Újragondolják magukat a kortárs galériák a járvány hatására

A galériák nyitottak ki először a kulturális szektorban, és a látogatók már fel-fel bukkannak náluk, de a gyűjtők még kivárnak. Kevesen gondolnak a képzőművészetre, amikor a járvány miatt nehéz helyzetbe került ágazatokat veszik számba, pedig például a kortárs alkotók számára a megmutatkozás lehetősége ugyanúgy egy csapásra megszűnt, mint ahogyan a magángyűjtő vásárlóik sem azon törik most a fejüket, hogy új alkotásokkal bővítsék a kollekciójukat.

Ebben a helyzetben mentőövnek számítanak az intézményi vásárlások, hiszen a legjobbkor ellensúlyozzák a hirtelen kereslethiányt.

„Békeidőben” is sokat jelentenek a nagy volumenű vásárlások, most viszont ezek egyenesen a „kétszer ad, aki gyorsan ad” hatásúak, túlzás nélkül akár a túlélést is jelenthetik egy-egy galériának.

A kortárs galériák számára a járvány okozta rendkívüli helyzet azonban nemcsak sohasem látott nehézség, hanem lehetőség is egyben.

Megnyithat új együttműködési utakat, felerősíthet csírájukban már létező kezdeményezéseket. Mindenkinek újra kellett gondolnia a stratégiáját, különösen a nemzetközi színtéren való jelenlétet, a művészeti vásárokon való szerepléseket. Vezető kortárs galériáink évek óta sikerrel vettek részt ezeken a vásárokon, sokat dolgoztak azon, hogy megismertessék a magyar alkotókat a világ művészeti központjaiban, és ez most értékes tudást és kapcsolatrendszert jelent, aminek a segítségével újra el lehet majd indulni.

A hazai galériáinknak az összefogásról is van tapasztalata, hiszen az elmúlt évek sikertörténetei, a magyar neoavantgarde, a 60-as, 70-es évek művészeinek bevezetése a nemzetközi köztudatba, mind-mind közös fellépés eredménye. A legfontosabb hazai galériák, neves művészettörténészekkel és gyűjtőkkel együttműködve dolgoztak magyar művészek külföldi kiállítási megjelenésén.

Csak néhány példa a közelmúltból: Maurer Dóra kiállítása a londoni Tate Modernben, Rómában egy átfogó tárlat a magyar neoavantgarde történetéről, Keserü Ilona kiállítása a londoni Stephen Friedman Galleryben, vagy a New York-i Elizabeth Dee Galériában egy magyar neoavantgárd csoportos tárlat, korábban pedig a Bookmarks kiállítások Kölnben, Budapesten.

Az idősebb generáció művészeinek alkotásai a hazai és külföldi vezető kortárs múzeumok gyűjteményeiben eddig is ott voltak, de a műkereskedelemben való jelenlét nélkül ma már nem léteznek meghatározó művészkarrierek, elengedhetetlen, hogy a műtárgypiacon is forogjanak a műveik. Mára elmondható, hogy a 60-as, 70-es évek magyar művészei iránt válságokon átívelő érdeklődés van.

A galériáknak ugyanakkor most a talpon maradás is komoly feladat, az eddigi eredmények semmit nem érnek, ha újra elölről kell kezdeni az építkezést. Éppen ezért a galériák kényszerűségből csukott ajtaja mögött egy pillanatra sem állt meg a munka.

A zárva tartás ideje az újfajta kommunikációs lehetőségek kipróbálása, a művészekkel zajló csoportos, online beszélgetések és virtuális műteremlátogatások szervezése mellett lehetőséget adott régóta húzódó háttérmunkálatok elvégzésére.

A megváltozott helyzet többeknek inspirációként szolgált a galéria jövőjének megtervezéséhez, és a lokális lehetőségek újragondolására. A fókusz most átkerül a magyar színtérre. Molnár Annamária, a Molnár Ani Galéria vezetője, akit a napokban választottak be újra három évre az Európai Galériák Szövetségének (FEGA) vezetőségébe, úgy fogalmazott:

„Itt az idő, hogy a galériás színtér fejlődését az aktuális lehetőségek és kihívások függvényében a megfelelő irányba tereljük. Ausztria pozitív példaként szolgált a vírushelyzet kezelésében, de a művészeti közeg támogatásában is érdemes tanulni tőlük. Ők például 5 százalékra csökkentették most a kortárs műtárgyak vásárlása után fizetendő adót.”

Pados Gábor, az acb galéria tulajdonosa is a háttérmunka fontosságát emeli ki, galériájában acb Research Lab néven komoly művészettörténeti kutatásokat végeznek, könyveket adnak ki, kortárs galériától szokatlan nagyságú stábbal.

"Törekedtem rá, hogy senki se veszítse el az állását, ezért 9 kollégámat szeptemberig 4 órás munkaidőre jelentettem át. A galéria megvált a két külső bérelt kiállítóhelyiségétől, ezek voltak a hosszú távú biztonságos működés érdekében azonnal meghozott költségcsökkentő intézkedéseink. De egyedüli galériaként az elmaradt kiállításaink helyett három online tárlatot rendeztünk a járvány alatt. A felújítás előtt álló raktárhelyiségünkben rendeztünk be kiállításokat, amit online közvetítettünk és a 6-7 ezer látogató fele külföldről kattintott ránk. Szeptemberig nem is fogunk offline kiállítást rendezni, a nyári hónapokban a már említett raktárhelyiséget alakítjuk át korszerű kiállítótérré, de az újranyitás után is megtartjuk az online kiállítás formát, egyfajta hibrid programban gondolkozunk" – foglalja össze terveiket Pados Gábor.

Valkó Margit, a kisterem Galéria tulajdonosa szerint is fejlődésre kell használni ezt az időszakot. - Végig tartottunk a kapcsolatot a közönségünkkel, és a hazai érdeklődők felé erősítettük a személyesebb hangvételt. Olyan műveket osztottunk meg hétről hétre a platformjainkon, amelyek a közösen megélt helyzetre reflektálnak. Meghívást kaptunk a „not cancelled” elnevezésű kezdeményezésbe, ahol, bár csak fotókon keresztül, de be tudtuk mutatni a kiállítás anyagát egy nagyobb, jórészt nemzetközi közönségnek is - mondja Valkó Margit.