Így szerezné meg Kína a high-tech titkokat

Sokan aggódnak amiatt, hogy a kínai-amerikai kereskedelmi háború kiszélesedhet idén, és bár a konfliktus elsődlegesen a két világhatalmat érinti, hatása van az unióra és - főként Németországon keresztül - hazánkra is. Mutatjuk az EU-ba történő kínai high-tech térnyerés hátterét.

Peking egyre erőteljesebb törekvése betörni a közösségi piacra, főként a fejlett nyugat-európai high-tech vállalatok felvásárlásával, elsősorban Németországban és Nagy-Britanniában. Bár az elmúlt évben csökkent az Európai Unióba irányuló kínai működő tőkebefektetések nagysága, ez több tényező együttes hatása, és semmiképp sem arra utal, hogy ezen a stratégián változtatna Peking. A tőkebehozatal lassulása egyrészt annak következménye, hogy a Brexit, illetve az Ipar 4.0 körüli bizonytalanságok felerősítették a közvetlen tőkeberuházások amúgy is csökkenő tendenciáját – hangzott el Borosnyay-Miklós Katalin, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány Kína kutatója és Goreczky Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője beszélgetésén a Trend FM rádióban.

A folyamathoz hozzájárult az is, hogy Kínában korlátozták a kínaiak külföldi ingatlanbefektetéseit.

Igaz, a másik oldalon ösztönözték az Egy övezet, egy út kezdeményezéshez kapcsolódó beruházásokat, különös tekintettel a high-tech iparágakra. A folyamatot erősítette, hogy

amerikai mintára több uniós országban – például Németországban, Franciaországban – is korlátokat állítanak Kína vállalatfelvásárlásai elé,

különösen azokban az esetekben, amikor fejlett technológiával rendelkező, vagy nemzetbiztonsági szempontból érzékeny – vízszolgáltató, telekommunikációs, egészségügyi – vállalatok akvizíciójáról van szó. Az uniós szintű szabályozásra tett javaslat már 2017-ben megszületett, de nem tudni mikor kerül sor közösségi szintű szabályozásra, egyrészt mert

az unió döntéshozatali rendszere nagyon lassú, másrészt, mert egyes tagországok, például az új olasz kormány elődjével szemben nem támogatja teljes mellszélességgel az elképzelést.

Ugyanakkor az is tény, hogy a kínai vállalatok még a tervezett uniós szabályozás bevezetését követően is sokkal szabadabban terjeszkedhetnek az unióban, mint a külföldi cégek a kommunista országban, az agyonszabályozott, és a külföldi vállalatok térnyerését formális és informális eszközök garmadájával akadályozó gazdaságában. Jól mutatják a számok is, hogy mekkora szükség lenne a közös szabályozás bevezetésére.

Amíg ugyanis az USA-ba a tavalyi első félévben 2,5 milliárd dollár értékű kínai befektetés érkezett, a kevésbé korlátozó unióba közel 20 milliárd dollár értékben fektettek be kínai vállalkozók.

A kínai terjeszkedés egyértelmű európai célpontját a fejlett nyugat-európai államok jelentik. Egyrészt, mert ezek rendelkeznek olyan hatalmas vásárlóerővel, amely kínai ipar termékeit képesek felvásárolni, másrészt, mert itt működnek azok a high-tech vállalatok, amelyek felvásárlásával – a China 2025 stratégiai programnak megfelelően – igyekszik a távol-keleti ország összeszerelő országból a fejlett technológiát alkalmazó országok élcsoportjába előre lépni. E célnak rendelték alá az Egy övezet, egy út kezdeményezést is, amelynek célja az Európába vezető út kikövezése, elsősorban ingatlanfelvásárlásokkal, infrastrukturális beruházásokkal. Az öreg kontinens, illetve az unió keleti országaiba éppen a fejlett technológia hiányának, illetve a korlátozott piacnak köszönhetően csak kevés technológiai tőke érkezik Kínából. Sokkal inkább felvonulási területnek tekintik a régiót, illetve az unión kívüli Kelet-Európát. Úgy lehetne összefoglalni, hogy

amíg Nyugat-Európában elsősorban technológiai felvásárlásokról van szó, illetve logisztikai beruházásokról, addig a kontinens szegényebbik felén a kínai építőipari vállalatokat igyekszik helyzetbe hozni Peking.

Az Egy övezet, egy út programba tartozó egyetlen nagy volumenű, unión belüli beruházás a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítése lesz majd. S bár sokan abban reménykednek, hogy az Egy övezet, egy út kezdeményezés egyik kiemelt kedvezményezettje hazánk lesz. Ugyanakkor például a vasúti szállítás keleti ága döntő részt Kazahsztánon és Belorusszián át Lengyelországba irányul jelenleg. A kombinált tengeri-vasúti szállítási útvonalak egyike lehet a Budapest-Belgrád vasútvonal is, amennyiben teljes egészében elkészül Pireusztól a magyar fővárosig a korszerű vasútvonal.

Fel kell azonban hívni a figyelmet, hogy ez esetben nem kínai befektetésről van szó, hanem kínai hitelből finanszírozott beruházásról.

Azt is figyelembe kel venni, hogy éppen a nagyobb piac és fejlettebb technológia kapcsán Kínának kedvezőbb közvetlenül Nyugat-Európába szállítani áruit. Duisburgba például hetente háromszáz tehervonat érkezik, s indul vissza árukkal megrakodva, vagyis egészen más nagyságrendről van szó, mint bármelyik kelet-európai ország esetében. Budapestre például heti egy teherszerelvény érkezik, s időnként még ennek visszárukkal való megtöltése is gondot okoz. HP