Nehéz megfelelni a követelménynek, de ezen a játszmán múlik India jövője

India továbbra is az ellentétek országa. Miközben az 1,2 milliárd lakosú országban a gazdák a felvásárlási árak növelését, és tisztességes áramellátást követelnek az öntözéshez, a világsajtó arról ír, hogy Kína után India a világ második leggyorsabban fejlődő állama. Mindkét állításban van igazság. Nem egyszerű azonban a kontinensnyi ország helyzete, hiszen ugyanabban a régióban található legnagyobb versenytársa, Kína.

Indiának a gyarmati múlt örökségét kell összhangba hoznia a jelen kor gyors fejlődést kívánó kihívásaival. Különösen nehéz a két követelménynek eleget tenni a külpolitikában, ahol olyan stratégiát kell kialakítani, amely biztosítja a gyors fejlődést és a kiegyensúlyozott viszonyt a térségben egyre aktívabb nagyhatalmakkal – hangzott el a Trend FM rádió egyik műsorában. Róma Ádám, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány junior kutatója arról beszélt, hogy az utóbbi valóban egyik legfontosabb alapvetése India külpolitikai stratégiájának.

Ennek tanúbizonysága, hogy miközben az Egyesült Államokkal megkötötte a COCASA egyezményt – így hozzájuthat a legkorszerűbb amerikai hadieszközökhöz –, a másik oldalon 5,5 milliárd dollár értékben S400-as rakétarendszert, illetve további 2,5 milliárd dollár fejében helikoptereket és egyéb harci eszközöket vásárolt Oroszországtól, hogy megvédhesse magát az esetleges kínai vagy pakisztáni támadásoktól. Sőt, az utóbbi megállapodás részeként, az indiai hadiipart fejlesztendő, közös helikoptergyár alapításáról is megegyeztek az oroszokkal, továbbá űrkutatási, illetve iparfejlesztési együttműködésről is szerződtek.   Az is jól látszik, hogy a nagyhatalmak egyike sem akarja kockáztatni jó kapcsolatát a kontinensnyi országgal. Amerika például eddig nem emelt kifogást az ellen, hogy India nemcsak korszerű amerikai hadieszközöket, hanem orosz fegyvereket is vásárol. De az Egyesült Államok még az Irán elleni szankciók alól is felmentést adott Indiának, hogy fedezni tudja hatalmas olajszükségletét. Igaz, Új-Delhi cserébe vállalta, hogy rúpiában fizet az iráni olajért, s a bevételt csak humanitárius célra használhatja a perzsa állam. Nem csoda, ha India igyekszik a hadseregét jelentősen fejleszteni, s ehhez kihasználja a hagyományosan jó orosz, illetve az utóbbi időben jelentősen javuló amerikai kapcsolatait.

Szomszédjával, Pakisztánnal ugyanis hosszú ideje tartó konfliktusai vannak, de határviták miatt Kínával is voltak összetűzései, igaz fegyveres konfliktusra utoljára 1962-ben került sor. A brit birodalomtól történő 1947-es függetlenedése óta az ország kettős ütköző zónának tekinti a környező országokat. A külső ütköző államok illetve területek közé sorolható Pakisztán, Irán, Afganisztán és Tibet, a belsőhöz pedig Nepál és Bután. Miután az utóbbi időben az Indiai-óceánon jelentős mértékben aktivizálták magukat a nagyhatalmak, miközben Kína és Pakisztán a kontinens felől mintegy bezárja az országot, India – amely korábban a szárazföld felőli fenyegetésre készült – újabban a figyelmét a tenger felé fordítja. Ennek jó példája, hogy a kínai haditengerészet rendszeres indiai-óceáni megmozdulásait ellensúlyozandó az indiai flotta amerikai, japán és ausztrál hadgyakorlatokon vesz részt. A múlt század kilencvenes évei óta India fokozatosan igyekszik javítani kapcsolatait az ütközőzóna államaival, fejleszti gazdasági kapcsolatait a térséggel, ami persze együtt jár a gazdasági függés erősítésével is.

Az indiai beavatkozás azonban időnként sikertelen, hiszen például hiába akart békét teremteni Sri Lankán a tamilok és szingalézek vitájában, ebben nem járt sikerrel. Ugyanakkor az indiai stratégiai terveknek arra is figyelemmel kell lenniük, hogy Kína agresszíven terjeszkedik a térségben. Előfordult, hogy a vissza nem fizetett hitel fejében 99 évre szóló kikötőhasználati jogot szerzett magának Sri Lankán, illetve más országokban is aktív a világ legnépesebb állama. India térségbeli próbálkozásai leginkább az ütköző államokban lehetnek sikeresek, bár kétségtelen, hogy a terjeszkedő Kína ezekben az országokban is jelen van. Butánba például rendszeresen érkeznek indiai segélyek, de Peking csereprogramokkal igyekszik növelni a befolyását az országban, illetve a kínai turistáknak is kedvelt célpontja Bután. Indiának ugyanakkor úgy kell esetleges nagyhatalmi törekvéseit erősíteni, hogy ezzel egyidőben a hatalmas és ellentmondásokkal teli ország komoly belső problémáit is kezelni kell.