Miért kaptak történészek közgazdasági Nobel-díjat?

Hírek2018. aug 10.Növekedés.hu

Megéri leporolni a közgazdaságtan történetéről szóló könyveket, mert a történelem sokkal jobban segít megérteni közgazdasági folyamatokat, mint azt gondolnánk – a közgazdaságtan megreformálásának pontjai között ez is szerepel. Nem véletlen, hogy 1993-ban két történész kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat. Nézzük az összefüggéseket!
Korábban elképzelhetetlen volt a közgazdasági felsőoktatás gazdaságtörténeti (economic history) kurzus nélkül, manapság pedig szinte ritkaság, ha ilyen előadással találkoznak az egyetemi hallgatók. A közgazdaságtudományi képzés három pillére egykor az elmélet, a módszertan és a gazdaságtörténet volt, ma pedig sokkal inkább a mikroökonómia, a makroökonómia és az ökonometria – a gazdaságtörténetnek pedig sokszor nincs helye a tantervekben.

Túl matematika-központúvá vált a közgazdaságtan

Mindez arra utal, hogy a történeti tapasztalatokra építő (induktív) történeti megközelítésnek nem sikerült legyűrnie az elméleti alapvetésekből kiinduló (deduktív), mára mainstreammé vált absztrakt gondolkodást, amely
a közgazdaságtant a természettudományokhoz közelítette és „matematizálta”, a társadalomtudományoktól (illetve a történelmi megközelítéstől) pedig ezzel párhuzamosan túlságosan eltávolította.
Ez a kritika a közgazdaságtan megreformálást célul kitűző 33 tézisben is megjelent 2017 decemberében, illetve a közgazdaságtan válságát évtizedekkel ezelőtt megjósló, magyar származású cambridge-i lord, Kaldor Miklós is foglalkozott ezzel a problémával már az 1970-es években.
A fenti, nem túl optimista alapállásból indul ki Claude Diebolt, a francia CNRS és a strasbourg-i egyetem kutatója, a francia közgazdasági társaság májusban megválasztott új elnöke és szerzőtársa Michael Haupert (University of Wisconsin-La Crosse), akik szerint ezzel együtt még korai lenne temetni a gazdaságtörténetet mint tudományt, sőt
most jött el az ideje a gazdaságtörténet újraértékelésének.

Mit tanulhatnak a mai közgazdászok a történészektől?

Miért érdemes egy elméleti közgazdásznak hátrafele is tekinteni néha, illetve a múlt tapasztalatait is felhasználni a gazdasági folyamatok megértése érdekében? Diebolt és Haupert szerint talán leginkább az alábbiak miatt:
  1. El kell fogadni, hogy a gazdaságtörténet egyre kevésbé önálló diszciplina, sokkal inkább egyfajta tudományos attitüdnek feleltethető meg, amit minden közgazdasági kutatásnak érdemes integrálnia. Végső soron minden empirikus kutatás gazdaságtörténeti elemzés és a komolyan vehető teóriák mögött minden esetben van empirikus alátámasztás is. Az is beszédes, hogy 1993-ban két történész kapta a közgazdasági Nobel-díjat (Douglass North and Robert Fogel).
  2. Nem kell félni a gazdaságtörténészektől, mert a kliometria elterjedésével ez a tudományág is gyakorlatilag „hozzáidomult” a közgazdaságtanhoz: manapság már a gazdaságtörténeti munkák alapja is a múltbeli adatok ökonometriai elemzése.
  3. A gazdaságtörténészek fő hozzáadott értéke az lehet, hogy közelebb vihetik a valósághoz az elméleti konstrukciókként születő közgazdasági teóriákat, hiszen az elméleteket tesztelik, és ezzel hozzájárulnak az esetleges elméleti finomhangoláshoz és a tényekkel nem alátámasztható hibák kijavításához.
  4. A gazdaságtörténet segít megérteni az intézmények és az intézményi környezet, illetve általánosabban fogalmazva a nem-gazdasági tényezők („noneconomic factors”) jelentőségét – ide értve kiemelten a jogi berendezkedést, a politikai környezetet és a kulturális adottságokat, amivel az elméleti közgazdászok („theorists”) sokáig nem foglalkoztak. A gazdaságtörténet végső soron épp azzal foglalkozik, hogy mi tette lehetővé konkrét esetekben a növekedést és a fejlődést, illetve, hogy miképp, miért és mikor történetek a gazdaság szempontjából fontos változások, különös tekintettel a hosszú távú növekedés szempontjából érdemi tényezőkre – intuitív gondolat, hogy a „valóság próbáját kiállt” példákból sokat lehet tanulni.
  5. Egy gazdaságtörténész sosem fog általános elméletet alkotni, mivel túlságosan hisz abban, hogy a gazdasági folyamatokat nagyban a kontextus alakítja. Ezzel együtt képes lehet hasznos, empirikus tapasztalatokon alapuló szempontokat adni az elméleti közgazdászoknak a valós emberi, illetve közösségi viselkedés tekintetében, ami a gyakorlatban is jól használható modellek alapja.
A múltbeli gazdasági folyamatokat nem szerencsés sem túlságosan „közgazdász szemmel”, sem túlságosan „történész szemmel” értékelni. Az első azért nem ajánlatos, mert félő, hogy a történések megértése szempontjából fontos társadalmi-kulturális-politikai szempontok nem kerülnek figyelemre vételre. A második pedig azért nem, mert a túl „történelmi” megközelítéssel a közgazdasági szempontból releváns tapasztalatok és szempontok szorulhatnak háttérbe.

A két megközelítés közötti egyensúlyra kell törekedni

Ez persze nem könnyű feladat. Széles körben elterjedt vélemény szerint a mennyiségi kérdésekre választ kereső és számításokkal alátámasztott kvantitatív kutatás felsőbbrendű a minőségi ismérvekre, esetünkben a környezetre, az intézményekre fókuszáló kvalitatív kutatással szemben (lásd: “qualitative is poor quantitative”, illetve „mérni annyi, mint tudni”). Minden bizonnyal igaz, hogy a légből kapott, azaz tényszerűen nem alátámasztott elméletek kora lejárt. A mainstream közgazdaságtan utóbbi évtizedben látott botlásai láttán azonban azt is nehéz lenne cáfolni, hogy a közgazdászok nagy részének érdeklődési körén kívül eső, de a történészi munkák középpontjában levő tényezők (a már említett „noneconomic factors”) figyelmen kívül hagyása is komoly tévedésekhez vezethet. Poroljuk le a történelemkönyveket, megéri! Kolozsi Pál Péter, MNB Tanszék Blog

SIKERSZTORIK
Mit tennének a milliárdosok, ha mindenüket elvesztenék?
Bill Gates és Warren Buffett, akik egyébként hosszú ideje jó barátok, megosztották gondolataikat arról, mit tennének, ha mindenüket elvesztenék és a nulláról kellene felépíteniük az életüket.
Siker2018. ápr 28.
Vagyonokat keresnek a topmenedzserek, de milyen áron?
Ez a munka hatalmas nyomással jár – ezt pedig a magánéletüket viseli meg.
Siker2018. dec 6.
Hogyan szerezte mesés vagyonát a Rockefeller család?
Mohó, pénzéhes kapitalista vagy egy üzleti zseni, aki a semmiből építette fel magát? Rockefeller nem volt jó képességű gyerek mégis a világ leggazdagabb embere lett – miközben egy valamire mindig kínosan ügyelt.
Siker2018. júl 29.
5 kifejezés, amelyet a sikeres emberek soha nem használnak
Nem figyelünk eléggé a beszélgető partnerünkre.
Siker2018. nov 30.
40 éves nőként hozott létre dollármilliárdos vállalkozást
Therese Tucker feláldozta nyugdíjkori megtakarításait, hitelkártyái teljes keretét és felvett lakására egy második jelzáloghitelt is. Súlyos kockázatot vállalt, de bejött.
Siker2019. jan 11.
Egy fiatal srác 100 millió fontos sportruházati márkát rakott össze Nagy-Britanniában
Nehéz elképzelni, hogy az alapításkor 19 éves Ben Francis-nak honnan volt ideje és energiája létrehozni és vezetni a Gymshark-ot.
Siker2018. okt 18.