„A kutyák a maguk szótlanságával sokkal többet képesek elérni ember és ember kommunikációjában, mint mi magunk”

Ön kerekes székkel közlekedik. Jól feltételezem, hogy amikor részt vállalt a NEO megalapításában és munkájában, akkor ez éppen a személyes érintettség miatt volt? 

Igen, ez így van, de nemcsak az én esetemben. A NEO egyik különlegessége éppen az, hogy sérültek vagy ezen a területen érintettek alapították, alapítottuk és működtetjük.

Az évek során újabb és újabb kutyatulajdonságokat ismerhetett meg. Mi az, ami időről-időre meglepi a segítő kutyusokban? 

Az egyik legfantasztikusabb tulajdonságuk, ami mindig meg tud lepni, hogy ezek a kutyák egy idő után tudják, miben mások a gazdáik, mint a többi ember. Ráéreznek, hogy miben szorulnak segítségre. Egyúttal azt is „megértik”, hogy fontos feladatuk van és hasznos tagjai a családnak.  

Mi jellemzi a jó segítő kutyát – itt most Keksz kapcsán elsősorban a rohamjelző állatokra gondolok.

Minden segítőkutyát a gazdával való együttműködésre nevelünk. Ez nagyon általánosan hangzik, de mégis, mindennek az alapja, hogy akarjon közös akciókat az emberrel. Egy rohamjelző kutya feladata, hogy állandó figyelemmel kísérje gazdáját, és ha szükséges, akkor képes legyen önálló döntést hozni. Önállóan kell cselekednie, hogy megelőzze a bajt, ez a legfontosabb. Az utcán pórázon vagy otthon a szobában póráz nélkül egyaránt van feladata, de az összeszoktatás során a gazdákat is meg kell tanítani arra, hogy a kutyának is vannak igényei. Például, hogy sétálhasson, játszhasson, futkározhasson a fajtársaival. A sikeres közös munka alapja, hogy jól értsék egymás igényeit is. 

Mennyiből gazdálkodik a NEO?

Évente 15-20 millió forintos keretből, és fizetett alkalmazott nélkül tevékenykedünk. Összesen 43 tanúsítvánnyal rendelkező kutyánk van, hallás-, mozgás-, személyi segítő, rohamjelző és terápiás kutyák. A segítőkutya kiképzésen túl fontosnak tartjuk a társadalmi szemléletformálást, így óvodákban, iskolákban, egyetemeken előadásokat tartunk, de van mesekönyvünk, szakmai kiadványunk és társasjátékunk is ebben a témában. Évente átlagosan 6-8 kutyát tudunk levizsgáztatni, és a források 90 százalékát pályázatokból nyerjük, a fennmaradó részt pedig az adófelajánlásokból és adománygyűjtő akcióinkon igyekszünk előteremteni. 

Mennyibe kerül egy kutya kiképzése? Be kell szállnia a családnak is?

A szakmai pályázatban egy rohamjelző segítőkutya kiképzése 1,6 millió forintban van nevesítve, ez egy keretösszeg, amiben például a képzéshez szükséges trénerek OKJ képzése is beletartozhat, tehát nem csak az konkrétan a kutyára fordított összeg. A NEO önkéntes formában végzi a segítőkutya képzést, ami azt jelenti, hogy a kiképzésért nem kell fizetnie a gazdának. Az önkéntes forma viszont azt is magával vonzza, hogy kicsi a kiképzői kapacitásunk. A képzést úgy tudjuk elvállalni, ha a gazdajelöltek önmaguk finanszírozzák az úgynevezett egyéb költségeket (orvos, élelmezés stb. – a szerk.), tehát mintha egy családi kutyájuk lenne. Menet közben igyekszünk az évenkénti segítőkutyákra kiírt állami pályázaton indulni, ha sikerrel járunk, nagyon örülünk, ha nem, akkor is folytatjuk. 

Magyarországon több mint háromezer 1-es típusú cukorbeteg gyermeket tartanak nyilván. Keksz sikeres kiképzése után gondolom, rengeteg jelentkező lenne, akik szívesen fogadnának a családjukba cukorszintjelző kutyát. Ők miben reménykedhetnek?

Sokan jelentkeztek hozzánk miután híre ment, hogy ilyen segítséget is tud biztosítani egy kutya, de szűkös kiképzői kapacitásunk kérlelhetetlenül határt szab lehetőségeinknek. Ugyanakkor hamar kiderülhet, nem mindenki gondolta át, mivel is jár egy képzés. Az intenzív képzési időszak két év, de utána is szoros együttműködésnek kell maradnia a kiképző szervezet és a család között, tehát 12-15 év távlatban kell gondolkodnunk, már az elejétől. Keksz sok mindenre megtanított bennünket is, egyelőre a lehetőségét keressük, hogyan tudjuk növelni a képzés idő hatékonyságát, amivel több gyermek mellé adhatnánk cukorszint jelző kutyát.

Már nem emlékszem, kitől hallottam vagy hol olvastam ezt a mondást: kutya nélkül élni lehet, de nem érdemes. Aki segítő kutyával él, gondolom, még inkább ezt vallja… 

Minden segítőkutya fizikai és érzelmi segítséget  biztosít gazdája számára. A fizikai segítség nyilvánvaló. Egy mozgássérült-segítő kutya felveszi a kulcsot gazdája számára, egy hallássérült-segítő jelzi, ha kopognak az ajtón, a vakvezető átsegíti a gazdáját az úttesten, de hát ezek persze csak kiragadott példák. De az érzelmi segítség és az érzelmi kötődés megfoghatatlanabb. A kerekesszékes embert például egész biztosan mindig megbámulják, mert annyira eltér az átlagtól, és ez nagyon frusztráló lehet. Ha egy kutyával jelenik meg, még nagyobb figyelmet kap, de akkor már a kutyával együtt nyújtanak különleges „látványosságot”. Ez a gazda számára is nagy segítség, ugyanakkor a társadalom számára is könnyebben elfogadható válik a sérülés. Kutyával közlekedve óhatatlanul jönnek az emberek ismerkedni. Pozitív spirálnak hívom ezt, amikor a kutya miatt kezdünk el mi, emberek egymással beszélgetni, ismerkedni. Vagyis a kutyák a maguk szótlanságával sokkal, többet képesek elérni ember és ember közötti kommunikációban mint mi önmagunkban.