Harckészültség és figyelmeztető bombázás a Fekete-tengeren: mi áll a brit akció hátterében?
HírekAz utóbbi évtizedek egyik legsúlyosabb incidense történhetett június 23-án a Fekete-tengeren, a Krím-félsziget déli partjai mentén. Akár Oroszország és a NATO közvetlen fegyveres összecsapásba is torkollhatott volna. A részletek továbbra is homályosak, az érdekeltek mást-mást mondanak.
Egy brit hadihajó június 23-án az oroszországi parti őrség, a légierő szerint megsértette az Oroszországi Föderáció (OF) tengeri határait, és a Krím-félsziget, a Fiolent-fok közelében, a 12 mérföldes (mintegy 19 kilométeres) zónán belülre keveredett. Orosz források szerint mintegy 3 kilométeres mélységben hatoltak be a területi vizekre.
A britek elismerték, hogy a 12 mérföldes területi vizeken belül hajóztak teljes harckészültségben. A brit hadihajón lévő BBC tudósítótól tudjuk, hogy a hadihajó fegyver-kezelői a töltött, tűzkész fegyverek mögött ültek, rajtuk a kötelező fehér, a vállat is beborító tűzvédelmi csuklyával. Frank Gardner a BBC (nemzet)biztonsági tudósítója az esetet kommentálva feltette a kulcskérdést – és talányos választ kínált rá: „A brit királyi haditengerészet szükségtelen provokációjáról van-e szó, vagy pedig a hajózás jogának törvény szerinti érvényesítéséről? Ennek megítélése az Ön nézőpontjától függ”.
Nagy-Britannia – Magyarországgal, a világ államai döntő részével együtt - nem ismeri el, hogy a Krím az Oroszországi Föderáció (OF) része. Tehát ilyen szempontból elfogadható a brit hadihajó kapitányának nézete, mi szerint ugyan de facto megsértették az OF területi vizeit, de mivel szerintük a Krím ukrán terület, és az ukránok nem emeltek kifogást, a brit hadihajó tehát jogszerűen járt el, a baráti Ukrajna területi vizein úszott.
A Krím-félszigetet viszont 2014-ben az OF egy vértelen katonai manőverrel elfoglalta és visszacsatolta az országhoz, deklarálva, később egy vitatott népszavazással is megerősítve, hogy az OF elidegeníthetetlen részéről van szó. A Krím-félsziget eme státusváltozását a világ néhány országán kívül senki sem ismerte el. Magyarország, miként valamennyi NATO-tagállam, továbbra is Ukrajna részének tartja a Krím félszigetet.
Az oroszok saját elmondásuk szerint először a nemzetközi hajózásban az általános, vész-jellegű kommunikációra szolgáló 16-os csatornán figyelmeztették a Krím területi vizeire behatoló HMS Defendert, hogy hagyja el a térséget, térjen vissza a nemzetközi vizekre. Állításuk szerint a brit hadihajó erre nem válaszolt. Ez után több oroszországi partvédő hajó megközelítette a Defendert, amely erre sem reagált. Először az oroszországi hadihajók figyelmeztető tüzérségi lövéseket adtak le, amelyek elmondásuk szerint a Defender orra előtt csapódtak a vízbe. Erre sem történt semmi, a brit hadihajó nem változtatott irányt.
Ekkor hivatalos moszkvai közlés szerint az OF légi erejének egy Su-24M típusú taktikai bombázója jelent meg a hajótól néhány száz méterre, majd a hajó orra előtt a vízbe ledobott négy darab 250 kilogrammos OFAB-250 mintájú repesz-rombolóbombát. A bombák gyújtószerkezetét úgy állították be, hogy azok a víz alatt kis mélységben robbanjanak, hatalmas, legalább 70 méter magas figyelmeztető vízoszlopot gerjesztve. Ezek után az oroszországi hivatalos verzió szerint a britek irányt változtattak és nemzetközi zónába érve elhagyták az OF vizeit.
A 2021 június 24-én közzétett képen az orosz hadsereg SZU-24M típusú repülőgépe bevetésre indul a szíriai Hmeimim légitámaszpontról 2015. október 22-én. MTI/AP/Vlagyimir Isacsenkov
Perdöntő, amit Jonathan Beale, a BBC tudósítója jelentett a Defender fedélzetéről 1:39 perces rövid riportjában, ami a BBC online kiadásának vezető anyagává avanzsált – egy ideig. (Ezt a riportot percekkel később a BBC eltávolította a honlapja éléről, egy Britney Spears pletyka-sztorival helyettesítve.) Beale tudósításában megállapította, hogy a Defender előre elhatározott módon, tudatosan választotta ezt a lépést, a területi vizekre való behatolást, „hogy Oroszország tudomására hozzuk álláspontunkat”. Az újságíró hozzátette, olyan közel mentek, hogy már szabad szemmel is látszottak a part részletei. Beszámolója szerint körülbelül egy óra hosszat tartózkodtak a Krím területi vizein, majd visszatértek a nemzetközi vizekre.
A riport szerint a brit hadihajó felkészült az éles lőszerrel vívandó összecsapásra az oroszországi fegyveres erőkkel. A rövid riportból kiderült, valamennyi tengerész, beleértve a fedélzeten tartózkodó BBC tudósítót, megkapta a fehér tűzvédelmi csuklyát, amit éles helyzetben kötelező viselniük. A BBC képsorai mutatták az éleslőszerek betöltését a fegyverekbe.
A Defender behatolt a Krím (azaz az OF) területi vizeire, ismerte el Beale, hozzátéve, hogy „nemzetközi hajózási útvonalat” használtak. Ezt az útvonalat feltehetően a Szevasztopolból, a Krím-félsziget legnagyobb városából, ahol az OF haditengészeti bázisa is van, a polgári kikötőjéből, az oroszországi hatóságok engedélyével induló polgári hajók használhatják. Az oroszországi hadihajók figyelmeztető lövéseit a Defenderen hallották, erősítette meg az újságíró, de csak annyit mondott, hogy azok „hatótávolságon kívülről” jöttek.
A 250 kilogrammos bombák robbanásáról – amit feltehetően a hadihajón utazó valamennyi ember érezhetett volna – nem beszélt.
Egyelőre a figyelmeztető bombázást az oroszországi forrásokon kívül semmi sem bizonyítja. „Ha az oroszok tényleg ledobták volna a 250 kilogrammos repülőbombákat, arról bizonyára készítettek volna és publikáltak volna egy videót” mondta egy brit médiaelemző. De egy értelmezhetetlen, gyenge, semmitmondó 12 másodperces felvételen kívül az oroszországi védelmi minisztérium hosszú ideig semmit sem hozott nyilvánosságra. Később megjelent egy feltehetően drónról készült, valamivel hosszabb felvétel, de abból sem derültek ki a fontos részletek. Viszont az orosz hadihajók tüzérsége által leadott figyelmeztető lövéseket hallotta és visszaigazolta a BBC Defenderen utazó tudósítója.
Akárhogyan is nézzük, roppant veszélyes manővert hajtott végre a brit hadihajó. Igazát a moszkvai védelmi minisztérium a már említett ügyetlen, semmit sem bizonyító, néhány másodperces video-felvétellel igyekezett bizonyítani. Ezen, amelyet a brit hadihajó baloldalán körülbelül 800 méterre, mintegy 400 méter magasan, a Defenderrel párhuzamosan haladó orosz katonai gépről készíthettek, nem látszanak sem a partvédő hajó által leadott lövések becsapódásai, sem pedig az állítólag figyelmeztetésül a hajó orra elé ledobott 250 kilogrammos bombák keltette óriási vízoszlopok.
Az Őfelsége Haditengerészetéhez (HMS) tartozó, 45.-ös típusú, igen modern, a 2013 óta szolgálatban lévő, több mint nyolcezer tonnás Defender romboló a Krím-félsziget déli része előtt, a Fiolent-fok térségében haladt délkelet irányba. A hajó kapitánya szerint az Odesszából indult hadihajó célja a délkeleti irányban lévő Grúzia valamelyik kikötője volt, csak „levágták” a kanyarokat, hogy rövidebb legyen az út, így kerültek a 12 mérföldes parti vizeken belülre.
Teljes mértékben hipotetikus gondolat: mi lehetett volna a HMS Defender célja az oroszországi területi vizekre való behatolással? Honlapunknak névtelenül nyilatkozott erről egy magyar nyugállományú hivatásos katonai hírszerző, aki aktív korában egy NATO-tagországban szolgált a katonai attaséi hivatalban. „Roppant sok értékes információt lehet egy ilyen akció alkalmával megszerezni - mondta.
Például a területi vizekre való behatolás során mikor, milyen erőkkel, milyen módon reagáltak az orosz haditengerészet, a légierő, a partvédelem egységei? Milyen frekvenciákat, távközlési eszközöket használtak egymás között a behatolással kapcsolatos információcsere során? Kidolgozott séma, „eszkalációs lépcsők” alapján reagáltak, vagy spontán, rendezetlen reakciókat lehetett észlelni? Milyen légi, haditengerészeti eszközöket vetettek be és milyen sorrendben?”
Itt a repülőgépekről is szó van. Angol és orosz források egyaránt beszámoltak legalább egy Su-24M taktikai bombázógép megjelenéséről és orosz források videói alapján feltételezhető, hogy nagy magasságban, legalább 6000 méteren drón(ok) köröztek, amelyek kamerái képeket közvetítettek a hadihajó mozgásáról és szenzoraik mérték az angol hadihajó irányát, sebességét, reakcióit, esetlegesen az elektronikai felderítő rendszerei, radarjai működését.
Rendkívül érdekesek lehetnek a felbukkant orosz haditengerészeti egységek, hajók, amelyek egy részét feltételezhetően a Kászpi-tengeri flottilla a Volgán és a Dnyeperen át a Fekete-tengerre felúsztatott, kis méretű, erős fegyverzetű korvettjei alkották.
A Kászpi-tengeren a nyugati haditengerészeti hírszerzést, az oroszok flottillájának kifürkészését roppantul megnehezíti a zártság. Iránon kívül csak a volt Szovjetunió tagállamainak hadihajói ellenőrzik a Kászpi tengert – és ezeket az oroszországi haditengerészeti elhárítás erősen kézben tartja. Az egyetlen „idegen” hatalom Irán, de a Kászpi tengeren hajózó iráni haditengerészeti egységek legénysége között valószínűtlen a Nyugat, a NATO számára dolgozó felderítők jelenléte.
Az angol-orosz incidens a Szevasztopolban lévő nagy orosz haditengerészeti kikötőtől mindössze 25-30 kilométerre történt. Külön fejezet lehet az angolok által megszerzett információk könyvében a szevasztopoli haditengerészeti parancsnokság feltehetően észlelt, kódolt rádióforgalma, az incidensre való reagálása.
Beszélgetőpartnerünk szerint nem lehetett véletlen, hogy erre a kényes misszióra éppen a HMS Defendert választották ki. Ez a hajóegység, a 45.-ös típus számít a nyugati világ talán legmodernebb légvédelmi és rakétavédelmi képességekkel rendelkező hadihajójának. Radarrendszerei, szenzorai többet tudnak, mint az Egyesült Államok Aegis lég-, és rakétavédelmi rendszerrel, irányított rakétákkal felszerelt hajóegységei.
A Defender képes lehetett az elriasztására, üldözésére bevetett orosz haditengerészeti egységek elektronikai, felderítő rendszereinek a felmérésére is. Ugyanez érvényes az OF légi erejének gépeire. Jonathan Beale, a BBC a Defenderen lévő tudósítója beszámolt róla, hogy legalább húsz, különféle típusú orosz katonai repülőgépet észleltek az angol hadihajó körüli légtérben.
Ezek egymás közti, vagy a bázisaikkal való kommunikációi, a gépeken esetleg bekapcsolt egyéb elektronikus rendszerek, például jelzavarók működési paraméterei ugyancsak értékes információkkal szolgálhattak az oroszországi fegyveres erőkről, reagálási rendszerükről.
Ha mondjuk – ismét erős feltételezéssel – hogy Ukrajna felkészülne a Krím katonai visszafoglalására és a NATO hallgatólagos háttértámogatást, hírszerzési adatokat adna neki, ezek a június 23-i incidenssel kapcsolatban megszerzett információk óriási segítséget jelentenének egy esetleges partra szállás előkészítésében. Erre nyilvánvalóan – és remélhetően - nem kerül sor, ismerve az Oroszországi Föderáció és Ukrajna fegyveres erői közötti óriási mennyiségi és minőségi különbséget és a Nyugat jelentős politikai-katonai tényezőinek ellenvéleményét - fejezi be a név nélkül nyilatkozó szakértőnk.