Kifogyhat a Föld az aranyból

Számos szakértő, közöttük a kanadai bányavállalat, a Goldcorp elnöke, Ian Telfer azt jósolja, hogy jelenlegi csúcsának elérése után az aranytermelés átmenetileg visszaesik.

Abban, hogy a termelés rekordot állít be, semmi újdonság nincs, olvasható a dw.com hírportálon. A sárga fém előállítása a múltban már legalább négyszer elérte korábbi legmagasabb szintjét, majd mindannyiszor komoly csökkenés következett be. Sokan azonban azt mondják: van valami, ami a jelenlegi arany csúcsot kiemeli a korábbiak közül: egyszerűen nincs már több feltárásra váró új, jelentős aranyérc készlet.

A legnagyobb és legjobban kitermelhető készleteket már megtaláltuk. Az aranytermelők most azon küzdenek, hogy a kitermelés ütemében növeljék tartalékaikat

szögezte le Matthew Miller, a CFRA Kutató elemzője. 

Az Arany Világtanács adatai jól mutatják, hogy a befektetett összegek növelése ellenére hogyan esett vissza az arany feltárás üteme az elmúlt három évtizedben.

Az új feltárások között alig volt olyan, amelyet a szakértők „világszintű” készletnek neveztek volna. Ezek jellemzően több, mint 5 millió uncia aranyérc-készlettel rendelkező nagy lelőhelyek, amelyek nyereséges bányákká alakíthatóak és 250 000 uncia aranyat meghaladó termelésre képesek évente.

A komolyabb, új feltárások hiányának súlyát jól érzékelteti, hogy jelenleg az ilyen bányák adják a világ arany termelésének közel felét.

Csökkenőben van az új feltárások átlagos aranytartalma is, az egy tonna ércből kinyerhető arany mennyisége. Az 1970-es évek elején számított tonnánkénti 10 gramm a Metal Focus, nemesfémtanácsadó műhely szerint mára körülbelül 1,4 grammra esett vissza.

Az aranykitermelő ipar az elmúlt néhány hónapban összeolvadási hullámot élt át. A termelők a beruházások alacsony megtérülésével és a csökkenő érckészletekkel kapcsolatos gondokkal küszködnek.

A közelmúltban a világ legnagyobb aranybányászati cégei, a Barrick Gold és a Newmont Mining egy közös vállalat létrehozásában állapodtak meg. A Barrick egyidejűleg visszavonta a Newmont felvásárlására tett, 18 milliárd dolláros, közel 5 ezer milliárd forintnak megfelelő értékű ajánlatát.  Ez év elején a Barrick a Rangold Resources, elsősorban Afrikára összpontosító bányavállalatot vette meg 6,1 milliárd dollárért, a Newmont pedig egy kisebb vetélytársát, a Goldcorp-ot vette meg 10 milliárdért.

"Az aranybányászati cégek rájöttek: a tranzakciós árak már olyan magasak, hogy a tőzsdén olcsóbb aranyat vásárolni, mint azt kitermelni” állítja John Ing, a Maison Placement Canada bányaipari elemzője.

A Laurentian Bank Securities elemzője, Ryan Hanley arra számít, hogy a konszolidáció folytatódik, mivel a vállalatok projekt terveik megújítására készülnek.

„Figyelembe véve a kutatáshoz, felfedezéshez, a lelőhely pontos körülhatárolásához, az engedélyek megszerzéséhez, a finanszírozás megszervezéséhez, a bányaépítéshez szükséges idő-igényt, a vállalat-felvásárlás sokkal gyorsabb lehetőséget kínál a források megszerzéséhez”.

Az aranyérc lelőhelyek kimerülésével a bányavállalatok nehezen találnak új forrásokat a kieső termelés pótlására.

Az elemzők az aranyárakat teszik felelőssé a bányavállalatok nehézségeiért és hangsúlyozzák, hogy az arany nem fog kifogyni a világon. „Aranyat találni egyszerűen ár kérdése” mondta John Ing. „Nincs a piacon aranyhiány, csupán ezen az áron alacsony a kínálat.

Könnyen lehetséges, hogy ha az ár 2 ezer dollárra emelkedik unciánként, a kitermelés fellendül és új készleteket találnak. 

Az arany ára ez év eleje óta az unciánkénti 1 300 dollár körüli, pszichológiai szinten mozog – meg sem közelítve a 2011-2012 közötti időszakban tapasztalt 1800 dolláros értéket. Elemzők úgy becsülik, hogy a jelenlegi termelési szint fenntartásához minimum 1 500 dolláros unciánkénti árra lenne szükség.

Az aranyárak visszaesése költségeik csökkentésére kényszerítette a bányavállalatokat. A befektetők a korábbiakban egyszerűen a kitermelt arany mennyiségét tekintették alapvető követelménynek, ma már azonban egyre nagyobb figyelmet fordítanak az közgazdasági mutatókra, így  arra, hogy a vállalatok mennyi szabadon felhasználható készpénz kitermelésére képesek. 

„Új helyzet állt elő. Vége annak a korszaknak, amikor a kitermelés bármi áron történő növelése volt a cél. A figyelem központjába a gazdasági összefüggések kerültek” mondta Ryan Hanley.

Elemzők szerint az aranyárak hosszabb távon emelkedni fognak, az érc beszerzése pedig egyre nehezebbé válik.

A magas árak és a technológiai fejlődés bizonyára arra ösztönzi majd a bányászokat, hogy új térségeket hódítsanak meg az értékes fém érdekében, beleértve a tengerek talapzatát, sőt, akár az égitestek világát is.

A világban jelenleg zajló arany kitermelés költségeinek 40 százalékát Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok biztosítja. „Elmondható, hogy az alacsonyan függő gyümölcsöket már leszedték” mondta Ryan Hanley. „A bányászoknak olyan országok felé kell fordulniuk, mint Ecuador és néhány más térség Latin Amerikában vagy Afrikában, mivel az olyan helyeket, mint Kanada, már végigkutatták”.

Az aranybányászat várható világméretű visszaesése hosszabb távon sem zavarja meg jelentősen az aranyékszerek rajongóit, akik többsége Kínában és Indiában él.

A bányák által termelt arany csak egy része a világon forgalomban lévő mennyiségnek. Az ágazat vállalatai évi 3 ezer tonna aranyat bocsátanak ki, a történelem során kibányászott összes arany mennyisége a Metals Focus szakértői szerint pedig 190 ezer tonna körül mozoghat.

"A jövőben az arany-kínálat döntő része az újrahasznosításból és nem a bányászatból származik majd” mondta Matthew Miller.

Az Arany Világtanács arra számít, hogy az arany ékszerek iránti kereslet a következő 30 évben „a gazdagodó középosztály miatt növekedni fog.”