Berend T. Ivánt Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia búcsúztatja 

A magyar és nemzetközi történettudományt pótolhatatlan veszteség érte Berend T. Iván távozásával. Személyében nem csupán egy nagy formátumú tudóstól, hanem a hazai értelmiségi és intézményi élet egykori kulcsszereplőjétől búcsúzunk. Pályafutása hidat képezett a 20. század második felének magyarországi átalakulásai és a globális, angolszász akadémiai világ között. 

Berend T. Iván a magyar, az amerikai, a brit, az osztrák, az európai, a csehszlovák és a bolgár tudományos akadémia tagja, egyetemi tanár volt.

Az MTA a nagy hazai és nemzetközi tekintélyt szerzett magyar gazdaságtörténeti iskola kulcsembereként méltatta Berend T. Ivánt.Berend T. Iván az Akadémia elnöki tisztségét 1985 és 1990 között töltötte be. Az MTA közleménye kiemelte: ebben az időszakban olyan évtizedes, megoldatlan problémákkal szembesült, mint a tudományos minősítés módszere, a tagválasztás folyamata, az akadémikusok gazdasági-társadalmi helyzete, valamint a nagy akadémiai projektek elindítása.

Berend T. Iván 1930. december 11-én született Budapesten, gyerekkora alig 14 évesen a dachaui koncentrációs táborban ért véget. Tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma: Budapesti Corvinus Egyetem) és az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte 1949 és 1953 között. 1953-tól a közgazdaságtudományi egyetem gazdaságtörténeti tanszékének tanársegéde, 1960-tól docense, 1964-től egyetemi tanára, 1967-1991 között tanszékvezetője volt. 1962-1965 között a dékáni tisztséget is betöltötte, 1973 és 1979 között rektorként állt az egyetem élén.

Egyetemi doktori disszertációját közgazdaságtanból 1957-ben védte meg, egy évre rá szerezte meg a történelemtudomány kandidátusa, 1962-ben pedig a történelemtudomány doktora fokozatot. 1973-ban választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1979-ben rendes tagjává, 1985-től 1990-ig a tudományos testület elnöke volt. 1967-től főtitkárként, 1975-től elnökként irányította a Magyar Történelmi Társulatot. Pályája során számos tekintélyes nemzetközi szakmai szervezet választotta vezetőségébe.

Tudományos kutatásai Magyarország és Európa, elsősorban Közép-Európa 19-20. századi gazdaságtörténetére irányultak, gazdaságtörténeti munkáiban a modern gyáripar kialakulását, a nemzeti jövedelem alakulását és a gazdasági reformokat vizsgálta. 1982-ben megjelent Válságos évtizedek című könyve gazdag kép- és forrásanyaggal, közérthető formában tárgyalta a két világháború közötti Kelet- és Közép-Európa összehasonlító társadalom-, politika- és gazdaságtörténetét.

A hatvanas években a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagjaként részt vett a gazdasági reform, az új gazdasági mechanizmus előkészítésében és kidolgozásában. A rendszerváltáskor elnöke volt a Németh Miklós kormányfő által felállított, a Minisztertanács mellett működő tanácsadó testületnek.

Berend T. Iván az 1970-80-as években több alkalommal vendégprofesszorként dolgozott az Egyesült Államokban. 1990-ben a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i intézményében (UCLA) a történeti tanszéken lett professzor, 2015-ben vonult nyugdíjba. 1993-tól 2005-ig a UCLA Európai és Orosz Tanulmányok Központjának volt igazgatója, 1995 és 2000 között elnökként irányította a Nemzetközi Történettudományi Bizottság munkáját.

Munkásságát díszdoktori címmel ismerte el több magyar és külföldi egyetem, tudományos akadémiák sora fogadta tagjai közé. 1961-ben megkapta a Kossuth-díjat (Ránki Györggyel közösen), 1965-ben és 1966-ban az Akadémiai Díjat, 1981-ben az Apáczai Csere János-díjat, 1985-ben az Állami Díjat.