Miért nem helyettesíthetik a jó ösztönzők a jó állampolgárokat?
HírekA jó kormányzáshoz meg kell érteni, hogy az emberek hogyan reagálnak a törvényekre, a gazdasági ösztönzőkre, az információkra vagy a morális dilemmákra. A kutatási tapasztalat, hogy az emberek nem csupán önérdekeiket követik,nem olyan előrelátók, számítók és következetesek, ahogy számos közgazdász és döntéshozó feltételezi.
Samuel Bowles közgazdász könyve a gazdaságpolitika tervezése és a közgazdasági modellezés szempontjából vizsgálja ezt a fontos kérdést.Fő gondolata, hogy az új gazdaságpolitikai paradigmához a Homo oeconomicust egy empirikusan megalapozott viselkedési modellre kell cserélni. Ennek alátámasztására nemcsak az elmúlt évek tudományos eredményeit sorakoztatja fel, hanem különböző kísérleteket is. A kötet egyes részei a szerző azon előadásain alapulnak, amelyeket a 2010-es Castle Lectures sorozat keretében, a Yale Egyetemen tartott.
A könyv nagy érdeme, hogy ötvözi a különböző területek kutatásait, így a viselkedési közgazdaságtan, a pszichológia, a közgazdasági elmélettörténet és a játékelmélet fontosabb eredményeit.
A dilemmát az jelenti a törvényhozók számára, hogy egyrészt a teljes szerződések mellett jól működő piacokhoz szükséges feltételek (magántulajdonhoz fűződő jogok, verseny, rugalmasság, mobilitás) biztosítása ronthatja azokat a társadalmi normákat, amelyek lehetővé teszik nem teljes szerződések mellett is a kölcsönösen előnyös cseréket. Másrészt viszont a társadalmi normákat támogató intézmények is rongálhatják a piacok működését, mert a gazdaság távolabb kerül az ideális („láthatatlan kéz”) állapottól.
Az ösztönzőkről szólva öt állítást fogalmaz meg, amelyekből kiolvasható válasza a kötet alcímében feltett kérdésre is:
- Az ösztönzők létfontosságúak egy jól kormányzott társadalomban.
- Önmagukban az ösztönzők nem képesek a teljesen hatékony erőforrás-felhasználást biztosítani önérdeket követő szereplők esetében.
- Emiatt az erkölcsi és más társadalmi preferenciák is létfontosságúak.
- Az ösztönzők akadályozhatják a „jobb emberré válást”, kivéve, ha úgy tervezik őket, hogy legalább ne ártsanak.
- A közpolitikának foglalkoznia kell az egyéni preferenciákkal és azzal a lehetőséggel, hogy az ösztönzők kedvezőtlenül érintik őket.
