Kivégezheti a berlini sikermodellt a járvány

Berlin sikertörténete megszakadt, vagy legalábbis lefékeződött a város dinamikus fejlődése – mondták elemzők a Die Welt című német lapnak annak apropóján, hogy a tartományi rangú főváros statisztikai hivatala közzétette a lakosságszám alakulásáról szóló friss adatokat.

A kimutatás szerint 2003 óta most fordult elő először, hogy Berlin népessége az év első felében nem nőtt és nem is stagnált, hanem csökkent. Idén júniusban 3 762 456 polgára volt a városnak, 7039-cel kevesebb, mint tavaly év végén.

Történt mindez úgy, hogy a lakosság az elmúlt több mint másfél évtizedben egyre csak növekedett: évente kisvárosnyi „új berlini” érkezett.

A legjobb év 2016 volt, amikor több mint hatvanezer új lakossal büszkélkedhetett a város.

A sikerszériának árnyoldala is van: az infrastruktúra nem tud lépést tartani a lakosság növekedésével. Állandóvá lett a tömeg az S-Bahn-okon – városi gyorsvasutak – , az utakon a dugók, az óvodákban, iskolákban, orvosi rendelőkben a zsúfoltság vált mindennapossá, és lényegesen megnehezült az ügyintézés a közigazgatásban, így például egy új autó forgalomba helyezése akár hónapokig húzódhat.

A koronavírus-járvány felerősítette a válságjeleket.

A járvány miatt 2020 első félévében elmaradt a más német tartományokból és a külföldről érkező „bevándorlás”, megindult viszont az elvándorlás. A távozók főként családos fiatalok, akik az egyre nehezebb lakáspiaci helyzet, a növekvő albérlet-, és az elszabaduló ingatlanárak, illetve a túlterhelt oktatási rendszer miatt húzódnak ki Berlinből, többnyire a város körül elterülő Brandenburg tartományba.

A járvány így rávilágít arra a problémára, amellyel minden német régió küzd: újonnan érkező lakosok nélkül a berlini népesség is állandóan, és gyorsuló ütemben zsugorodna és öregedne – mondják közgazdászok, megjegyezve:

Berlin mégsem annyira fiatalos, ahogy első látásra tűnik, és a város újraegyesítése óta tartó állandó bulizásnak, „a partinak vége”.

Az eddigi tapasztalatok szerint a koronavírus könnyen véget vethet a berlini sikermodellnek, amely a világ minden tájáról érkező jól képzett fiatalok révén folyamatosan bővülő foglalkoztatottsághoz, az adóbevételek emelkedéséhez és tavaly már a 16 német tartomány mezőnyében rekordnak számító, 3 százalékos gazdasági növekedéshez segítette Berlint.

A legnagyobb gond az, hogy a gazdasági siker főleg a szolgáltató szektorra, elsősorban az idegenforgalomra és a vendéglátásra épült, és éppen ez a terület a legnagyobb vesztese a világjárvány okozta válságnak.

A 2,1 millió berlini munkavállalónak csaknem 90 százaléka dolgozik a szolgáltató szektorban, a feldolgozóipar pedig csupán 115 ezer embernek ad munkát. Az iparban foglalkoztatottak aránya így mindössze 6 százalék, amivel Berlin az utolsó helyen áll a tartományok rangsorában. Lemaradásának súlyosságát jelzi, hogy a német GDP csaknem 25 százalékát a feldolgozóipar adja.

Nincs még egy régió az országban, amely annyira függ a szolgáltató ágazattól, mint Berlin.

A koronavírus nyomában pusztító gazdasági világválság így aztán különösen erősen sújtotta a várost, amelyben egyedül a turizmus a megtermelt jövedelem csaknem 10 százalékát adja. Nem is csoda, hogy tartományi összevetésben 2020-ban Berlinben emelkedett leginkább a munkanélküliség.

Az idegenforgalom az újraegyesítés óta húzóágazat, és egészen idén tavaszig úgy tűnt, hogy a növekedésnek nincs határa. Az év jól is indult, de az első két sikeres hónap után a járvány elleni védekezéssel, a gazdaság és a társadalom működésének szinte teljes leállításával márciusra csaknem nullára esett vissza a Berlinbe érkező turisták száma.

Időközben kissé javult a helyzet, de az első félévet együttvéve így is 59 százalékos a visszaesés az egy évvel korábbihoz képest. A járvány előtti két hónap nélkül még szomorúbb lenne a kép, ezt jelzi, hogy júniusban ugyan élénkült a forgalom,

270 ezer látogató érkezett a német fővárosba, ami azonban 78 százalékos elmaradás a tavaly júniusi 1,2 millióhoz viszonyítva. Főleg a külföldiek maradtak el, 93 százalékkal kevesebben érkeztek, mint tavaly.

Ugyanakkor a történelmi tapasztalatok bizakodással tölthetik el a város lakóit. Berlin többször újjáépült már, sok válságot megélt, és mindig megerősödve került ki belőlük. Az utóbbi évek nagy fellendülése is az újraegyesítés utáni válsággal kezdődött. Ezt idézi a korábbi kormányzó polgármester, Klaus Woweriet 2003-as aranyköpése, miszerint Berlin „arm, aber sexy”, vagyis „szegény, de szexi”. Éppen erre az egzotikus, titokzatos „szexiségre” építve kapott erőre, és lett a huszonegyedik század tízes éveire „trendi és nemzetközi” - mondják elemzők.