Berlin korlátozni akarja a külföldiek ingatlanvásárlásait

Ingatlan2018. szept 24.Növekedés.hu
A rovat támogatója:

Az emelkedő bérleti díjak problémája az német főváros egyik legvitatottabb kérdésévé vált. A lakó-és kereskedelmi ingatlanok bérleti díjainak emelkedése egyre általánosabb gondot jelent Berlinben, a lakásvásárlás pedig sokak számára válik gyorsan tovatűnő lehetőséggé. A Berlini Szenátus, Új Zéland példáját követve, azt fontolgatja, hogy külföldiek számára megtiltja a városban az ingatlan-vásárlást.  A statisztikákkal nehéz vitatkozni. Az elmúlt 10 évben a német fővárosban az árak megduplázódtak. Annak ellenére, hogy az európai nagyvárosok egyik legátfogóbb bérlővédelmi programja itt valósult meg, hosszú ideje Berlinben élők kényszerültek feladni otthonaikat, mivel az ingatlanárak az égbe szöktek. Az emelkedő bérleti díjak kérdése az egyik legvitatottabb témává vált a német fővárosban, amely ismétlődő tiltakozásokhoz vezetett és arra bátorította a berlinieket, hogy szigorúbb megszorításokat követeljenek. Az ügyek jelenlegi állása szerint már van néhány megkötés az ingatlan-vásárlással kapcsolatban, függetlenül attól, hogy a vásárló berlini lakos-e vagy sem. A bérleti díjak évi tíz százaléknál nagyobb mértékben nem emelhetőek.   Új Zélandon a megkötésekre akkor került sor, amikor az átlagos bérleti díjak nyolc év alatt országszerte közel kétszeresre nőttek. Ott azt tervezik, hogy a lakóhellyel nem rendelkezők az országban sehol sem vásárolhatnak ingatlant. Igaz ugyan, hogy a tilalom az ausztrálokra nem vonatkozik. Ausztrália és Új Zéland között egy sor kereskedelmi és együttműködési megállapodás van érvényben, amelyek kizárják, hogy a hatóságok egymás polgárai irányában jelentős korlátozásokat érvényesítsenek. Hasonló korlátozások vonatkoznak Berlinre is, ahol az Európai Unió joga valószínűleg megtiltja, hogy a város az EU tagállamok polgárai esetében ilyen gyakorlatot alakítson ki. Mivel azonban az amerikai, az izraeli és az orosz befektetők jelentős hatást gyakorolnak a város ingatlan-piacára, a törvény még komoly beruházási tőke mozgását befolyásolhatja. Noha a lakás-árak csökkentésének szükségességében mindenki egyetért, a külföldiek kizárásának gondolata nem találkozott széleskörű támogatással. A CDU és a Zöldek – az a két párt, amely a boldog békeidőkben meglehetősen távol áll egymástól – bírálták az elképzelést. Azt állítják, hogy nehéz lenne végrehajtani és megugrana a közbeiktatott csalók, a más nevében vásárló németek száma.   A német ingatlan-rendszer jelenleg nem rendelkezik központi nyilvántartással. Így még hozzávetőleg is nehéz meghatározni, hogy ki is egy adott ingatlan tényleges tulajdonosa. Reiner Braun, az Empirica Institut, egy független társadalomtudományi tanácsadó műhely munkatársa is ezekre a problémákra hivatkozik. Azzal érvel, hogy a lakásárak és a bérleti díjak emelkedésének alapvető oka egy olyan városban, amelybe évről évre 40 ezer új lakos érkezik, nem a külföldiek vásárlásaiban keresendő, hanem a hiányos kínálatban. “Ez nem egy jó terv és nem oldja meg a problémát. A kezdeményezés mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy a külföldiek gonosz vagy kellemetlenkedő háziurak, mert emelik a bérleti díjakat, nem tartják karban a lakásokat és egy részüket azért nem adják ki, hogy a díjak növekedjenek. Ez lehet igaz, lehet valótlan, a külföldiek mindenesetre közvetítők révén akkor is tudnak majd lakásokat vásárolni. Ha több német „gonosz vagy kellemetlenkedő” háziurunk lenne, az nem oldaná a feszültséget. Ha valóban a problémát akarjuk rendezni Berlinben, nem csupán annak tüneteit, akkor a lakáshiányt kellene felszámolni. Évi 25 ezer új lakást kell építenünk, többet, mint a jelenleg készülő 15 ezer, és valamennyit megfelelő tömegközlekedési kapcsolattal kell ellátnunk.” Bár a polgármesteri hivatal nem jelölte ki a javaslatok nyilvánosságra hozatalának határidejét, az eredmény borítékolható. Úgy tűnik, a több évtizedes kiélezett vita után Berlin „szegény de szexi” napjai meg vannak számolva.