal és ősszel is.

1967-től a Hungexpo Magyar Külkereskedelmi Vásár- és Reklámvállalat égisze alá tartozó, külön e célra alapított Budapesti Nemzetközi Vásárok és Kiállítások Igazgatósága szolgált a BNV intézményi hátteréül egészen 1992-ig.

1974-ben a rendezvény Kőbányára, a Vásárvárosba költözött, ahol 1921 óta tartották a mezőgazdasági kiállításokat. 1979-ben épült fel a 340 ágyas Expo Hotel. Kőbányán a vásár jellege is kissé megváltozott, a teljesen nemzeti pavilonok eltűntek, de a közvetlen vásárlási lehetőség nélküli áruminta jelleg sokáig megmaradt.  Itt a nyolcvanas évektől egyre több tematikus és szakkiállítás is volt (Utazás kiállítás, Construma), a BNV szerepe lassan, de biztosan csökkent. 

Az utolsó tavaszi BNV-t 1992-ben tartották, azt évente többfajta szakvásár váltotta fel.