A genetika vagy a nevelés hat inkább a gondolkodásmódunkra?

Hírek2019. máj 14.Sz.A.

A fő gondolkodási készségeinket inkább tanulás útján szerezzük meg, és sokkal kevésbé vannak a génjeinkbe kódolva, mint azt korábban gondolták - állítja Cecilia Heyes, az Oxford Egyetem pszichológia professzora.

A tanulás (ezen belül is elsősorban a szociális tanulás) és a kultúra domináns szerepet játszott az emberi jellemzők alakításában, állítja Cecilia Heyes, az Oxford Egyetem pszichológia professzora legújabb, A kognitív eszközök elmélete című könyvében. A magyarra is lefordított, nemrég megjelent kötet szerint

a genetikai evolúció csak kis mértékben járult hozzá a kulturális tanulás megjelenéséhez, és a kulturális evolúciót lehetővé tévő mechanizmusok maguk is a kulturális evolúció termékei.

Ezek a mechanizmusok sokkal inkább kognitív eszközök, mintsem kognitív ösztönök. Ezek az eszközök csecsemő- és kisgyermekkorban szociális interakciók eredményeképpen alakulnak ki, és később is ezen interakciók következtében formálódnak.

Azokat a gondolkodási készségeket, melyek megkülönböztetik az embereket a többi élőlénytől, tanulás útján szerezzük meg és nincsenek a génjeinkbe kódolva. A kultúrának tehát jelentős szerepe van az emberi elme fejlődésében.

Az ember genetikai kezdő csomagja, vagyis azok az öröklött pszichológiai jellemzők, melyek jelentősen hozzájárulnak a gondolkodásmód fejlődéséhez, nem különleges kognitív folyamatokból áll, hanem a csimpánzoktól és más állatoktól örökölt kezdő csomag kifinomult, bővített változata. Az emberi és nem emberi kezdő csomagok között elsősorban az érzelmek, a motiváció, a figyelem és a tudat területén vannak különbségek, melyek hatással vannak a különféle tanulási módok és folyamatok hatékonyságára.

Más élő főemlősökkel összehasonlítva például az ember kevésbé agresszív és sokkal inkább törekszik a társaival való interakcióra.

Ezek az érzelmi és motivációs tulajdonságok növelik a rugalmasságot a másokkal való kapcsolatfelvétel során, valamint egyszerűbbé teszik a hozzáférést a különféle, elsajátítandó mintákhoz, illetve azokhoz a tanítókhoz, akik ezeket át tudják adni.

A sajátosan emberi kognitív mechanizmusok a genetikailag öröklöttön túl kulturálisan öröklött információval és tanulással egyaránt formálhatók.

A tanuláson belül megkülönböztetünk egyéni, szociális és kulturális tanulást, melyek között a különbség nem abban rejlik, hogy mit tanul az ember, hanem abban, hogy miképp teszi azt.

Az egyéni vagy nem szociális tanulás során a megszerzett információt, tapasztalatot mindenki maga dolgozza fel, míg a szociális tanulás esetében ezt a folyamatot más résztvevők (tanítók) segítségével végezzük el. Utóbbin belül megkülönböztetjük az úgynevezett kulturális tanulást, amely a kulturális örökség átadását jelenti. A kulturális tanulás különféle módozatai közül könyvében Cecilia Heyes a szelektív szociális tanulást, az utánzást, a gondolatolvasást, valamint a nyelv használatát vizsgálja.

A szociális tanulás akkor „szelektív”, amikor a találkozás körülményeinek vagy a minta bizonyos tulajdonságainak függvényében változik a minta megfigyelésének hatása. Például a tanulók fogékonyabbak a társadalmi hatásokra, ha a környezet a közelmúltban változott, valamint hajlamosabbak befogadni az idősebbektől, illetve a csoporton belüli többségtől származó információkat. Míg a kulturális tanulás többi típusa sajátosan emberi mechanizmus, addig a szelektív szociális tanulás más fajoknál is megfigyelhető.

Az utánzás például, bár más fajokra is jellemző, az embereknél sokkal fejlettebb folyamat, és olyan mechanizmusoktól függ, melyek kulturálisan öröklődnek.

A gondolatolvasás, amely a mentális állapotok (például hiedelmek és vágyak), gondolatok és érzések felismerésének folyamata, önmagunk és mások számára, döntő szerepet játszik a tanításban. A tanár a gondolatolvasás képességével hatékonyan képes felismerni a diák ismeretének mértékét és korlátait, és a tanulási folyamat minden egyes szakaszában tudni fogja, mit kell megtanítani vagy megmutatni.

Ezzel párhuzamosan a diák gondolatolvasás útján hatékonyabban ismeri fel a hallottak közül azokat a lényeges részeket, melyekre a leginkább érdemes fókuszálni az adott dolog elsajátítása érdekében. Végül, de nem utolsó sorban a kulturális tanulás rendkívül fontos típusa a nyelv, vagyis a kommunikáció szavak vagy jelek használatával strukturált és hagyományos módon zajlik, melynek kialakulásához ugyancsak szükség volt genetikai vagy kulturális evolúcióra.