Megvan az MNB döntése: ismét vágtak a kamatból!

A döntés megfelelt a piaci várakozásoknak, azt a piac beárazta, így remélhetőleg nagyobb mértékű mozgást nem okoz - írja kommentárjában Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető elemzője.

A döntést két tényező támogatta leginkább: egyrészt a kedvezően alakuló augusztusi infláció, másrészt pedig a nagy jegybankok elmúlt időszaki kamatdöntései. Az a tény, hogy az EKB 25, a Fed pedig 50 bázisponttal mérsékelte az irányadó rátát, lehetővé tette, hogy az MNB vágása után is fennmaradjon a korábbi  (illetve a Fedhez viszonyítva annál is nagyobb) kamatkülönbözet.

Az EKB döntése egyébként várt és egyértelmű volt , míg a Fednél nem volt egyértelmű, hogy 25 vagy 50 bázispont lesz a lazítás mértéke – a nagyobb lazítás mozgásteret teremtett a hazai monetáris politika számára.

Ami akadályozta a monetáris politika lazítását, az a kockázati megítélés: a forint árfolyama viszonylag (de nem nagyon) gyenge, illetve a költségvetési hiány is kedvezőtlenül alakult augusztusban.

A kockázati megítélés és a forintárfolyam lehetnek azok a tényezők, amelyek az idei év hátralévő részében meghatározhatják a monetáris politika lazításának további kereteit.

A monetáris politika lazítása előbb-utóbb várhatóan megjelenik a piaci kamatokban is. Ez könnyebbé teszi a vállalatok számára például beruházásaik finanszírozását – már csak az szükséges, hogy a külső környezet javulásával, a kereslet emelkedésével a vállalatoknak legyen értelme beruházásokat végrehajtani.

A mai döntéssel a magyar alapkamat közelített a régiós országok irányadó rátáját: a cseh alapkamat 4,5% (itt holnap 25 bázispontos lazítás várható), a lengyel 5,75%, míg a román a magyarhoz hasonlóan 6,5 százalék.Ugyanakkor a monetáris politika fő célja az inflációs célkövetés és a pénzügyi stabilitás – még ha emellett kell törődnie a gazdaság egészével is. Ennek kapcsán pedig meghatározó az árfolyam stabilitása és a forintba vetett bizalom megőrzése.

Emiatt a további kamatdöntéseknél tekintettel kell lennie a kockázati megítélésre, illetve annak kézenfekvő mérőszámára, az árfolyamra. Várakozásom szerint az EKB az idén még legalább 1 (esetleg 2), míg a Fed 2 alkalommal fogja csökkenteni az irányadó rátáját. Ez lehetővé tesz az MNB számára további 1 kamatvágást az idén, így az év végére az alapkamat 6,25 százalékot tehet ki.

A további csökkentés kapcsán ugyanakkor fontos a kockázati megítélés alakulása. Ebben szerepet játszik a költségvetési egyenleg változása, illetve az Európai Bizottsággal való viszony, az uniós forrásokhoz való hozzáférés kérdése.

Ha ezek kedvezően alakulnak, akkor az év végére a kamatszint az alappályán vártnál 25 bázisponttal alacsonyabb, 6,0 százalék lehet, míg ha kedvezőtlen hírek érkeznek ezekről a területekről, akkor nem kizárt, hogy az év végén is 6,5 százalék marad a ráta.

Ennek kapcsán fontos látni, hogy az MNB a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt fektet a kockázati megítélés alakulására, illetve ezen keresztül az árfolyamra, ami az inflációs cél és a pénzügyi stabilitás szempontjából érthető is.

2025-ben is várhatóan folytatódik a monetáris politika lazítása – nem csak hazánkban, de a régiós országokban, illetve a nagy jegybankoknál is. Hogy ez a lazítás mennyire lesz gyors, azt egyelőre nem látni pontosan, de várakozásaim szerint a jövő év végén a magyar alapkamat 5,25 százalék körül alakulhat egy 4 százalékot alulról közelítő infláció mellett. A korábbi 0 százalék körüli kamatszintek helyreállása egyelőre nem várható.