A coworking irodák valójában egy új munkafilozófia képviselői, emellett pedig a bizalmon és az együttműködésen alapuló közösségek bölcsői is. A jó hír, hogy a közöségi irodák sorra nyílnak Magyarországon is, a rossz pedig, hogy pénzbe kerül. De valamit tudnak, hiszen szabadúszók és cégek ezrei válnak coworkerré.
„Imádok ide járni, mert tényleg jó hangulatban tudok dolgozni”. „Csak kényszerből ülök be, valahogy nem tapasztalom azt a nyitottságot, amiről annyit olvastam.” Olyan szabadúszók véleményei ezek, akik önként és dalolva vagy éppen egyfajta kényszer miatt dolgoznak közösségi irodákban. János a népszerű toposszal szembe menve úgy látja, hogy a „kávézók ugyan alkalmasak tárgyalásokra, kisebb meetingekre, meg lehet bohóckodni, ám koncentrált munkát nem ott lehet végezni”. Ő kisgyerekesként alkalmanként jár be az egyik irodába, azt mondja, „programozni nem lehet egy egyéves kisfiú mellett”. Ám rossz tapasztalatai nincsenek: az utóbbi hónapokban értékes emberi és munkakapcsolatra is szert tett. Egy egykori „médiástól” pedig azt hallottuk: home office-ban próbálja beindítani PR-cégét, de napjai szétesnek és strukturálatlanok, így már nézelődik a számára legjobb coworking-megoldás után. Itt már dereng a lényeg: a közösségi irodák nem csak azokat várják, akiknek nincsen állandó „munkahelyük” vagy büdös nekik a home office, hiszen valójában egy új munkafilozófiáról van szó.
Nem mai gyerek
A közösségi irodák ötlete nem éppen napjaink innovációja, a történet két évtizede indult Amerikában, s az első ilyen jellegű iroda is ott nyílt meg 2005-ben – viszont az új őrület gyorsan elérte Magyarországot is. „A Loffice-t testvérpárként alapítottuk 2009-ben, mint az ország első közösségi irodáját és azóta is »családi vállalkozásként« vezetjük Pannival” – tudtuk meg Klementz Kata társalapítótól. Ahogyan az úttörök általában teszik, mertek nagyot álmodni; a céljuk az volt, hogy valami újdonsággal gyarapítsák Budapest üzleti életét, így a külföldön már bevált koncepciót és munkafilozófiát a hazai viszonyokhoz adaptálták.
Budapesten az elmúlt években sorra nyíltak a coworking irodák, mára közel kéttucatnyi hely közül lehet választani, s szerencsére e filozófia a vidéket sem „kímélte”. A Forbes gyűjtése alapján mintegy tíz város közel húsz közösségi iroda áll rendelkezésre. S noha a magyar munkakultúra még alapvetően a „kilenctől ötig az irodában”-elven alapszik, a piacot pezsgésben tartják a növekvő számú szabadúszók és távdolgozók, illetve a speciális igényeket, például a modern és trendi munkakörnyezetet igénylő cégek.
A közösségi irodák főleg szakmai szempontok szerint jól körülírható célcsoportra lőnek, így bizonyos helyek inkább a grafikusok törzshelyei, máshol a startup kultúra virágzik, ugyanakkor az újságírók, kreatívok, illetve számos más foglalkozás képviselői is megtalálhatják a helyüket. „Mi nem szerettük volna, ha csak PhP-fejlesztők és grafikusok találnak meg minket, így a KAPTÁR-ban sokféle szakma és tudás egyesül” – mondta lapunknak Levendel Áron társalapító. A hat éve működő belvárosi közösségi irodában éppen úgy dolgozik képzőművész vagy fejvadász-tehetséggondozó magánzó, mint ahogyan cégbe szerveződött etikus hackerek is. A KAPTÁR több mint negyven vállalkozásnak ad székhelyet, s közel száz magányszemély legalább havi egyszer betér hozzájuk. A Loffice is ennek a célközönségnek játszik: szakmától függetlenül szabadúszók, startupok és KKV-k veszik igénybe komplex szolgáltatásaikat.
A városi legenda igaz
S bizony igaz a városi legenda is, ugyanis e helyek valóban lehetnek akár nagy találkozások színterei is; addig egymás számára ismeretlen emberek kezdhetnek közös és sikeres projektekbe vagy válhatnak egymás beszállítóivá. Klementz Kata is az együttműködés erejét hangsúlyozta, „meg akartuk törni a merevséget, amely az üzleti és vállalkozói világban korábban uralkodott”. Szerinte a coworking igazi lényege a munkavégzés módjában rejlik, hiszen a tér által létrejön egy közösség, ahol a tudás, a források és az inspiráció szabadon áramolhatnak, így a coworkerek nemcsak a teret, de tapasztalataikat is megoszthatják egymással.
Viszont ebben a rendszerben a magánszemélyek mellett a cégek is megtalálják a számításaikat. Ugyan találtunk olyan médiaügynökséget, amelyiknek nem érte meg székhelyét bevinni egy közösségi irodába, ám Batta Barnabás teljesen más véleményen van. „Még az induláskor mi voltunk az első PR ügynökség a Loffice-ban, akkor még coworkerként” – emlékszik vissza a kezdetekre a Mitte Communications integrált kommunikációs ügynökség stratégiai igazgatója. Immár négy éve azonban cégként osztják meg a Loffice első emeletét egy másik startup vállalkozással. A szakember szerint óriási előnyt s lehetőséget jelent számukra az, hogy „kialakult egy nemzetközi környezet, egy remek startup-ökoszisztéma, megvannak a lehetőségek az együttműködésre és a fejlődésre”.
Coworking másképpen
Noha a közösségi irodák alapvetően „munkahelyet” kínálnak, az idén januárban indult Urbanfood egy másfajta – amúgy Francia- és Oroszországban igencsak pörgő – koncepciót követ. Tehát az alapító-tulajdonos Rátz Balázs csavart egyet a dolgon, s az alapvetően kávézóként működő vállalkozásába húzta be a coworking szolgáltatást. Pedig a két évtizedes vendéglátói tapasztalattal bíró tulajdonosnak van dolga elég: a kávézó tered ad rendezvények és workshopok számára, emellett catering-szolgáltatást biztosítanak, a szendvicsektől a croissant-ig mindent helyben készítenek el. „Éppen ez a többlábon álló koncepció minimalizálta a piacra való belépés kockázatát, hiszen a coworking egy kiegészítő szolgáltatásunk” – válaszolta kérdésünkre Rátz Balázs. A hazai piacon szintén egyedi megoldásként a pultnál nem a kávéért vagy szendvicsért, hanem az „időért” fizetnek a vendégek többféle konstrukcióban, az árban pedig már szerepel a fogyasztás is. A tabáni kávézóban egyre gyűlnek a bérletes vendégek, emellett igen sokan – külföldiek is egyre gyakrabban – „esnek be” néhány órára vagy egy-egy alkalomra. Az Urbanfood a célcsoportot tekintve is kilóg a sorból: nem a startuppreket, hanem a kávézók közönségét célozza meg.
Tartozni valahová
Első közhely: a posztmodern ember a munkavégzés során is ragaszkodik az élményhez, tehát aki csak az „asztal, szék, wifi”-koncepcióban gondolkodik talán még az előtt megbukik a piacon, minthogy elindulna a vállalkozása. A munkavégzés fizikai feltételeinek biztosítása tehát csak egy dolog, viszont a coworking vállalkozások Aronson után szabadon felismerték, hogy az ember társas lény, így jó szimattal a szolgáltatások fejlesztésekor ebbe az irányba indultak el; a „magányos hősöket” szeretnék élő, kreatív közösséggé formálni konferenciákkal, közös programokkal. „A valahová való tartozás élményét, a törzsvendég-feelinget kapják meg az itt dolgozók” – árulta el lapunknak Levendel Áron. Közösségi programjaik célja kifejezetten az emberek közötti interakció és a közös gondolkodás gerjesztése. Erős közösséget építenek, annak tagjai a munkaidőn kívül közös időtöltés is, sőt, egy-egy kapcsolat akár házasságig is fejlődhet.
Második közhely: a jó munkakörnyezet inspirál és növeli a teljesítményt, így a közösségi irodák is igyekeznek a techvilág cégeihez hasonlóan trendi környezetet biztosítani, a hangsúlyos dizájn és a zöld szemléket is egyfajta versenyelőnyt jelent. Batta Barnabás szavaiból is az derült ki, hogy hagyományos irodapiaccal szemben a közösségi irodák rejtett, ám fontos versenyelőnnyel bírnak. „Hiányoznak az élhető, 60-80-100 négyzetméteres irodahelyiségek a piacon, a bérelhető irodák vagy túl kicsik vagy éppen nagyok, egységes arculattal és vállalati feelinggel”. Márpedig a barátságos és emberi léptékű környezet, illetve az iroda brandingelhetősége – tehát az adott cég dizájn és vállalati arculati elemeinek használata irodaszinten – manapság szinte nélkülözhetetlenek.
Átgondolt tervezés és jelentős megtakarítás
Viszont a kezdeti, romantikával átitatott lelkesedést könnyen lehűtheti az „áraink” menüpont, mert a szolgáltatások természetesen pénzbe kerülnek – amit ki is kell termelni. Az árskála igen széles: munkaasztal bérelhető már 2500 forintért is, de a vastagabb pénztárcával megáldottak akár 5000 ezer forintot is ott hagyhatnak egy nyolcórás etapért. Ugyanakkor számos napi- havijegy vagy bérletkonstrukció közül lehet választani. Az általunk megnézett irodába 40 ezer forint egy asztal bérlete, ha azt fix helyen akarja valaki, akkor 65 ezer forintot kell fizetnie. A KAPTÁR-ban a napijegy 3500, míg egy 13 alkalmas bérlet 33 000 forintba kerül, a havijegyek pedig a csomag tartalmától függően 43 000 forintról felkúszhatnak közel 90 000 forintig. A Loffice árai egy picit borsosabbak, mivel a négyórás csomag 4500 forintba kerül, az árak pedig a féltucanyi opció mentán változnak, irodák pedig 14-20 eurós négyzetméter áron érhetők el. (minden esetben nettó árakról van szó). De például a Regus oldalán nem találunk árakat; online megadott paramétereink által kapunk árajánlatot irodabérlésre.A kellemetlen meglepetések és a költségek elszaladásának okán érdemes alapos kutatást végezni arról, hogy melyik közösségi iroda milyen csomaggal van a piacon. Könnyen előfordulhat, hogy ingyenesnek hitt szolgáltatások – például nyomtató- tárgyaló-, vagy fix asztal és szekrényhasználat – mégis csak pénzbe kerülnek, ahol mi néztük ott 5000 forintért lehet nyomtatni korlátlan mennyiségben..
Lippai Roland