Miközben bő 900 milliárd forinttal nőtt az államadósság, a GDP-hez képest mégis csökkent az aránya, nem is kicsit, annak 70,9 százalékára, köszönhetően a magas gazdasági növekedésnek. A trend biztató, az adat 10 éve a legjobb, ráadásul egyre inkább saját magát finanszírozza az ország.
Érdemi javulás
Az államháztartás adóssága a harmadik negyedév végén 28 927 milliárd forint volt, ami a GDP 70,9 százaléka. Így a 2008-as válság óta először sikerült közel kerülni a 70 százalékos szinthez, a helyzetet sajnálatosan rontja, hogy az Eximbank adósságát is idővel bele kell számolni az államháztartás adósságába, így az adat 72,8 százaléknak adódik.
Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a harmadik negyedévvel záruló évben az államháztartás 913 milliárd forintos hiányt hozott össze (a GDP 2,2 százaléka), bár volt olyan negyedév, épp a harmadik, amikor 52 millió forint többlet keletkezett. Az államadósság így nominálisan nőtt bő két százalékkal, de a gazdaság robusztus, 4 százalék feletti növekedésének köszönhetően a GDP-hez mért aránya mégis jelentősen tudott csökkenni.
Finanszírozás
Az államháztartás nettó tartozása (a bruttó összegből levonva a követelések és tartalékok összegét) 23 436 milliárd forint volt, a GDP 57,4 százaléka. A hiányt és a lejáró adósság nagy részét hazai, azon belül nem kis részben lakossági megtakarításokból lehetett finanszírozni: a lakosság nettó pénzügyi megtakarítása 2514 milliárd forint volt, a GDP 6,2 százaléka. Ennek egy része készpénzben maradt, egy része folyószámlabetétben, egy jelentős részéből állampapírt vettek, érthető módon (az elenyésző kamat miatt) csökkent a lekötött betétek aránya.
A legnépszerűbb megtakarítási formák
Részletesen az első három negyedévről vannak adatok: az időszakban képződött 1926 milliárd forintos megtakarításból 1565 milliárd került a fenti három forma valamelyikébe. Állampapírt közel 500 milliárdból vettek, a folyószámlabetét állomány 600 milliárddal nőtt, de sajnos a készpénzállomány növekedése sem sokkal kevesebb, mint 500 milliárd forint.
Az állampapír ezek közül a legideálisabb forma: a lakossági állampapírok kamata magas, ugyanakkor népszerűsége lehetővé teszi, hogy egyre inkább belföldiek kezében legyen az adósságállomány. A folyószámlabetétek növekedése is érthető: a megtakarítók ott tartják a többletet, mivel nem tudják, mikor, mennyit akarnak költeni, de igénylik, hogy növekvő jövedelmükkel párhuzamosan a szabadon elkölthető összeg is növekedjen. Így legalább a bankok is betéthez jutnak, miután a tartós megtakarítások, amelyek régebben a bankoknál kamatoztak, most állampapírba áramlanak.
Egész másba fektetünk
A teljes lakossági megtakarítás a következőképpen oszlott meg: közel 6000 milliárd folyószámlabetét, 5500 milliárd állampapír, 4600 milliárd forint készpénz, 4000 milliárd fölötti befektetési jegy, és 3000 milliárd fölötti lekötött betét. Különösen érdekes, ha a megtakarítások szerkezetét összehasonlítjuk a 6 évvel korábbival: akkor 6400 milliárd körül volt a lekötött betétek, 2300 milliárd a készpénz, ugyanennyi a befektetési jegy, 2000 milliárd folyószámlabetét és mindössze 1200 milliárd körül az állampapír mennyisége.
Önfinanszírozás
A legnagyobb növekedés tehát az állampapír állományban volt, és ez az állam egyik fő célja is, ugyanis ezzel is növekszik az államadósság belföldi tulajdonosok általi és elsősorban forintban történő finanszírozása. De miét is olyan fontos ez? Elvileg logikus lenne, hogy egy kis ország államadósságát minél többen tartsák szerte a világban, de ez csak akkor lenne valódi diverzifikáció, szélesebb eloszlás, ha magánszemélyek sokasága között oszlana meg.
Csordaszellem
A gyakorlatban a külföldiek közül csak erre szakosodott befektetési alapok veszik meg különböző országok állampapírjait, így viszont viszonylag kevés szereplőhöz nagy hányad kerül. Még ez sem lenne olyan nagy baj, ha egy-egy piaci hangulatváltozás, netán kisebb-nagyobb válság idején ne uralkodna el rajtuk a csordaszellem, és ne akarnák egyszerre eladni ezeket az állampapírokat. Nos, ha egyszerre a piacra borítják a magyar államkötvényeket, azok ára leesik, hozama megemelkedik: az állam csak magas kamat mellett tudja megújítani a lejáró kötvényeket.
Stabil kezek
Ha az államkötvények belföldi tulajdonosoknál vannak, azon is belül jelentős arányban a lakosságnál, akkor ilyen jelenség sokkal kevésbé valószínű. Ahhoz, hogy a lakosság hirtelen tömegesen menekülni akarjon a kötvényekből, nagyon súlyos helyzetnek kellene előállnia: vagy óriási inflációnak, vagy drámai forintleértékelésnek, ezek pedig a jelenlegi stabil gazdaságpolitika mellett még válság esetén is kizárhatók, kisebb változásokat pedig a kamatszint módosításával is lehet rugalmasan követni.
Az adósság „kinövése”
Végül nézzük meg, hogyan alakulhat a jövőben az államadósság, fenntartható-e hosszú távon annak nominális növekedése? Jelenleg egyszerű a képlet: van egy nem túl nagy államháztartási hiány, ez növeli évről évre az államadósságot, de a gazdasági növekedés ennél nagyobb, így az adósságot valamilyen mértében kinőjük, csökken a GDP-hez viszonyított aránya.
Ez folyamat értelemszerűen csak addig működik így, amíg nagymértékű a GDP-növekedés. Így lassan, de érezhetően csökkenhet az arányszám, és ha mondjuk, évtizedekig fennmaradna ez a helyzet, akkor le is csökkenhetne 30-40 százalékosra. Idővel viszont óhatatlanul csökkenni fog a növekedési ütem, és ha azt akarjuk, hogy akkor is csökkenjen az adósság aránya, már hiánymentes költségvetésre van szükség, vagyis arra, hogy nominálisan se nőjön az adósság.
Hiánycsökkentés
Ennek elérése nem irreális, az első lépés meg is történik jövőre: az ideivel 2,4 százalékkal szemben 1,8 százalékos államháztartási hiányt terveznek. Ha mondjuk, pár év alatt teljesen megszűnik a hiány, a GDP pedig kicsit több mint a duplájára nő, akkor csökkenne arányosan a felére, azaz a GDP 35-36 százalékára az adósság. Ezzel elégedettek is lehetnénk (Csehországnak van ekkora adósságállománya), ezzel hosszabb távon is együtt lehetne élni.
Az adósság megszüntetéséhez vagy nagyon kismértékűre csökkentéséhez persze nem elég a gazdasági növekedés, hisz a végtelenségig nem lehet növekedni. Egy szinten túl tényegesen is vissza kellene fizetni évente adott összeget, amihez viszont költségvetési többlet kell. Ez azonban még egy távoli kérdés, egyelőre az a lényeg, hogy maradjon a viszonylag gyors gazdasági növekedés, csökkenő, majd megszűnő költségvetési hiány mellett.
Fellegi Tamás