Újabb támadás a liba- és a kacsamáj ellen, és ez már minket is érint

Egy úgynevezett Intergroup nevű szerveződés létrehozását vetették fel a közelmúltban az Európai Parlamenten belül egy javaslatban, amelyet Hídvéghi Balázs EP-képviselő terjesztett elő. Elképzelésének célja, hogy az EP-ben alakuljon meg egy olyan informális munkacsoport, amely az állati termékek előállításával és piaci helyzetével foglalkozik.

A munkacsoportban a különböző politikai körökhöz tartozó képviselők egyaránt helyet kapnak, és elsősorban az uniós hússzektor előtt álló legnagyobb kihívásokat vitatják meg, illetve a felmerülő problémák megoldására javaslatokat is kidolgoznak. A kezdeményezők szerint ilyen jellegű munkacsoport eddig még nem jött létre az Európai Parlamenten belül.

Az Európai Unió legnagyobb agrár-érdekképviseleti szervezeteként működő Copa-Cogeca már az ősszel állást foglalt amellett, hogy támogatja a javaslatot. Csatlakozott a kezdeményezéshez további tíz meghatározó európai agrárgazdasági szakmai szervezet, így például az Európai Baromfivágó- és Feldolgozó Üzemek Szövetsége (AVEC) is. A hazai baromfiágazati szereplőket képviselő Baromfi Termék Tanács szintén egyetértett az elképzeléssel, mert a szervezet szerint szükség van arra, hogy a hússzektorral összefüggő ügyekben megfelelő szakpolitikai érvek szülessenek.

A várakozások szerint a munkacsoport működése révén a húságazat eredményesebben léphet fel azon támadások ellen is, amelyeket időről-időre szélsőséges állatvédelmi és zöldszervezetek indítanak.

A baromfitermékek közül a legtöbb kritika a hízott liba- és kacsamájat éri, amelyet a szektor vállalkozásai hagyományosan a szárnyasok tömésével állítanak elő.

A témával kapcsolatban nemrég egy New York-i eset borzolta a kedélyeket, amely Európában is nagy visszhangot váltott ki. Az ottani városi tanács ugyanis betiltotta „a szárnyasok kényszerű tömése révén” előállított hízott máj (foie gras) éttermi értékesítését. A döntés ugyanakkor nem azonnal, hanem 2022-es határidővel léphet életbe.

A határozat támogatói azokat a szokásos érveket sorakoztatták fel, amelyek szerint az állatok tömése „kegyetlen és embertelen”. Az Egyesült Államok legnagyobb libamájgyártójának számító, ferndale-i székhelyű Hudson Valley Foie Gras cég viszont védelmébe vette a gyakorlatot, és úgy foglalt állást, hogy humánus módon és a hatályos törvényi szabályozás betartásával állítja elő termékeit.

A mostani nem az első ilyen eset az Egyesült Államokban, mivel korábban például Chicago is megpróbálkozott a hízott libamáj betiltásával.

A 2006-os döntést azonban két évvel később hatályon kívül helyezték. Kalifornia államban viszont 2012 óta tilos a foie gras értékesítése, és idén januárban az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága elutasította a gyártók újabb fellebbezésének meghallgatását is. A New Yorki döntésnek, illetve a hízottmáj-ellenes amerikai tendenciának közvetett hatása lehet az európai piacra, ha meghiúsíthat egyes szállítmányokat, és azok az itteni vállalkozások raktáraiban maradnak.

Így természetesen az ügy a magyar cégeket is érintheti, habár hízott májat közvetlenül nem igazán értékesítenek az USA-ban.

Egyelőre azonban az amerikai eset az érzelmi és szakmai vitákon túl nem okoz riadalmat a hazai baromfiszektorban, hanem inkább amiatt vált ki aggodalmat, nehogy további támadások előfutára legyen Európában is.

Magyarország számára létkérdés, hogy nyugalom legyen a piacon, hiszen libamáj-termelésben továbbra is nagyhatalomnak számítunk.

Az 1500-1600 tonnás éves mennyiség a világproduktum 70-80 százalékát teszi ki, bár az is tény, hogy 3500-4000 ezer tonnás éves teljesítménnyel ma már a kacsamáj-előállítás nálunk is előre tört.

Így az ágazat összesen évi 5000-5500 tonna hízott májat bocsát ki, amelyet körülbelül 5 millió szárnyas tartásával állít elő.
A liba- és kacsamáj kis részére van igény belföldön, ezért az ágazati vállalkozások az árualap 90 százalékát exportként értékesítik. A magyar termékek a világ sok országába eljutnak, de a fő piacnak Franciaország, Svájc és Japán számít. Így a hazai exportőrök számára az lenne igazán kedvezőtlen, ha ezekbe az országokba szűkülnének a szállítási lehetőségek.

Az utóbbi időszakban az ágazat kiegyensúlyozottabb körülmények között működhetett, de még mindenki élénken emlékszik arra a néhány évvel ezelőtti esetre, amikor a több európai országban is bejegyzett, Négy Mancs (NM) nevű szervezet támadást indított a magyar liba- és kacsatömés ellen.

Mindenekelőtt az NM is azzal kampányolt, hogy a szárnyasok kényszeretetése kegyetlen bánásmódnak minősül.
Az állatvédelmi kifogásokra már akkor megszülettek a szakmai cáfolatok, amelyek többek között arra hívták fel a figyelmet, hogy az állatok tömése évszázadok alatt kialakult, tradicionális tenyésztési-nevelési technológia. A szakmai álláspont szerint nem „perverz, szélsőségesen kegyetlen, állatkínzó” tevékenységről van tehát szó, amely a technikai fejlődés révén mára kíméletesebbé is vált. Így nem rontja a szárnyasok életminőségét, de kihasználja az állatok genetikai adottságait az állatjóléti előírásokat betartása mellett.

Nem kétséges, hogy ezek az érvek és ellenérvek a jövőben is összecsapnak majd, és a szélsőséges állatvédőket ezután sem lehet majd meggyőzni. Akik a viták eldöntése helyett a kompromisszumos megoldást szorgalmazzák, azt hangoztatják, hogy adminisztratív betiltások helyett a fogyasztók korrekt tájékoztatására van szükség, és rájuk kell bízni a hízott liba- és a kacsamáj megítélésével és megvásárlásával kapcsolatos döntést.