A jegybankok mérlege még tovább növekedhet

A koronavírus árnyékában milyennek ítéli meg jelenleg Dél-Korea és az ázsiai régió gazdasági kilátásait?

A második félév kezdetével javulni kezdett a dél-koreai gazdaság teljesítménye. A GDP 1,9 százalékkal nőtt a harmadik negyedévben. Ezt megelőzően az első negyedévben 1,3 százalékkal, míg a második negyedévben 3,2 százalékkal zsugorodott Dél-Korea gazdasága. 2019 utolsó három hónapjában 1,3 százalékos volt a növekedés.

A járvány az augusztus közepi fellángolást követően szeptember végétől mérséklődni kezdett. Ennek köszönhetően a társadalmi távolságtartó intézkedéseken is lazítottak. A fogyasztás ugyanakkor gyenge maradt a koronavírusos esetek augusztusi és szeptemberi felfutása miatt.

Pozitívum, hogy az export csökkenése jelentősen mérséklődött a kínai gazdaság fellendülésének, valamint a meghatározó térségek, úgymint az Egyesült Államok és az eurózóna fokozódó gazdasági aktivitásának köszönhetően.

A dél-koreai gazdaság várhatóan fokozatosan helyreáll, amit főként az exportszektor normalizálódása támogat. A növekedési pályával kapcsolatos bizonytalanság azonban hatalmas.

Mivel Dél-Koreában a gazdasági fellendülés nagyban függ a koronavírussal kapcsolatos fejleményektől, elengedhetetlen a szigorú betegellenőrzés biztosítása nemcsak a közegészségügy, hanem a gazdaság szempontjából is.

Az ázsiai régió legtöbb országát a COVID-19 ugyan várhatóan nem sújtja annyira súlyosan, mint az Egyesült Államokat vagy az euróövezetet, a gazdasági fellendülés üteme valószínűleg korlátozott marad a vírus folyamatos terjedése miatt.

A kínai gazdaság viszonylag gyorsan élénkül. A termelés növekedése gyorsul, illetve bővülnek az infrastrukturális és az ingatlanpiaci beruházások. Ezzel szemben a régió más feltörekvő országai, beleértve Indiát, továbbra is zsugorodnak a koronavírus-járvány miatt.

Milyen monetáris és fiskális politikai intézkedésekkel segítik a gyorsabb gazdasági kilábalást Dél-Koreában?

 A dél-koreai jegybank meglehetősen agresszívan lazított a monetáris kondíciókon válaszul a pénzpiaci feszültségekre és a járvány következtében lefelé mutató makrogazdasági kockázatokra. A központi bank márciusban 0,5 százalékponttal csökkentette az irányadó rátát egy rendkívüli ülésen. Májusban további 0,25 százalékpontos kamatvágásra került sor. Ennek eredményeképpen az irányadó ráta történelmi mélypontra, 0,5 százalékra süllyedt.

A jegybank emellett kibővítette az eszköztárát és nagy hangsúlyt fektetett a hitelezés támogatására és a megfelelő likviditás biztosítására.

A bajba jutott egyéni vállalkozók, valamint a kis és közepes vállalkozások megsegítése érdekében a dél-koreai központi bank 15,6 milliárd dollárral megemelte a hitelezést támogató eszközének felső határát.

A központi bank ezenfelül egy új, vállalati kötvényekkel fedezett hitelnyújtási mechanizmust is bevezetett, mely a pénzintézetek számára lehetővé teszi a hitelhez történő hozzáférést. A fedezetet magas minőségű vállalati kötvények biztosítják.

A jegybank továbbá széles körben elérhetővé tette a felső korlát nélküli értékpapír visszavásárlási (repo) ügyleteket a szükséges likviditás biztosítása érdekében. A lépéssel 16,9 milliárd dollárnyi többletlikviditás keletkezett. A dél-koreai jegybank emellett 8,3 milliárd dollárért állampapírokat is vásárolt.

Időközben a kormány, az állami tulajdonban lévő bankok és a dél-koreai központi bank létrehozott egy speciális célú entitást is, mely a hitelpiacot támogatva vállalati kötvényeket és kereskedelmi papírokat vásárol.  Az intézkedéssel 7 milliárd dolláros többletlikviditás keletkezik.

Ezzel párhuzamosan a kormány változatlanul expanzív fiskális politikát folytat a járvány negatív hatásainak mérséklése érdekében. A kormány egyúttal elkülönített 58 milliárd dollárt, mely négy költségvetési kiegészítésből származik. Ezek a pénzek a járvány elleni küzdelemben lesznek felhasználva, úgymint a katasztrófa-elhárítási kifizetésekre, hitelezési segítségnyújtásra, kölcsönhalasztásra és a megnövekedett közös beruházási igényekre.

Melyek a dél-koreai „New Deal Program” legfontosabb elemei?

A dél-koreai „New Deal” egy nemzeti fejlesztési stratégia, mely egyrészről segíti az országot a koronavírus-válság leküzdésében, másrészről hozzájárul ahhoz, hogy Dél-Korea globális szinten vezető gazdasági szereplővé váljon.

E célok elérése érdekében a kormány két pillért, nevezetesen a digitális és a környezetvédelmi-zöld pilléreket erősíti („Digital New Deal” és „Green New Deal”), de hangsúlyt fektet a szociális biztonsági hálók megszilárdítására is.

A „Digital New Deal” elősegíti a dinamikus gazdasági növekedést azáltal, hogy lehetőséget kínál új vállalkozások létrehozására. A digitális gazdaság felé történő átállás felgyorsítása érdekében a kormány országszerte digitális infrastruktúrát hoz létre. Az új környezet elősegíti például a távoli orvosi kezelést, az online és az offline módszerek ötvözését, valamint a szimuláció alapú föld- és létesítménygazdálkodás fejlődését.

A „Green New Deal” célja a környezetvédelmi és az energia ágazatokba történő beruházások és támogatások további növelése.

Ezáltal megvalósulhat az üvegházhatást okozó gázok csökkentését célzó terv ütemezett végrehajtása és a karbonsemleges társadalom felé történő elmozdulás.

A „Green New Deal” elősegíti a nap- és szélerőművekbe történő beruházásokat, bővíti az elektromos és hidrogénhajtású járművek kínálatát és növeli a környezetbarát hajók iránti keresletet. Mindezek bizonyos mértékig ellensúlyozhatják az egyes országokban ingadozó szén-dioxid-kibocsátást és a határokon átívelő szennyezést.

Végezetül, a kormány a foglalkoztatási és a szociális biztonsági hálók fejlesztését is előirányozta a sérülékeny társadalmi rétegek megóvása végett. Erre jó példa a foglalkoztatás-biztosítási és a nemzeti alapvető megélhetés-biztonsági program. Fontos cél a munkavállalók felkészítése a közelgő munkaerőpiaci változásokra. Ennek érdekében fokozni kell az emberi erőforrások fejlesztését és mérsékelni kell a digitálisan elmaradott csoportok számát.

Mindezek biztosítják, hogy a digitális és zöld gazdaság irányába történő jelentős átalakulás fenntartható és inkluzív növekedést eredményezzen.

A dél-koreai gazdaság lenyűgöző fejlődésen ment keresztül az elmúlt évszázadban. Véleménye szerint mit tanulhat ebből Magyarország?

Az 1960-as évek óta a koreai gazdaság aktívan reagált a változó belföldi és külföldi környezetre és az exportorientált feldolgozóiparnak köszönhetően magas gazdasági növekedést ért el.

Általánosan elfogadott tény, hogy az exportra és a feldolgozóiparra összpontosító proaktív iparpolitikák, valamint a magas megtakarítási és beruházási ráták érdemben hozzájárultak a gyors ütemű, tartós növekedéshez. Különösen igaz volt ez a kezdeti időszakra.

A 2000-es évek óta Dél-Korea sikeresen átalakította az akkor még gyártásorientált gazdaságát informatika-orientált gazdasággá.

Az informatikai ipar részesedése a dél-koreai gazdaságban az 1995-ben látott 2,1 százalékról 2019-re 10,8 százalékra nőtt.

A vállalatok a versenyképességük fokozásával bővítették globális piaci részesedésüket. A versenyképességüket pedig folyamatos K+F beruházásokkal és marketingtevékenységgel növelték.

Legfőképp a nagyvállalatok mozdították elő a félvezető és kijelző panel iparágak fejlődését, melyek nagyszabású létesítmény-beruházásokat igényeltek.

A kormány kihívást és lehetőséget látott az informatikai forradalom hullámaiban. Ennek fényében a nemzeti kapacitásokat a digitalizáció térnyerésére és a nagy sebességű internetes infrastruktúra kiépítésére összpontosította.

Következésképpen a csúcstechnológiás termékek - mint például a félvezetők, a mobiltelefonok és az LCD kijelzőpanelek – a fő exportcikkekké váltak és az ipar szerkezete eltolódott a technológia intenzív és magas hozzáadott értékű ipar irányába.

Véleményem szerint a gazdasági sikereinket leginkább a vállalkozói szellemnek és a globális piac meghódításának köszönhetjük.

A kormány a vállalkozói szellemet ösztönző infrastruktúra kiépítésére összpontosított, de sokat számított az is, hogy az emberek lelkesedtek az oktatásért.

Az export és a feldolgozóipar által vezérelt kicsi nyitott gazdaságként meglátásom szerint a magyar gazdaság hasonló a koreai gazdasághoz. Remélem, hogy Dél-Korea gazdasági növekedéssel kapcsolatos tapasztalatai hasznosak lesznek Magyarország számára.

A koronavírus hatására számottevően megnőtt a nemzetközileg meghatározó jegybankok GDP arányos mérlegfőösszege. Meglátása szerint képesek lesznek a központi bankok hosszú távon mérsékelni a mérlegüket vagy a japán útra lépnek?

A meghatározó jegybankok mérlegkiigazításai a koronavírussal kapcsolatos fejleményektől, a gazdasági fellendülés ütemétől, valamint a főbb gazdaságok monetáris és fiskális politikai irányától függenek.

A központi bankok azonban várhatóan hosszú ideig nem tudják egykönnyen végrehajtani a kilépési stratégiájukat. A mérlegfőösszegük valószínűleg folyamatosan növekedni fog.

Emiatt nagyon figyelnünk kell arra, hogy ne növekedjenek a központi bank függetlenségével és a monetáris politika megbízhatóságával kapcsolatos aggodalmak.

Kiszélesedhet-e a jövőben a monetáris politika fókusza? Milyen területeket támogathat jobban egy modern jegybank?

Egy olyan környezetben, ahol a globális pénzügyi válság óta alacsony növekedés és alacsony infláció volt jellemző, a járvány soha nem látott sokkot okozott a reálgazdaságnak. Ennek következtében növekszik az igény a monetáris politika nagyobb szerepvállalására, mely eddig az árstabilitásra helyezte a hangsúlyt.

Az amerikai Fed már megreformálta monetáris politikai kereteit az átlagos inflációs célkövetési rendszer bevezetésével. Néhány más központi bank a foglalkoztatás stabilitását is célul tűzte ki. Az utóbbi gyakorlatot meglátásom szerint többen is követhetnek.

A koronavírus hatására egyre többen érvelhetnek amellett, hogy a jegybankok nagyobb mértékben támogassák a fiskális politikát.

A központi bankoknak ugyanakkor körültekintően kell eljárniuk pénzügyi stabilitással kapcsolatos mandátumuk miatt, mivel a pénzügyi és reálszektor közötti szakadék jelentősen megnőtt a rendkívül laza monetáris politika eredményeképpen.

A gyorsan változó gazdasági környezet miatt jelenleg nehéz megmondani, hogy a monetáris politika mandátuma és szerepe milyen mértékben bővülhet. A változás mértéke az egyes országok politikai keretrendszerén is múlik. Minden országnak átfogóan figyelembe kell vennie saját pénzügyi és gazdasági jellegzetességeit, társadalmi és intézményi sajátosságait, valamint a központi bank szerepével kapcsolatos konszenzust.