A legidézettebb magyar tudós életfilozófiájáról mesélt - Ma is érdemes tanulni belőle
Hírek„A boldog ember számomra olyasvalaki, aki a saját elveit követi, aki nem hagyja magát manipulálni sem genetikai és kulturális öröksége, sem pedig egója féktelen vágyai által” – vallja Csíkszentmihályi Mihály, a flow elmélet megalkotója, a kreativitás és a tökéletes élmény lélektanának egyik legismertebb nemzetközi kutatója.
A híres magyar származású pszichológus 71 éves volt, amikor Ingeborg Szöllösi felkereste montanai nyári otthonában, és nyolc napon át életfilozófiájáról beszélgettek. A Flow - Út a boldogsághoz című, most magyarul is megjelent kötet ennek a beszélgetésnek a lenyomata, benne számos felvillanyozó, és nagyszerű felismerést hordozó történettel.
Hogyan élhet az ember boldogan? – mint Csíkszentmihályi elmondja, a kérdés egész életében foglalkoztatta. Gyerekkorában is, amikor a második világháború után Olaszországba menekült a családja.
Nagyon alaposan megfigyeltem az emberek életét, és láttam, hogy sokan mennyire vakok, mennyire nem tudják az életüket alakítani, de azt is, hogy időről időre néhányuknak sikerül leküzdeni a kedvezőtlen életkörülményeket, a külső akadályokat. Ez pedig arra ösztönzött, hogy a gyermekkoromban szerzett rossz tapasztalatok ellenére is tartalmas, boldog élet kialakítására törekedjek. Így kötöttem ki a pszichológiánál és az empirikus kutatásoknál, miután a filozófiában, a művészetben és az irodalomban nem találtam meg a gyakorlatban használható válaszokat.
A flow megtapasztalásához az egyénnek nem szabad sem túl-, sem pedig alulterheltnek lennie, különben nem tud megfelelően fókuszálni arra, amit csinál.
Ha nincs önbizalmad, nem bízol magadban, és állandóan védekezned és igazolnod kell magad mások előtt, akkor nem sikerülhet játékossá tenned a világhoz való viszonyodat. A nyitottság mindenképpen az egyik olyan képesség, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a flow-t és ezzel együtt az örömöt is, és a világhoz játékosan tudjunk viszonyulni. A másik képesség az, hogy összpontosítani tudjuk a figyelmünket. Önbizalom és koncentráció – ha a kettő közül az egyik hiányzik, nem fogsz tudni játékosan viszonyulni a világhoz
– fogalmaz Csíkszentmihályi.
A flow mindenütt ott van, és bármilyen emberi tevékenységben lehetséges elérni – állapítja meg. A kötet sorra veszi, hogyan jelenik meg a munkában, a játékban, a családban, az iskolában, az idős korban, miként lehet a jövő iránytűje, és számol az árnyoldalaival is.
A kötetben emellett Csíkszentmihályi a pszichoterápiával kapcsolatos véleménye is megjelenik. Az a baj vele – mondja –, hogy az embereket túlságosan befelé forduló irányba tereli, ahelyett, hogy aktivizálná őket. Ezért folyamatosan a múltjukkal vannak elfoglalva, és teljesen lebénulnak, amikor a jövőbe kell tekinteniük.
A terápia végső soron csak egy olyan külső eszköz, amely nem tud tovább segíteni, ha nem akarsz felelősséget vállalni azért, amit az életedben megvalósítasz (vagy éppen nem valósítasz meg), és mindig csak a múlt körülményeit okolod a kudarcaidért, az érzelmi nyomorúságodért.
A flow-val kapcsolatos etikai dimenzióra is felhívja a figyelmet e beszélgetés során Csíkszentmihályi Mihály, hiszen olyan tevékenységekben is megtapasztalhatjuk, amelyekből másnak kára származik, mert becsapják, kihasználják őket.
A flow önmagában még nem jó és nem dicséretes, hanem csak akkor válik azzá, ha ez a tapasztalat gazdagít téged és a környezetedet, és továbbvisz a fejlődésben.
