Miért nem helyettesíthetik a jó ösztönzők a jó állampolgárokat?

Hírek2018. dec 14.Növekedés.hu

A jó kormányzáshoz meg kell érteni, hogy az emberek hogyan reagálnak a törvényekre, a gazdasági ösztönzőkre, az információkra vagy a morális dilemmákra. A kutatási tapasztalat, hogy az emberek nem csupán önérdekeiket követik,nem olyan előrelátók, számítók és következetesek, ahogy számos közgazdász és döntéshozó feltételezi. Samuel Bowles közgazdász könyve a gazdaságpolitika tervezése és a közgazdasági modellezés szempontjából vizsgálja ezt a fontos kérdést.Fő gondolata, hogy az új gazdaságpolitikai paradigmához a Homo oeconomicust egy empirikusan megalapozott viselkedési modellre kell cserélni. Ennek alátámasztására nemcsak az elmúlt évek tudományos eredményeit sorakoztatja fel, hanem különböző kísérleteket is. A kötet egyes részei a szerző azon előadásain alapulnak, amelyeket a 2010-es Castle Lectures sorozat keretében, a Yale Egyetemen tartott.  A könyv nagy érdeme, hogy ötvözi a különböző területek kutatásait, így a viselkedési közgazdaságtan, a pszichológia, a közgazdasági elmélettörténet és a játékelmélet fontosabb eredményeit. A dilemmát az jelenti a törvényhozók számára, hogy egyrészt a teljes szerződések mellett jól működő piacokhoz szükséges feltételek (magántulajdonhoz fűződő jogok, verseny, rugalmasság, mobilitás) biztosítása ronthatja azokat a társadalmi normákat, amelyek lehetővé teszik nem teljes szerződések mellett is a kölcsönösen előnyös cseréket. Másrészt viszont a társadalmi normákat támogató intézmények is rongálhatják a piacok működését, mert a gazdaság távolabb kerül az ideális („láthatatlan kéz”) állapottól. Az ösztönzőkről szólva öt állítást fogalmaz meg, amelyekből kiolvasható válasza a kötet alcímében feltett kérdésre is:

  1. Az ösztönzők létfontosságúak egy jól kormányzott társadalomban.
  2. Önmagukban az ösztönzők nem képesek a teljesen hatékony erőforrás-felhasználást biztosítani önérdeket követő szereplők esetében.
  3. Emiatt az erkölcsi és más társadalmi preferenciák is létfontosságúak.
  4. Az ösztönzők akadályozhatják a „jobb emberré válást”, kivéve, ha úgy tervezik őket, hogy legalább ne ártsanak.
  5. A közpolitikának foglalkoznia kell az egyéni preferenciákkal és azzal a lehetőséggel, hogy az ösztönzők kedvezőtlenül érintik őket.
A jó szakpolitikák támogatják a társadalmilag fontos célokat, nemcsak az önérdek kiaknázásával, hanem egyúttal a közösségi szellemből fakadó motivációkra is építve – így foglalható össze a könyv végső konklúziója. Samuel Bowles az új-mexikói Santa Fe Institute viselkedéstudományi programjának igazgatója és a University of Massachusetts professzor emeritusa. 2006-ban elnyerte a Leontief-díjat a közgazdasági gondolkodás előremozdításáért. Gazdasági tanácsadója volt a kubai, a dél-afrikai és a görög kormányoknak, Robert F. Kennedy és Jesse Jackson elnökjelölteknek, valamint Nelson Mandelának.