Átállhat az Ön cége négynapos munkahétre?
HRAz Egyesült Királyság szakszervezeti szövetségét, a TUC azt akarja elérni, hogy a vállalkozások a normál munkahetet öt napról négyre rövidítsék. Az ötlet lényege, hogy a fizetés maradjon meg, de rövidebb ideig kelljen dolgozni; a hét egyik napján mindenki a saját ügyeit intézhesse és a családjával tölthesse az idejét.
Ez így túl szépnek tűnhet ahhoz, hogy igaz legyen. A tavalyi év végén azonban az Egyesült Királyság egyik legnagyobb jótékonysági intézménye, a Wellcome Trust egy szervezetszintű konzultációt indított a négy napos munkahét megvalósíthatóságával kapcsolatban.
A nagy kérdés számunra így hangzott: tudják-e egyidejűleg javítani a munka hatékonyságát és a munkatársak közérzetét, illetve azt az átfogó hatást, amelyet mint szervezet kifejtenek?
A kezdeményezésre felfigyeltek a vállalkozások is: sok kisebb cég már átállt a négy napos munkahétre. A Wellcome Trust végül nem vezette be a négy napos munkahetet.
Az okok összetettek és az ötlet mögött nem kevés lelkesedés is meghúzódott. „Néhány kollégánk azt mondta: ez a legizgalmasabb kihívás, már látom, hogyan dolgozhatnék többet és jobban, illetve hogyan használnám fel az ötödik napot - mondja Ed Whitinga Wellcome Trust igazgatója.
Elmondta azonban, hogy más dolgozók aggódtak munkaterheik négy napba történő összesűrítése miatt, egyes részmunkaidősök pedig attól tartottak, hogy az új munkahét felboríthatja gyermekeik felügyeletével és más ügyekkel kapcsolatos megállapodásaikat.
Egyesek szerint olyan sok energiát és időt pazaroltak a négy napos munkahétre történő átállásra, ami elvonta az energiát alapvető feladataik teljesítésétől.
Végül is az a döntés született, hogy
egyes alapfeladatok vonatkozásában – a kutatók finanszírozása és a nagy, világméretű problémákkal való foglalkozás – az átállást a folyamatok megszakadása miatt nem tudnánk hatékonyan megoldani - mondja az igazgató.
A döntés mögött nem a költségekkel kapcsolatos megfontolások álltak. Sokkal inkább az időbeosztás problémája: hogyan lehetne ezt összerakni oly módon, hogy továbbra is szervezet-szerűen működhessünk.
A döntés rossz hír azok számára, akik szorgalmazták a négy napos munkahétre történő átállást a munkával kapcsolatos, növekvő stressz és gyakoribbá váló egészségügyi problémák oldása érdekében. E vélemények szerint az átállás növelhetné a termelékenységet az Egyesült Királyságban, és válasz lehetne a munkahelyeken növekvő mértékű automatizálásra is.
A Glasgow-ban működő Pursuit Marketing három éve állt át négy napos munkahétre. Minden péntek szabad, a fizetések pedig változatlanok maradtak.
Amikor az új rendet bevezettük, pénzügyi igazgatónk az egészet bérköltség növekedésnek tekintette
mondja Lorraine Gray, a Pursuit Marketing operatív igazgatója. Azóta azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a változás előnyökkel járt.
A termelékenység közel 30 százalékkal emelkedett, a táppénzes napok száma soha sem látott szintre csökkent. Előre nem látott költségcsökkenésekre is sor került: a vállalatnak már nincs szüksége fejvadászokra, mert nagyon sok új jelentkező pályázik hozzájuk.
A világ más részeiben a kérdés megítélése azonban vegyes. Rövidebb munkaidőt alkalmazó országok gyakran hatékonyabbnak tűnnek, mint az Egyesült Királyság: ez az úgynevezett „termelékenységi rejtély”.
A Perpetual Guardian, egy Új Zéland-i ingatlankezelő vállalat bármiféle veszteség nélkül állt át a négy napos munkahétre. Ugyanakkor egy svédországi kísérlet során egy Gothenburg-i állami tulajdonú idősotthonban azt tapasztalták, hogy a termelékenységi és a táppénzes napokra vonatkozó mutatók javultak ugyan, de a személyzeti költségek jelentősen emelkedtek, mert több alkalmazottra volt szükség a műszakok betöltéséhez. A kísérletet abba is hagyták.
Asheem Singh, a Királyi Művészetek Társasága gazdasági igazgatója és a Társaság Munkaügyi Jövő Központjának vezetője azt mondja: az olyan ágazatokban, mint a marketing és a pénzügy, könnyebb lehet bevezetni a négy napos munkahetet, mint például az egészségügyben, ahol „ugrásra készen kell állni”.
Attól tart, hogy ha egyes ágazatokban csökkentik a munkaidőt, másokban pedig nem, végül kettészakad a munkaerő állomány, lesznek, akik csak négynapot mások öt napot dolgoznak majd.
A döntést megítélése szerint országos szinten kell meghozni. „A kérdés így hangzik: készen állunk-e a választásra és a pihenést, a családdal töltött időt hajlandóak vagyunk-e a gazdaság és a társadalom részének tekinteni?”
