Vízdíj-emelés: a Balaton közel tizede folyik el évente a rossz közmű miatt
HírekKarácsony Gergely főpolgármester az ivóvíz árának sávos emelésére tett javaslatot, mert a rendszer nem veszi figyelembe a rászorultságot és nem jut pénz a vízi közművek felújítására. A Számvevőszék már többször figyelmeztetett e probléma súlyosságára az elmúlt években, érdemi lépések azonban nem történtek.
Az önkormányzatok saját hatáskörben emelhessék meg a vízdíjakat – többek között erről beszélt a napokban Karácsony Gergely főpolgármester az ATV-ben, azt kérve, hogy
a 2013-ban befagyasztott vízdíjakat úgy emelhessék, hogy a rászorulók előnybe kerülhessenek.
Arra hivatkozott, hogy a víziközművek felújításra szorulnak, erre is kellene költeni a vízdíjemelésből származó pénzekből.
A főpolgármester által most említett súlyos problémákra az Állami Számvevőszék (ÁSZ) már korábban több jelentésben is figyelmeztetett az elmúlt évek során.
A víziközművek és a vízdíj helyzetéről az ÁSZ már 2024-ben közölt jelentést, eszerint
a rossz vízi közművek miatt bekövetkezett vízveszteség megtöltené a Balaton 8,8 százalékát Velencei-tavat 3,5-ször Duna Aréna medencéit 16 270-szer.
Az ÁSZ jelentése megállapította: a másodlagos vízminőség szennyezettség – az elöregedett rendszerekben, és a vízkezelés műszaki-technikai problémái következtében keletkező szennyeződések – aránya emelkedést mutatott.
A vízdíj fenntarthatatlanságáról a számvevők megállapították:
a vízdíjak rendszere kockázatot jelentett az ágazat pénzügyileg, műszakilag fenntartható működésére, továbbá nem ösztönözte a fogyasztókat a takarékos, fenntartható vízhasználatra.
Ennek ellenére az ügyekben nem sok előrelépés történt annak ellenére, hogy az ÁSZ a Belügyminisztériumnak és az Energiaügyi Minisztériumnak is tett javaslatokat.
Az auditorok arra is felhívták a figyelmet, hogy az általuk ellenőrzött víziközmű szolgáltatóknál 2022-ben 42 519 db csőtörési eset történt az ivóvíz-ellátó hálózatban.
A kitermelt vízmennyiség egynegyedét jelentette a hálózatba betáplált, ivóvízként nem használt közüzemi vízveszteség, amelynek az ÁSZ által becsült értéke évente meghaladta a 17 milliárd forintot.
A vízveszteség kialakulásának egyik oka az eszközök elhasználódottsága, a rekonstrukciók elmaradása.
Az ellátásért felelősök és a társaságok 2023-2037. évekre vonatkozó gördülő fejlesztési tervei szerint a víziközmű hálózatok rekonstrukciójának finanszírozási igénye a következő 15 évben 3775 milliárd forintot tesz ki – állapították meg a számvevők.
Az ivóvízellátás közel 95 százaléka felszín alatti vízből történik, a mintegy 1500 db üzemelő vízbázis kétharmada, továbbá a stratégiai tartalékot jelentő 66 db távlati vízbázis sérülékeny környezetben helyezkedik el. A felszín feletti vízkészletek megoszlása egyenlőtlen volt térben és időben – figyelmeztettek az ÁSZ szakértői.
Arra is felhívták a figyelmet, hogy
az ivóvízhálózatok gerinc- és bekötővezetékeinek anyagösszetétele azt mutatja, hogy a csőanyagok korszerűsítésre szorulnak, koruk következtében tervezési élettartamuk végén járnak, így magasabb hálózati meghibásodást okoznak, rekonstrukciójuk időszerű.
Anyagösszetétel szerint a legnagyobb arányban a gerincvezetékeknél az 1970 és 1980 között telepített azbeszt cementből készült csövek (39,5 százalék), a bekötővezetékeknél pedig a kemény polietilén (55,0 százalék) csövek szállították az ivóvizet – állapította meg az ÁSZ.
