Végre igazán vitáztak a bankvezérek Magyarországon

Hírek2018. szept 17.Növekedés.hu

A bankrendszer panaszkodik, hogy jövedelmezősége hosszú távon nem megfelelő, ugyanakkor mégsem indul be a magyar piacon a konszolidáció. A Magyar Közgazdasági Társaság Debrecenben rendezett idei vándorgyűlésén végre igazi vita alakult ki a bankvezetők között, a moderátor szerepét betöltő Nagy Márton MNB alelnök felütéseinek köszönhetően érdemi problémákról beszéltek az ország befolyásos pénzügyi vezetői.

Magyarországon sok bank van. Regionális összehasonlításban, 40 fölötti a licensszel rendelkezők száma. Lengyelországban, amelynek lakossága négyszer akkora, mint Magyarországé nagyjából ugyanennyi bank működik.
A jegybank szorgalmazta a konszolidációt, ez azonban elmaradt, nem valósultak meg nagyobb horderejű összeolvadások, bankfúziók - vetette fel Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke. Megvenni azt lehet, ami eladó - összegezhetnénk a bankvezetők álláspontját. Zolnai György, a Raiffeisen vezérigazgatója szerint nem önmagában a bankok számával van gond, hanem azzal, hogy 9 országos hálózattal működő univerzális bank van Magyarországon. “Nálunk a bank vagy kicsi, és az is marad, vagy nagy és nyereségesen működik, a középmezőny azonban hiányzik” - mondta. Lengyelországban például megtörtént a konszolidáció. A nulláról induló, startup bankok elérték azt a méretet, amit fiókhálózat és partnerek nélkül meg lehet valósítani. Ezt követően azonban kénytelenek voltak eladni magukat. Bekerültek egy olyan szegmensbe, amelyben 10-15 százalékos piaci részesedéssel rendelkeznek - kialakult tehát egy erős középbanki hálózat, amelyet hatékonyan lehet működtetni. De miért nem történt ez meg Magyarországon az elmúlt években, a válság után? Zolnai György szerint két bank összeolvasztásánál a beolvadó bank költségeinek hozzávetőlegesen 20-25 százalékát lehet két éven belül megspórolni.
Egy átlagos magyar nagybank éves költsége 50 milliárd forint, ennek a 20 százaléka 10 milliárdos megtakarítást jelenthet. Ez megfelel egy átlagos nagybank éves nyereségének, vagyis duplázni lehetne a nyereséget.
A probléma azonban az, hogy roppant nehéz egy ilyen tranzakciót végrehajtani. A lengyel piac tapasztalatai alapján három ígéretes bankösszeolvadásból kettő nem sikerül. Miért? A két bank csapata összeáll, elkezdi harmonizálni a termékeket, az IT-t, ami hihetetlenül komplex feladat, szervezeti szempontból is. A portfólió vásárlás viszont működhet, így elkerülhetőek a két szervezet összeolvasztásával kapcsolatos bonyodalmak. Jelasity Radován, az Erste vezérigazgatója szerint az elmúlt években még a eladósorba kerülő bankok tulajdonosai is visszaléptek a tényleges tranzakcióktól - javultak a magyarországi bankok mutatói. “Mindenki venni akar, nem pedig eladni” - mondta. Félő, hogy a magyar bankszektor további konszolidációjához egy újabb gazdasági világválság kell. Balog Ádám, az MKB vezérigazgatója úgy vélte, hogy konszolidációt az előttünk álló technológiai fejlődés nehezen tervezhető volta is hátráltatja. “A bankszektor jövőképe erősen változhat, például a digitalizáció miatt. Így nagyon nehéz megítélni, hogy stratégiai szempontból jó döntés-e egy összeolvadás” - tette hozzá. Hegedűs Éva, a Gránit Bank elnök-vezérigazgatója szerint például Ausztriában és Belgiumban több bank működik, mint Magyarországon (Belgiumban közel száz) - nem csak a régiós országokhoz képest kell viszonyítani a magyar bankok számát. Nagy Márton ugyanakkor kifejtette, hogy az Európai Központi Bank (EKB) is elégedetlen azzal, hogy válság után nem zajlott le az európai bankpiac konszolidációja - a probléma európai szintű, tíz évet elvesztegettünk.

Kell bankfiók vagy sem?

A magyarországi bankok fiókhálózata “óvatosan” csökken. A jegybank kritikája szerint panaszkodnak a bankok, hogy alacsony a jövedelmezőség, de fiókhálózatuk csökkentése révén nem hajlandóak ezt javítani. A bankvezetők véleménye erősen megoszlik a kérdésben. Az egyik végletet az Erste vezére képviseli: “bankfiókba csak a bankárok szeretnek menni, minden bankár meg van győződve arról, hogy milyen fantasztikus dolog ott sorban állni, sorszámot húzni és beszélgetni.” Az új generáció erről már teljesen másképp gondolkodik - mondta Jelasity Radován. Ezzel szemben Bencsik László szerint a fiókszám lakosságarányosan nem magas Magyarországon, Nyugat-Európában például sokkal magasabb ez a ráta. Bankfiókokra azért van szükség, hogy az ügyfél jobb tájékoztatást kapjon a pénzintézet termékeiről, közvetlenebb legyen a kapcsolat a bankkal.

Látszat csak a jövedelmeződés javulása?

Az OTP vezérhelyettese szerint hosszú távra tekintve igen. A jegybank statisztikája szerint a magyar bankrendszer tavalyi adózott eredménye 623 milliárd forint volt, ami első pillantásra szép eredmény. Ugyanakkor ez az összeg tartalmaz körülbelül 100 milliárd forint csoporton belüli osztalékot, továbbá 188 milliárd eredményt javító kockázati költséget is. Ez utóbbi hosszú távon nem fenntartható, hiszen változhat a kockázati környezet. Ha a hosszú távú átlagos kockázattal újraszámoljuk a tavalyi eredményt, akkor 236 milliárdos nettó profit jön ki. Ez 6 százalékos saját tőke arányos megtérülést (ROE) jelent, ami azonban lényegesen elmarad a tőke költségétől. A jövedelmezőség elmaradása a tőkeköltségtől ciklusokon átívelő probléma a magyar bankrendszerben és négy okra vezethető vissza. Az első a szektort sújtó terhek: a bankadó éves szinten 55 milliárd, a betét-, befektetésvédelem 40 milliárd, az ingyenes készpénzfelvétel, amire nem szedhet be díjat a bank, viszont fizet utána tranzakciós illetéket, összesen 125 milliárd forintot tesz ki. Ez a három tétel összesen 3 százalékpontot jelent a ROE-ben. A negyedik elem a tőkeszükséglet, amely egyre nő, ahogy a szabályozó hatóságok szigorítják a pénzintézetek tőkekövetelményeit. Probléma továbbá az is, hogy a nettó kamatmarzs tavaly csupán 2,2 százalék volt, ami jóval elmarad például a lengyel, a szlovák vagy a román szinttől, ráadásul 30 százalékkal csökkent az elmúlt 8 évben. A bankokkal szemben annyi egyéb célrendszer fogalmazódik meg, hogy kérdésessé válik azok alapvető kapitalista feladata, a nyereségtermelés, a magas jövedelmezőség. Balog Ádám szerint általános, nem csak Magyarországra jellemző probléma, hogy a bankok felé például gazdaságpolitikai (kkv támogatás, munkaerőpiac), vagy biztonsági célrendszerek fogalmazódnak meg, amelyek már-már megkérdőjelezik a pénzintézet alapvető célját. Commodity válik a bankból? Vagy csak pusztán egy szoftver lesz? De térjünk vissza a magyar bankrendszer jövedelemtermelő képességére! Ebből a szemponból a legfontosabb a gazdasági ciklusokhoz való alkalmazkodás. Az amerikai ciklus érett fázisban van, ráadásul Trump elnök adócsökkentési programja még egy-két évig tovább hajtja. Középtávon azonban már negatívak a kilátások. A washingtoni külpolitika egyre kevésbé kiszámítható, ami a globális gazdaságba ismét visszahozta a politikai rizikót. Kínában óriási kockázat rejlik az ingatlanpiaci robbanásban és a pénzügyi rendszerben. Zolnai György szerint 2 éven belül globális recesszió várható, így olyan banki portfóliót kell tervezni, ami ütés- és krízisálló.

Ingatlanpiaci dilemmák

A jegybank világossá tette, hogy számára a stabil és egészséges ingatlanpiachoz a hosszú távú, fix kamatozású lakáshiteleken keresztül vezet az út. Az MNB az utóbbi időben erős kommunikációs kampányt is folytatott ennek érdekében. A bankok természetesen támogatták ebben, hiszen ez a konstrukció drágább, mint a változó kamatozású termékek.
A jegybanki statisztikák szerint a magyar ingatlanpiacon durván minden második lakást (45 százalékot) vesz hitelből a lakosság.
A lakáshitelekben látszik a felárak csökkenése, e mögött azonban számos jegybanki ösztönző is van, például a jelzáloglevél vásárlási program. A jegybank próbálja arra szorítani a bankrendszert, hogy ezt úgymond magától tegye meg. A bankok azonban a hosszú távú forrásköltségek drágaságára hivatkozva szívesebben hagyatkoznak a jegybanki segítségre. A kerekasztal beszélgetésen részt vevő bankárok többnyire egyetértettek abban, hogy hosszabb távon a marzsok csökkenésére lehet számítani. Az ERSTE vezére szerint ugyan biztonságosabbak az 5-10 éves fix kamatozású lakáshitelek, viszont  ember legyen a talpán, aki meg tudja győzni az ügyfelet arról, hogy, hogy a drágább terméket vegye meg. A Raiffeisen szerint nem minden vásárló ítéli meg tudatosan a kamatpályát úgy, ahogy a jegybank vagy egy bank - vagyis adott esetben az olcsóbb, változó kamatozású konstrukciót választja. A marzsok terén komoly szakmai vita van a jegybank és a szektor között: nem a rövid távú kamatokhoz kell viszonyítani, hiszen egy 10-20 éves hitelnél a forrás költsége jelentősen magasabb, a kockázati költség is nagyobb. Nehéz a behajtás, sokáig nem tudják érvényesíteni a jelzálogjogot, lassan lehet eladni a piacon - érvelnek a bankok. Hegedűs Éva szerint a bankok és a szabályozó hatóság felelőssége, hogy milyen irányba terelik az ügyfeleket. Reális kockázat, hogy a változó kamatozású hitelek törlesztőrészletei néhány év múlva megemelkednek és egyáltalán nem biztos, hogy a hitelfelvevők az akkor rendelkezésre álló jövedelmükből tudják törleszteni a részleteket. Bonyolultabb kérdés annak eldöntése, hogy mekkora az optimális aránya a hiteleknek az ingatlanpiacon.
Az OECD statisztikái szerint a lakáshitelek összegének aránya a GDP-hez viszonyítva Magyarországon 10 százalék alatt, Németországban 100 százalék fölött van. Az USA-ban például 50 százalék.
Optimális lenne, ha minél magasabb lenne ez a ráta, hiszen így a lakosság rendelkezésre álló jövedelmének nagyobb hányada tudna megtakarításokba áramlani. Ha ez a megtakarítási hányad a tőkepiacokon kötne ki, lenyomná a hosszú távú kamatokat, ami csökkentené a hosszú lejáratú jelzáloghitelek forrásköltségét. Az MKB kutatása szerint az ügyfelek kétharmada legalább 3 éves kamatperiódusú hitelt, 28 százaléka pedig legalább 10 éves futamidejű hitelt választana. Az OTP esetében az ügyfelek több mint 83 százalékban a fix kamatozású lakáshiteleket választják. Magyarországon 35-70 százalék között alakult a fix és a változó kamatozású hitelek aránya az elmúlt években. Ez azt jelenti, hogy a hitelfelvételi szokások érzékenyen reagálnak a gazdasági környezetre. A mostani 45 százalék megfelel a ciklus jelenlegi állapotának - 50-55 százalék még egészségesnek tekinthető.

Kkv hitelezés - Tényleg nem megy a Jegybank nélkül?

Magyarországon a jegybank által indított NHP programnak köszönhetően beindult a kkv hitelezés. Ugyanakkor MNB szerint: az NHP-óta továbbra sincs hosszú, fix kamatozású hitel. Kicsit hasonló a helyzet a lakossági ingatlanhitel piachoz. A jegybank ott is a hosszú, fix kamatozású hitelek előtérbe helyezését tartotta kívánatosnak - ott ezt sikerült elérni. A vállalati hitelezésnél azonban más a helyzet, ezen a piacon nem kell, hogy túlnyomó részt fix legyen ez az arány, viszont az sem jó, ha nulla. Nemzetközi összehasonlítások alapján az optimális ráta 20-25 százalék lehet. A bankárok szerint a gond az, hogy bár NHP alapú új folyósítás nincs, de ettől még az NHP-s hitelek benne vannak a rendszerben, és ezek jellemzően fix kamatozású hitelek. Az OTP tavaly 22 százalékkal növelte a vállalati teljesítő hitelek állományát, az idén az első félévben 11 százalék volt a növekedés az előző félévhez képest - az idén éves szinten bőven 20 százalék, illetve a fölötti lesz a vállalati hitelállomány növekedése. A mikro- és kisvállalatok esetében még erősebb a dinamika, az első félévben 14 százalék volt a növekedés. A bankok aktívabb szerepvállalását a hosszú, fix kamatozású vállalati hitelek terén azonban megakasztja az, hogy az NHP-időszakban rengeteg régóta tervezett beruházás valósult meg - érvelt Balog Ádám. Zolnai György vitába szállt a jegybanki állásponttal. A banküzem szempontjából nézve - érvelt -, ha a gazdaság 4-5 százalékkal nő, és egy vállalkozás beruházást valósít meg, amelynek során arra számít, hogy a beruházása 4-5 év múlva megtérül, akkor ehhez a megtérülési időhöz célszerű igazítani a hitel futamidejét is. A Raiffeisen kkv hiteleinek állománya több mint 20 százalékkal emelkedett.

Iszonyatos készpénzmennyiségen ülünk otthon

A magyar gazdaságnak régóta problémája a feketegazdaság. Ezt többek között a gazdaságban keringő készpénz mennyiségén keresztül szokás becsülni, hiszen az így - zsebből-zsebbe - áramló pénz nem jelenik meg a bankoknál és az adóhatóság számára is nehezen követhető. Furcsa helyzet állt elő az elmúlt években. Az adóbevételekben tükröződnek a NAV erőfeszítései - az online pénztárgépek elterjedése például -, úgy néz ki, hogy tisztul a gazdaság.
A készpénzállomány azonban kirívóan magas, a jegybank mérlegének 55 százaléka, több, mint a GDP 12 százaléka, 5800 milliárd forint.
A bankrendszer hitel/betét rátája alacsony, ami azt mutatja, hogy a bankoknak egyelőre nincs szüksége erre az állományra, a meglévő likviditásból tudnak hitelezni. Nagy kérdés, hogy be lehet-e csatornázni a bankrendszeren, a tőkepiacon keresztül ezt a pénzt a gazdaságba. Ha megmoccan ez az irdatlan összeg, például csak a fele (2900 milliárd forint) elég lenne ahhoz, hogy kiváltsa a külföldiek magyarországi kötvényállományát. Így az államadósság önfinanszírozóvá válhatna. A bankszektor mérlegfőösszege majdnem kétszámjegyű mértékben növekedhetne. Miért van tehát az, hogy a fehéredés ellenére ennyi készpénz van nálunk? A bankszektor képviselőinek többsége szerint a tranzakciós illeték alóli felmentés az egyik fontos ok. 150 ezer forintig kétszer ingyenesen lehet készpénzt felvenni az ATM-ből. Ezzel gyakorlatilag arra motiválja a kormány a lakosságot, hogy az átlagbér kétharmadának megfelelő összeget készpénzben tartsa magánál - ne bankkártyával, átutalással fizessen. Ha nem ezt teszi, havi 500 forintot veszít, ami egy havi számlavezetési díj ára. Kedvező, hogy ez jövő januártól megszűnik, sokat segít majd a kis összegű tranzakciók elterjedésében. A bankok sorra dolgoznak ki olyan konstrukciókat, amelyek a mobiltelefonnal való - digitális - fizetés minél szélesebb körű alkalmazását szolgálják. Ugyanakkor Bencsik László szerint ezeknek semmi hatása nincs a készpénztartási szokásokra. Most jóval 10 százalék feletti GDP arányosan a magyar gazdaságban forgalomban lévő készpénz. Tizenöt évvel ezelőtt fele ennyi volt. Nem az okostelefontól, hanem a bankközi referencia kamattól függ a készpénz mennyisége, a kamatszint szorítja rá a lakosságot arra, hogy bankbetétbe tegye a pénzét, takarítson meg. A bankközi kamatokat viszont a jegybanki kamat befolyásolja a legjobban. Így a labda az MNB térfelén pattog.