Mégsem verte át Trumpot Kim Dzsongun – elkezdték a rakéták eltávolítását

Egyelőre úgy fest, Kim Dzsongun valóban tartja magát a Donald Trump amerikai elnökkel június közepén megbeszéltekhez. Egy független műholdfelvétel-készítő vállalat, a North38 felvételei legalábbis arról tanúskodnak, hogy Észak-Korea megkezdte a rakéták eltávolítását az egyik legfontosabb kilövő állomásról. Mutatjuk a szingapúri csúcstalálkozó megállapodásának hátterét.

Az észak-koreai leszereléssel kapcsolatban elmúlt napokban két hír is megjelent. Az egyik szerint a North38 nevű független vállalat műholdfelvételein jól látszik, amint

Észak-Korea megkezdte a fegyverek eltávolítását a  Sohae rakétakilövő állomásról, ami arra utal, hogy tartják magukat az amerikai megállapodáshoz.

Egy másik, szintén friss hír viszont arról számol be, hogy egy amerikai tisztségviselő szerint a Japánban felhalmozott plutónium-készlet okot szolgáltathat Észak-Koreának, hogy a június közepén tartott Kim Dzsongun-Donald Trump találkozón elhangzottak ellenére mégis megakadjanak az atomfegyverek leszerelésével kapcsolatos tárgyalások. Ennek fényében érdemes megnézni, mi is adja a találkozó jelentőségét. A találkozó eredményeiről, annak geopolitikai következményeiről beszélt Klemensits Péter, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány szenior kutatója a Trend FM rádióban. A megbeszélés jelentőségét az adta, hogy egyáltalán megtörtént, hiszen korábban soha nem találkozott egymással a két ország vezetője. Az várható volt, hogy semmi komoly eredménye nem lesz a két vezető találkozójának:

a tárgyaláson megfogalmazott pontok kellőképpen homályosak ahhoz, hogy mindkét fél saját szája íze szerint értelmezze.

Konkrétum viszont, hogy szakértői tárgyalások folytatásáról egyezett meg a két vezető. Jól mutatja a megbeszélés hangnemét, hogy Trump például csak felvetette annak lehetőségét, hogy meghívja a Fehér Házba Kimet, de konkrétum nem hangzott el. Elemzők pedig azt hiányolják, hogy

a tárgyalásokon ugyan szóba került a koreai atomfegyverek leszerelése, de ennek menetrendjéről egyetlen szó sem hangzott el.

A találkozó mindenesetre egyértelmű belpolitikai siker az amerikai elnök számára, hiszen megtette azt, amire egyetlen korábbi amerikai vezető sem volt képes. Azaz, ha meg nem is oldotta az észak-koreai problémát, de legalább a személyes tárgyalásig eljutott.

De Kim számára is egyértelmű a siker, hiszen a Trump-találkozóval kilépett a nemzetközi elszigeteltségből.

Ez azért nagy jelentőségű belpolitikai eredmény, mert kívülről ugyan egyszemélyes diktatúrának tűnik az ottani berendezkedés, de azért Kimnek is féken kell tartania a különböző belpolitikai erőközpontokat, illetve egyensúlyoznia kell közöttük.

Az világos, hogy hosszú ideig már nem tartható fenn a jelenlegi rendszer Észak-Koreában, alapvető gazdasági változtatásokra lenne szükség,

amely nem képzelhető el a nemzetközi kereskedelmi korlátozások feloldása vagy jelentős enyhítése nélkül. Ezért is jelent nagy lépést bel- és külpolitikai szempontból egyaránt a koreai diktátor számára a mostani találkozó. Trump a találkozót követően arról beszélt, hogy Kim okos és érdekes személyiség.

Az elmúlt hónapok fejleményei arra mutatnak, hogy az észak-koreai diktátor valóban átgondolt politikát folytat,

amelyben megvan a maga helye, akár az Egyesült Államok atomcsapással való fenyegetésének is. Ezt igazolta a mostani találkozó. S bár biztató volt a kezdet, a probléma még messze nem oldódott meg. Ezért lenne szükség a lehető leghamarabb magas szintű egyeztetésekre Észak-Korea atomfegyver-mentesítése ügyében, s ennek függvényében a nemzetközi szankciók feloldásáról.

Akadálya az egyezségnek, hogy a két fél nem ugyanazt érti az atomfegyver-mentesítésen.

Az amerikai álláspont szerint ennek teljeskörűnek és visszafordíthatatlannak kell lennie. Ezzel szemben Észak-Korea a lépésről lépésre megoldást tartaná kívánatosnak. Erről beszélt Kim a találkozót követően Kínában tett nyilatkozatában is. Érdekes módon, bár Kína egyértelműen támogatja az észak-koreai közeledést a Nyugathoz, az atomfegyverek leszerelésének kérdésében álláspontja mégis közelebb áll Trumpéhoz, mint Kiméhez.

Az amerikai elnöknek ugyanis nincs ellenére a lépésről lépésre megoldás, de addig nem szünteti meg a szankciókat, amíg teljes nem lesz a leszerelés.

Kína szintén azon az állásponton van, hogy szemmel látható változásoknak kell bekövetkezni a atomfegyver-mentesítésben ahhoz, hogy feloldják a korlátozásokat. Kína persze jól jár a szankciókkal, hiszen a távol-keleti ország nem veszi azokat komolyan, különösen, hogy az észak-koreai gazdaság jelentősen a kínai kapcsolatra épült.

Nem véletlen, hogy Kim a találkozó előtt és után is Kínába látogatott.

Persze nem ez az egyetlen lépés az enyhülési folyamatban, hiszen a két Korea vezetője is találkozott a közelmúltban. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyesülne a két ország a közeli jövőben. Ez utóbbi azonban nem lenne ellenére Kínának, hiszen

az egyesülés hatalmas terhet jelentene Dél-Koreának, amit jól ki tudnának használni a nagy vetélytárs kínai vállalkozások.

Ha viszont a feltételezett egyesülést követően az USA megtartaná erőteljes pozícióit a félszigeten, az egyértelműen káros lenne Kína számára. Miután arra nem nagyon van esély, hogy Észak-Koreában többpárt-rendszer jöjjön létre, a reális forgatókönyv az lehet, hogy kínai vagy vietnami példára egyfajta gazdasági korszerűsítés induljon meg, feltéve hogy Kimnek megvan a belső támogatottsága.

A találkozót követően Trump valóban elégedett lehet, hiszen megszűnnek az észak-koreai atomrobbantások, neki nem sürgős a további enyhülés.

Ennél sokkal fontosabb lenne a távol-keleti térség számára, hogy véglegesen és teljes egészében megszűnjön az észak-koreai atomfenyegetés. Különösen érintett ebben a tekintetben Japán, vagyis számára fontos lenne a tárgyalások gyors előrehaladása. Ezért is jelentette be Abe Sindzo japán kormányfő a Trump-Kim találkozó után, hogy ő is megbeszéléseket folytatna Kimmel. Várhatóan szeptemberben a vlagyivosztoki keleti gazdasági fórumon tárgyalhat az észak-koreai és a japán kormányfő. Japán egyrészt az évtizedekkel ezelőtt elrabolt japán állampolgárok ügye miatt érdekelt a tárgyalásokban, másrészt az esetleges gazdasági nyitás pozitív hatása lehet kedvező számára. Ez utóbbi az USA-nak is érdeke.