A pénzügyi edukáció kulcsfontosságú a készpénzmentes fizetési módok terjedésében

Hogyan segíti az iparági szereplők mindennapi munkáját a Digitális Fizetési Index a magyar piacon?

A Digitális Fizetési Indexet Magyarországon hoztuk létre először a világon. Jelenleg azon dolgozunk, hogy Európában minél több országban megjelenjen, ezt követően láthatunk objektív összehasonlítást a többi országgal.

Az index - az egész világon egyedülálló módon - holisztikusan és technológia-semleges módon próbálja megragadni és felmérni a teljes elektronikus fizetési ökoszisztéma jelenlegi állapotát egy adott országban. Három adatforrásra támaszkodtunk: a Mastercard saját adathalmazára, publikusan elérhető adatsorokra, valamint kimondottan az Indexhez fejlesztett fogyasztói felmérés adataira – ilyen módon kombináljuk a tényadatokat a szubjektív visszajelzésekkel a digitális fizetések témakörében. Három alappillére van az indexnek: az infrastruktúra, a tudás és a használat.

E három pillér ad egységes, átfogó képet, de a pillérek külön-külön is értelmezhetőek. Az Index létrehozásának az volt a célja, hogy a piaci szereplők számára valós képet adjunk arról, hogy hol áll az ország az infrastruktúra, a tudás és használat területén az egyes digitális fizetési megoldások kapcsán, valamint platformot adjunk a piac fejlődéséről szóló párbeszédnek, illetve segítsük mind a szabályozó, mind az egyéb piaci szereplők döntéshozatalát.

2020-ban a Digitális Fizetési Index 51 pontot ért el a 100-ból. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Az 51-es összpontszám a következők alapján jött ki: az infrastruktúra nagyon jó helyen végzett, mintegy 64 pontot ért el, a tudás 51, a használat viszont csupán 38 pontot mutatott. Ez a szám egy pillanatkép, és az teszi izgalmassá, hogy az idő múlásával objektív trendeket fog mutatni. Infrastruktúra tekintetében tehát jól állunk.

Minden feltétel adott ahhoz, hogy az emberek digitális módon fizessenek Magyarországon, legyen szó azonnali fizetésről, érintésmentes kártyás- vagy mobilos fizetésről. A digitális fizetés fejlettségét tehát nem az infrastruktúra hiánya húzza vissza. Szintén pozitív tény, hogy a lakosság jelentős hányada hallott már a különböző digitális fizetési megoldásokról. Ugyanakkor mindez még nem elegendő.

Arra is szükség lenne, hogy mélyebb ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkezzenek, valamint, hogy megváltoztassunk rossz beidegződéseket illetve téves percepciókat. Nem véletlen, hogy a tudásbeli hiányosságok okán a használat elmarad a lehetőségektől és a várakozásoktól.  

Mire vezethető vissza a „használat” pillér alacsony, 38 pontos eredménye?

A mindennapi használatba minden egyes technológiai innováció sokkal lassabban megy át, ami teljesen normális jelenség. Ezt azonban lehet gyorsítani például pénzügyi edukációval, képzéssel. A fiatalokat a digitális fizetési megoldásokhoz érdemes szocializálni:  utaljanak, használják a kártyájukat és próbálják a készpénzhasználatot visszaszorítani.

Azt gondolom, hogy a szabályozói oldal is nagyon fontos. Akkor fogja többet használni a infrastruktúrát a lakosság, ha e felé van terelve. Ezen a téren is jól látható eredmények vannak: egyre több fizetés, nyugdíj, segély és egyéb járandóság már csak és kizárólag számlán érkezik az emberekhez, akik a számlájukról számlapénz formájában tudnak költeni. A kereskedők jelentős része pedig köteles elektronikus fizetési lehetőséget biztosítani.

A szabályozónak és az államnak azonban még sok más eszköze is van, hogy elérje: a fogyasztók ne készpénzzel, hanem digitálisan fizessenek. Ez jól felfogott érdeke is minden szereplőnek. A piaci szereplők feladata pedig, hogy az ügyfelek körében felépítse a bizalmat az egyes digitális fizetési megoldások iránt.

Hogy látja, milyen ütemben tud visszaszorulni a készpénzhasználat hazánkban az elkövetkezendő években?

Mind a bankszektor, mind a technológiai szektor, mind a szabályozó részéről megvan az elhatározás. Jó úton haladunk. A készpénzhasználat visszaszorulásának sebességét azonban nem lehet megbecsülni. Az biztos, hogy a készpénz része marad az életünknek, de a szerepe csökkenni fog. Az adat, miszerint a készpénz visszaszorulása átlagos mértékű, több fontos folyamatot elfed, amelyekre mindenképp eredményként kell tekintenünk.

Vannak olyan társadalmi rétegek például, akik már alig használnak készpénzt. Ezért most már azokra a csoportokra érdemes jobban figyelni, akik nem bíznak a digitális fizetési megoldásokban vagy valamilyen ok miatt a készpénzes gazdaságban vannak benne.

A fogyasztók hogy állnak mindehhez?

A régió lakosságának 83 százaléka örül a készpénzmentes fizetési lehetőségek terjedésének, sőt, minden második ember már kifejezetten kerüli a bankjegyek használatát – derül ki a Nézőpont Intézet által elvégzett regionális kutatásból. A V4-ek és Szlovénia polgárai szerint a digitális fizetési lehetőségek segítették a járvány elleni védekezést. Vagyis a Covid áttörést hozott.

Az 5 közép-kelet-európai országban (Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon, Szlovéniában) végzett kutatás válaszadóinak fele már ma is gyakrabban használ kártyát, mint készpénzt. A megkérdezettek több mint 80 százaléka egyetértett abban, hogy a készpénznél sokkal kényelmesebbek és biztonságosabbak az elektonikus fizetési megoldások.

A fogyasztók fizetéseinek digitalizációja szempontjából hol áll Magyarország?

A tranzakciós számokból egyértelműen azt láthatjuk, hogy szépen haladunk. A növekedési ütemünk közelít a fejlettebb nyugat-európai országok átlagához. A fizikai környezetben kifejezetten jól állunk,  a bolti vásárlások során egyre jobban emelkedik a digitális fizetések aránya. Ugyanakkor a főként webshopokban található egyéb digitális fizetési megoldások tényleges elterjedtségével kapcsolatos mutató még alacsony, 22 pont.

Az elsődleges kutatás szerint a válaszadók 20%-a fizetett már QR-kódos megoldással, ugyanakkor érdekes, hogy a QR-kódos fizetés mellőzésének elsődleges okai között a legtöbben azt említették, hogy e fizetési mód elérhetősége a webhelyeken alacsony. A megoldás használatára vonatkozó ismeretek hiánya is komoly akadály a válaszok szerint.

Mekkora az igény és a nyitottság fogyasztói oldalról az újszerű digitális fizetési megoldások iránt?

A digitális fizetés annyira jó, amennyire képes megoldani egy problémát. Bizonyos helyzetekben sokkal egyszerűbb készpénz helyett bankkártyával vagy mobiltelefonnal fizetni. Erre jó példa a parkolás, ahol az üzleti modellből szinte teljesen kikopik a készpénz.

A digitális fizetés akkor terjed jól, ha a megfelelő helyen és a megfelelő időben találkoznak vele az emberek. Én azt látom, hogy az emberek nyitottak az újfajta megoldásokra, hiszen senki nem ellensége a saját maga kényelmének és biztonságának.

Azt tapasztaljuk, hogy mindig van egy szegmens, amely sokkal nyitottabb az átlagnál. Ez a szegmens pedig elterjeszti az újfajta fizetési megoldásokat a későbbiekben.

Mit látnak az elfogadó oldal fejlettségéről?

Bárhová mennek az emberek, biztosnak kell lenniük abban, hogy képesek lesznek digitálisan fizetni. Ha ez az érzés kialakul, akkor fogják használni az új megoldásokat. Ezért a kereskedői, illetve az infrastruktúra oldal fejlettsége kulcsfontosságú.

Hiába ért el tehát nagyon jó pontot az infrastruktúra, további jelentős beruházásokra van szükség e téren. Ez fogja kikényszeríteni, hogy a kereskedők újfajta megoldásokkal jöjjenek elő.

Mekkora mértékű infrastrukturális fejlesztésekre van szükség a digitális fizetési megoldások átfogóbb elterjedéséhez?

Az azonnali fizetésnél megvan az alapinfrastruktúra, ide most ráépülő szolgáltatásokat kell fejlesztenie a piacnak.

A Mastercardnak is van egy saját megoldása, a „Pay By Account”, amellyel a jól bevált és mindenki által ismert kártyás fizetési élményt és biztonságot nyújtjuk az azonnali fizetési infrastruktúrán is.

A bankkártyás fizetéseknél két éve egy hároméves programot hirdettünk. Azt mondtuk, hogy megduplázzuk Magyarországon a POS terminálok darabszámát. A részeredmények alapján megvalósítható ez a célkitűzés, nagyon jól haladunk, amihez kétségtelenül hozzájárult mind a járvány, mind az elektronikus fizetés biztosítását előíró szabályozás. Az elmúlt két évben 100,000 új POS terminál került ki a piacra, így az ezer főre jutó POS terminálok száma 17-ről 25,7-re nőtt – ezzel zárkóztunk a V4 országokhoz, de még nem érjük el az európai átlagot. Ez azt is jelenti, hogy Budapest mellett sokat javult a digitális fizetési infrastruktúra vidéken is.

Szintén színesedett a POS készülékek választéka: 10 új terminál típus jelent meg a magyar piacon, ami változatossá tette a kínálatot és – főleg a micro szegmensben – valódi alternatívát jelent a korábbi, zömök készülékek mellett. Komoly technológiai újítás, hogy ma már az arra alkalmas mobiltelefonokat is lehet POS terminálként használni. Ennek a pilot szakaszán már túl vagyunk. Ez azt jelenti, hogy bizonyos készülékeket át lehet majd alakítani egy alkalmazás segítségével, hogy kártyát tudjanak elfogadni.

Ezáltal jelentősen lejjebb kerül a „belépési küszöb” a kártyaelfogadóvá váláshoz vezető úton. Nem lesz tehát szükség külön terminálra, hanem a vállalkozó a saját mobilján, egy másik telefont vagy kártyát hozzáérintve tudja majd fogadni a fizetéseket. Mindez újabb lendületet hozhat a piacra. A szezonális kereskedők, lángossütők, piacozók, házhoz kimenő gyógytornászok egyaránt érintve lesznek.

Milyen szabályozási kihívásokat lát a digitális fizetések terén?

A hazai szabályozási gyakorlat támogató, segíti a digitális fizetési megoldások elterjedését. Az online kasszákkal rendelkező kereskedőknek ma már előírás a digitális fizetés biztosítása, ami határozott lépés volt és egyértelmű jelzés a piacnak.

Az internetes vásárlásoknál a fizikaihoz hasonlóan érdemes lenne előírni, hogy az e-kereskedőknek is kötelező legyen biztosítani valamilyen elektonikus fizetési megoldást. Sajnos sokan még mindig csak utánvétes, készpénzes fizetési lehetőséget biztosítanak.

Eljön az idő, amikor ki tudjuk irtani a terminálokból és pénztárgépekből kijövő bizonylatokat, és ezeket is digitális módon tudjuk kezelni. Ehhez szintén szabályozói közreműködésre van szükség, és erre a fenntarthatóság jegyében is küldetésként tekintünk. Egyáltalán nem távoli egy olyan jövő, ahol a vásárlásaink kapcsán keletkező minden bizonylat rögtön megjelenik mobilbanki applikációinkban és e-banki felületeinken, beleértve a jótállási jegyeket is. Mi rajta vagyunk, hogy összerakjuk az ehhez szükséges ökoszisztémát.

Bizonyos szolgáltatások esetében az adatkezeléssel kapcsolatos kihívásokat is meg kell oldanunk. Egy pénzügyi értelemben is teljesen digitális világ felé haladunk, ezért stratégiai kérdésnek kell tekintenünk, hogy a piaci szereplők a lehető leggördülékenyebben biztosíthassák ügyfeleiknek mindazokat a szolgáltatásokat, amelyek megkönnyítik a pénzügyeiket, mindennapi életüket.

Ezeknek a szolgáltatásoknak egy jelentős része az ügyfelek banki adatain alapul, a hatályos banktitok szabályok viszont elavultak, és nem teszik lehetővé az ügyfelek gördülékeny, digitális nyilatkoztatását adataik kezeléséről. Modernizálnunk kell az ide vonatkozó jogszabályokat.

Meglátása szerint milyen gyorsan tudnak elterjedni a QR kódos fizetési megoldások?

Ázsiában a QR fizetési technológia terjedt el. Afrika kvázi sms alapú piaccá vált. Európa pedig érintésmentes fizetési technológiát használ.

Jelen pillanatban Európában és Magyarországon azt látni, hogy az érintésmentes fizetési technológia elterjedésével nagyon kevés az a hasznos fizetési helyszín, ahol a QR kód egyszerűbb, könnyebb, gyorsabb lenne. Biztonsági oldalról pedig egyértelműen jobb technológai az NFC mint a QR kód.

Az a nagy kérdés, hogy adódik-e olyan üzleti helyzet, ahol a QR kódos megoldás egyszerűbb és előnyösebb, mint az érintésmentes terminál felszerelése vagy egy mobiltelefonos terminál beüzemelése.