Az 1929-33-as válság ismétlődhet, figyelmeztetnek Nobel-díjas tudósok
HírekHa egymásnak feszül Kína és az USA, és kereskedelmi háborúvá szélesedik az amerikai-kínai konfliktus, akkor megismétlődhet az 1929-33-as válság, figyelmeztetett ezer közgazdász, köztük Nobel-díjas tudósok. A múlt heti amerikai-kínai csúcstalálkozó kudarcba fulladt, mert mindkét fél teljesíthetetlen követeléslistával állt elő Pekingben.
Már az első körben nehéztüzérséget vetett be az amerikai és a kínai tárgyalódelegáció a kereskedelmi és pénzügyminiszterek múlt heti pekingi csúcstalálkozóján. Az USA ragaszkodik ahhoz, hogy azonnal évi száz milliárd dollárral csökkentse a jelenlegi, évi 375 milliárd dolláros, Kínával szembeni kereskedelmi hiányát, amit többek között azzal próbálnak elérni, hogy több amerikai árut vásároltatnának a kínaiakkal, miközben büntetővámokkal drágítanák a kínai árukat az amerikai piacon.
Ezzel párhuzamosan a kínai vállalatok állami támogatásának megszűnését is kérték azokra a magas hozzáadott értékű termékekre, amelyek a Made in China 2025 programban szerepelnek. Steven Mnuchin pénzügyminiszter és Wilbur Ross kereskedelmi miniszter követeléslistája szerint
Washington gyakorlatilag teljesen átrajzolná az állami vállalatok működési rendszerét Kínán belül, ami nyilvánvaló képtelenség, és teljesíthetetlen feltétel Peking számára.
Ezen kívül csökkentenék a kínai behozatali vámokat számos kulcsfontosságú területen, és a pénzügyi szektor teljes nyitásához is ragaszkodnának. A szabadalmi törvények betartatása és a kiberbiztonság szintén sarkalatos kérdés az amerikai fél számára.
Elemzők szerint a kínai követelések is elrugaszkodtak a valóságtól: azt kérik, hogy az USA azonnal függessze fel a Világkereskedelmi Szervezetnél (WTO) a Kína ellen tett korábbi feljelentéseit, amelyek a szabadalmi jogok megsértéséről szólnak, és amelyek nagy része valóban megalapozott.
A másik, hasonlóan erős követelés, hogy
Washington ismerje el Kína piacgazdasági státusát, ami a WTO-nál kedvező helyzetbe hozná Pekinget.
Mindez nem csak az USA-val, hanem más országokkal szemben is megkönnyítené a kínai exportőrök dolgát a konfliktusok elrendezésében. Mindehhez hozzátartozik, hogy amikor Kínát tagjai közé vette a WTO, azzal gyakorlatilag megadta Pekingnek a piacgazdasági státust.
Az eddig mindkét részről bevezetett, illetve kilátásba helyezett büntetővámok egyre több értékű exort- és importárut érintenek, és bár első ránézésre Kínának nagyobb a vesztenivalója, a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Egyrészt Kína az amerikai állampapírok legnagyobb külföldi tulajdonosa közel 1250 milliárd dollár értékű amerikai kötvénnyel, másrészt
az ellen-vámokat olyan jól célzottan vetné ki, hogy egész szektorok bénulnának meg az USA-ban, nem véletlenül pont azokban a választókörzetekben, amelyek létfontosságúak a republikánusok számára.
A tárgyalásokkal egy időben ezer közgazdász, köztük Nobel-díjas tudósok nyílt levélben figyelmeztetett a kereskedelmi háborúskodás elfajulásának veszélyeire, kiemelve, hogy az 1930-ban bevezetett, az amerikai protekcionizmust erősítő Smoot-Hawley törvény jelentősen hozzájárult az akkori válság elmélyüléséhez.
Akkor közel 20 ezer importtermékre vezetett be vámemelést az USA a hazai piac védelmének indoklásával, ám a főbb kereskedelmi partnerei azonnal pótvámokkal válaszoltak, ami jelentősen visszafogta az amerikai termékek importját, így a protekcionista törvény végül óriási károkat okozott az amerikai gazdaságnak, tovább nehezítetve a válságból való kilábalást.
