A tranzakciós illetéket ki kellene vezetni, legalább a lakosságnál

Interjú2019. júl 31.Szabó Anna

A hazai kkv-k hatékonysága lényegesen elmarad a nagyvállalati szektorétól. De szerencsére egyre nőnek a beruházások és így egyre több a hitelezhető projekt – mondta a Növekedés.hu-nak Becsei András, a Bankszövetség elnöke, az OTP Jelzálogbank Zrt. és az OTP Lakástakarék Zrt. vezérigazgatója. Azt is kiemelte: már érződik a MÁP Plusz elszívó hatása a bankbetéteknél és a befektetési alapoknál.

A Magyar Bankszövetség frissen megválasztott elnökeként hogyan látja a magyar gazdaság kilátásait? Milyen veszélyek leselkednek a hazai bankszektorra? 

A bankok, vagyis a pénzügyi közvetítő rendszer működésére ugyanaz a ciklikusság jellemző, mint a nemzetgazdaság egészére. Ma azt látjuk, hogy

nő a gazdaság, alacsony a költségvetési deficit – 2020-ra egy százalékos GDP-arányos hiánycélt tűzött ki a kormány –, csökken az államadósság, ami pozitív környezetet biztosít a bankrendszer számára.

A hitelezés felfutásával párhuzamosan olyan adósságfékeket – ilyen a jövedelemarányos törlesztőrészlet (JTM) és a hitelfedezeti mutató (HFM) – épített be a Magyar Nemzeti Bank a rendszerbe, amelyek jelentősen csökkentik a túlzott eladósodás veszélyét. A hitelkamatok azonban bármilyen, ma még nem látható ok miatt jócskán megemelkedhetnek, ezért is örömteli, hogy a legtöbb hitelt fix kamattal veszik fel az ügyfeleink.

Sokan beszélnek arról, hogy a magyarországi, de különösen a budapesti ingatlanok túlárazottak. Tíz kedvező év után egyesek készülnek már a gazdaság lassulására. Ebben milyen szerepe van a hitelezés felfutásának?

Az ingatlanárak kétségtelenül jelentősen növekedtek, de figyelembe kell venni, hogy nagyon mélyről indultak felfelé a 2013-2014-es mélypont után. Ugyanez igaz a hitelezési volumenre is. Az ingatlantranzakciók száma néhány év alatt megduplázódott: a mélyponton mért évi 80 ezres számról 160-165 ezerre emelkedett. Ahogy jeleztem,

kockázatként kell említeni a változó kamatozású hiteleket, hiszen egy esetlegesen emelkedő kamatszint mellett a havi törlesztőrészlet is növekedésnek indul.

Ez különösen a lakáskölcsönök esetében jelenthet veszélyt, hiszen azok akár évtizedes elköteleződést is jelenthetnek a családoknak. Ezért is üdvözöltük a Magyar Nemzeti Bank felhívását, hogy érdemes mielőbb fix kamatozásúra váltani a változó kamatozású jelzáloghiteleket. A jegybank ezzel kapcsolatos tájékoztatásában a Bankszövetség is aktív szerepet vállalt.

Mekkora a nem fixált hitelek aránya a lakáskölcsönökön belül?

Nagyjából a teljes állomány fele tartozik ide. Ez egyben azt is jelenti, hogy amíg korábban inkább változó kamatozású hiteleket vettek fel az ügyfelek, az elmúlt időszakban a szerződések döntő többségét már fix kamatozásra kötötték. Lényeges lépés az is, hogy a jegybank által összeállított levéllel megkeressük a korábban változó kamatozással eladósodott ügyfeleinket. Ebben a tájékoztatóban konkrét példán mutatjuk be, hogy a kamatváltozás hatására miként emelkedik a törlesztőrészlet, s ezzel igyekszünk felhívni az ügyfelek figyelmét a fixesítés lehetséges előnyeire. Vagyis kézzelfoghatóvá válik számukra a kockázat, s így felelős döntést tudnak hozni az ügyfelek az esetleges hitelkiváltásról.

Mennyire kedvelik az emberek a minősített fogyasztóbarát hiteleket?

Egyértelműen igazolja a konstrukció létjogosultságát, hogy sokan szerződnek ilyen hitelre. 

Az MNB várakozásai szerint üdvös lenne, ha a kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) hitelezése 12-14 százalékkal növekedne. Hogyan látja ezt a Bankszövetség? Van ekkora igény a vállalkozások részéről?

Tisztában kell lenni azzal, hogy

a teljes magyar vállalati szektor hitelezésében a magyarországi bankok 25 százalékkal részesednek.

Mi szívesen növelnénk ezt az arányt, de vannak bizonyos adottságok, amelyek nehezítik a még aktívabb banki szerepvállalást. A külföldi tulajdonú vállalatok egyrészt könnyen kilépnek a nemzetközi pénzpiacra, másrészt egyszerűen finanszírozáshoz juthatnak az anyavállalatuktól is, hiszen nem csak nálunk, de a világban mindenhol nagy a pénzbőség. Egy nemzetközi cég így kisebb eséllyel vesz fel hitelt a magyar pénzpiacról. A magyar bankrendszer tagjainak tehát nem csak egymással, de a fenti adottságokkal is meg kell küzdenie.

A vállalati hitelállomány az MNB márciusi adatai szerint a GDP 17,4 százaléka volt, ami egyaránt elmarad a cseh és a szlovák értéktől, és az uniós átlagnak csak a felét éri el.

2018-ban és 2019-ben ugyanakkor kétszámjegyű bővülést ért el az állomány növekedése, nem az elmúlt években keletkezett a lemaradás. Az pedig a mi felelősségünk, hogy a létező igények közül azokat válogassuk ki, amelyek jó eséllyel biztonságosan hitelezhetők, azaz nem jelent problémát a kölcsön visszafizetése. Elmondható, hogy a kkv-szektor hitelezéssel történő támogatása is hozzájárul ahhoz, hogy a magyar gazdasági növekedés két százalékponttal meghaladja az unió egészének bővülési ütemét.

Azt gondolom, hogy a hitelezés kétszámjegyű bővülése hosszabb távon is fenntartható.

Mekkora szerepe lehet ebben az NHP Fix programnak, egyáltalán ismerik-e a vállalkozások?

Egyértelműen pozitívan ítéljük meg az NHP fix megjelenését, melynek koncepciójával – mely szerint a vállalkozói ügyfélkör finanszírozással kapcsolatos terheit minél kiszámíthatóbbá tegyük – messzemenőkig egyetértünk. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenlegi kamatkörnyezetben ezen termék értékesítése komoly edukációs feladatot is jelent a hitelintézetek számára, főként a mikró- és kisvállalati ügyfelek körében.

Az NHP hitelek darabszáma és volumene folyamatosan növekszik, a bankok közötti verseny a 300 millió forint árbevételt meghaladó vállalkozások esetében különösen jellemző.

Számos szakmai szervezet panaszkodik arra, hogy nem nagyon van hitelezhető projekt. Hogyan látja ezt a Bankszövetség?

Jelentősen emelkedik a befektetési kedv, az idei évben úgy számolunk, hogy 27 százalékot meghaladó lesz a beruházási ráta. Ha pedig van beruházási kedv, akkor azt mi képesek vagyunk finanszírozni. Figyelemre méltó, hogy

GDP-arányosan 30-40 százalékkal több beruházás történik ma Magyarországon, mint három-négy éve.

E szám értékelésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a bruttó hazai termék (GDP) értéke is folyamatosan növekszik.

Fenntartható-e a 27 százalékos beruházási arány?

Amennyiben nem változik jelentősen a hazai gazdaság helyzete, vagyis ha fennmarad az uniós átlagot két százalékponttal meghaladó növekedési ütem, akkor igen. Ám ha valamilyen globális sokk következik be, akkor nyilvánvalóan nehezen tarthatók ezek a mutatók.

Milyen gondokat látnak a hazai kkv-szektorban?

A legnagyobb problémának azt látjuk, hogy a hazai kkv-k hatékonysága jelentősen elmarad a nagyvállalatokétól.

Amíg az unióban a lemaradás mértéke csak kétszeres, addig nálunk ez háromszoros.

A jelenlegi munkaerőhiányos helyzetben hatványozottabban jelentkezik a lemaradás, hiszen harmadakkora hatékonyság mellett háromszor annyi embert kell foglalkoztatnia egy kisvállalkozásnak ahhoz, hogy ugyanolyan teljesítményt érjen el, mint egy nagyobb cég. Ezért már a foglalkoztatottak megtartása is komoly gondot jelent számukra. Ezt nekünk is számításba kell venni a hitelezési kockázatoknál. De az alacsony hatékonyság számos más bajnak is az okozója. Például emiatt nagyon alacsony a magyar kkv-k export- és növekedési képessége.

A néhány hete bevezetett MÁP Plusz alaposan megmozgatta a teljes hazai befektető társadalmat. Mennyire rendezi át a lakossági befektetéseket az új, kedvező kamatozású állampapír?

Már most is nagy hatással van az ügyfélportfóliókra, július 20-ig közel 1300 milliárd forintnyi fogyott a szuperállampapírból. Vagyis a konstrukció önmagában igen sikeresnek mondható.

A MÁP Plusz elszívó hatása azonban érződik az egyes bankbetéteknél, és különösen a befektetési alapoknál.

Az új állampapír nagy sikere ellenére még mindig úszik az ország a készpénzben.  Mikor várható, hogy a 6000 milliárd fölötti készpénz-állomány is megmozdul, s legalább egy részét becsatornázhatják a banki befektetési rendszerbe?

Összetett probléma ez. Mindenképp tenni kell azért, hogy növekedjen a hasznosan befektetett források aránya, mérséklődjön a készpénzhasználat. A Bankszövetség ebben a témában is konkrét javaslatok megfogalmazásán dolgozik. A készpénzmentesítés egyik hatékony eszköze véleményünk szerint a bankkártya-elfogadó (POS) terminálok számának további növelése, illetve a bankkártya használat ösztönzése. A kártyaterminálok száma jelenleg eléri a 145 ezret, s ezek 86 százaléka már érintős fizetésre is alkalmas. E téren tehát nem állunk rosszul, de azért még van hova fejlődni. Az érintős kártyák száma egyébként már elérte a 7,4 millió darabot. A kártyás vásárlások exponenciálisan nőnek, de még nem közelítették meg a készpénzes fizetések volumenét.

Megoldást jelenthet még az a több országban is alkalmazott gyakorlat, hogy jogszabályban limitálják a magánszemélyek és/vagy a vállalatok közötti készpénzes tranzakciók maximális összegét.

Üzleti szereplők közötti készpénzes korlát már létezik Magyarországon: egy vállalkozás az adóköteles tevékenysége keretében más cégnek nem fizethet többet készpénzben, mint havi másfél millió forint, ha mindketten pénzforgalmi számla nyitására kötelezettek. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy még lehet és érdemes tágítani ezt a kört. Számítások szerint az elektronikus pénzforgalom kibővítésével évente százmilliárdos nagyságrendű társadalmi költségmegtakarítást lehetne elérni. A jelenlegi helyzet kialakulásában azonban olyan kormányzati intézkedések is szerepet játszanak, mint a kiugróan magas tranzakciós illeték teher és a kötelezően biztosított havi kétszeri ingyenes készpénzfelvétel. Mindkettő növelte a készpénzhasználatot.

A Bankszövetség már jó ideje szorgalmazza a tranzakciós illeték eltörlését.

Személyesen is azt vallom, hogy el lehetne gondolkodni az illeték kivezetésén a lakossági szegmensben. Ahogy említettem, a készpénzhasználatnak komoly társadalmi költsége van, szakértők legalább évi 400-450 milliárd forintra becsülik összegét. Ugyanakkor idén 228,1 milliárd forint bevétel folyik majd be a tranzakciós illetékből.

Miután a készpénzállomány nagy része a háztartásoknál van, jelentős – és nemzetgazdasági szinten kedvező - változás lenne, ha a magánszemélyekre vonatkozóan teljesen eltörölnék az illetéket.

Becslésem szerint ez esetben 60 milliárd forint körüli összeggel csökkenne a költségvetési bevétel, miközben ennél jóval többet nyerhetne Magyarország a készpénzhasználat visszaszorításával. 

Az sem mindegy, hogy már megjelentek azok a fintech cégek, amelyek szinte banki szintű szolgáltatásokat nyújtanak, ugyanakkor nem kell tranzakciós illetéket fizetniük. 

Valóban, nagyon csodálkoznék, ha például a Facebook által 2020-ra tervezett virtuális fizetőeszközben, a Librában végrehajtandó banki műveletek után tranzakciós illetéket kellene fizetni. Vagy nézzük meg például a már működő, nemzetközi fizetésekkel foglalkozó alternatív szolgáltatókat, amelyeknek szintén nincs tranzakciós illetékfizetési kötelezettsége. Ezzel komoly versenyelőnyre tehet szert az adott vállalat, a magyar költségvetés pedig nem részesedhet a tranzakciók bevételeiből. Jerome Powell, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke is úgy véli, támogatni kell az innovációt, az újításokat, hogy minél több ember számára jelenthessenek megoldást a pénzügyek kezelése során a banki szolgáltatások. De a Fed elnöke azt is hangsúlyozta, hogy

a technológiai cégek előretörésével számos fogyasztóvédelmi, adatvédelmi, terrorizmus-finanszírozási és pénzügyi stabilitási kérdés merül fel, amelyekkel foglalkozni, sőt szabályozni kell.

Egy időben sok szó esett idehaza a magyar és a külföldi tulajdonú bankok kívánatos arányáról. Hogyan alakult ez mostanában? 

Az Európai Központi Bank (EKB) 2017-ben közzétett adatai alapján 46 százalékos volt a külföldi tulajdonú bankok aránya Magyarországon. Ez nagyjából megfelel a lengyel (45 százalék) és a szlovén (46 százalék) szintnek.

A horvátoknál és a cseheknél a legmagasabb, több mint 90 százalékos a külföldi tulajdon aránya. Bulgária és Románia esetében ez az érték 75 illetve 80 százalék. Régiós szinten a magas arány elsősorban a kilencvenes években lezajlott privatizációra vezethető vissza.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a hazai bankszektor tulajdonosai 1500 milliárd forintnyi nettó tőkepótlást hajtottak végre az elmúlt évtizedben,

illetve, hogy a külföldi bankok megjelenése a magyar piacon hozzájárul az adott két ország közti gazdasági kapcsolatok élénküléséhez.

Mit gondol, lesznek-e nagyobb mozgások a hazai bankszektorban? A jegybank szakértői többször is hangot adtak véleményüknek, miszerint túl sok nagy pénzintézet működik Magyarországon. 

Szakértők korábban is várták, hogy konszolidáció lesz a bankszektorban. Ennek egy része Magyarországtól függetlenül is bekövetkezhet. Ha például összeolvad két nagy nemzetközi bankcsoport, amelyeknek Magyarországon is vannak leánybankjai, a fúziónak hazánkban is lesznek következményei. Ugyanakkor - ahogy korábban is utaltam rá, - létrejöhetnek olyan külföldi alapítású fióktelepek illetve speciálisabb leánybankok, amelyek hozzájárulnak hazánk és egy másik ország közötti kapcsolatok fejlődéséhez, segíthetik az adott ország cégeit a magyarországi piacra lépésben. Ilyen mozgásokra számíthatunk tehát,

a statisztikai adatokat nézve pedig nem látom a túlbankosítottság jeleit Magyarországon. Nálunk százezer lakosra 14 bankfiók jut, ami a lengyel adat (31), illetve az uniós átlag (28) fele.

Persze az új, digitális korszakban fokozatosan kiszorulnak az egyszerű tranzakciók a bankfiókokból, ahol a tanácsadói szerepkör kerül előtérbe. Ezeket a változásokat mi is tapasztaljuk és reagálunk rá. Azt gondolom azonban, hogy a fiókok még jó pár évig mindennapjaink részei maradnak. Továbbra is vannak ugyanis olyan élethelyzetek, amikor az ügyfelek kifejezetten igénylik a bankfióki ügyintézést. Ilyennek számít az, ha komolyabb befektetési döntést kell hozni, vagy nagyobb hitelfelvétel előtt állunk. De például a babaváró támogatás és a további családtámogatások igényléséhez is szükség van az ügyintézők hathatós segítségére. 

Elég nagy meglepetést keltett a közelmúltban, hogy nyolc hónappal el kellett halasztani az azonnali fizetési rendszer bevezetését. Mint a Magyar Nemzeti Bank közleményéből kiderült,  július 1-jétől csak a rendszer éles próbaüzeme kezdődött. Most hogyan állnak a felkészüléssel a bankok?

Világviszonylatban is példátlanul rövid idő áll a bankok rendelkezésére, hogy bevezessék ezt a fizetési formát, ráadásul szintén hungarikum, hogy kötelező a csatlakozás. Már gőzerővel folyik a terhelési próbaüzem, ez egy rendkívül átfogó rendszertesztelési időszakot jelent. Nagyon összetett feladatról van szó, mivel minden bank egyszerre lép be a rendszerbe, ráadásul az azonnali átutalás értékhatára 10 millió forint lesz, és a tranzakció legfeljebb öt másodpercen belül teljesül is. Ilyen feltételek mellett pedig minden szereplő számára kiemelt fontosságú a biztonság, azaz hogy az ügyfelek lehetőleg csak az azonnali fizetés pozitívumaival szembesüljenek majd. Úgy gondolom, hogy nemzetközi viszonylatban is nagyon sikeres projekt eredménye lesz a 2020. március 2-i indulás. Minden bank aktívan dolgozik azon, hogy megfelelően felkészült legyen.

A jegybank tanulmánya szerint nálunk továbbra is nagyon drága a bankolás. Ez visszatérő kifogás a hazai bankrendszerrel szemben. Hogyan lehetne ezen javítani? 

A szükséges költségracionalizálási lépéseket – beleértve a fiókbezárásokat – már megtette a bankszektor az elmúlt években. Amikor a költséghatékonyságról beszélünk, célszerű figyelembe venni a hazai bankszektor adóterhelését is: gondolok itt a tranzakciós illetékre és a bankadóra, amelynek mértéke – bár most már fokozatosan csökken – nemzetközi viszonylatban is magas.

Az is fontos szempont, hogy Magyarországon az átlagos hitelösszegek lényegesen alacsonyabbak, mint a többi visegrádi országban, emiatt nagyobb a fajlagos költségük.

De ha nem hiteleznénk kisebb összegeket is, akkor nem lenne ingatlanhitelezés például vidéken. Jó dolognak tartom, hogy az ingatlanhitelezés nem csak a nagyvárosokra koncentrál, hanem az ország egészét lefedi.

Úgy a kamatok, mint az egyéb költségek terén egyébként komoly verseny folyik a bankok között.

A költségszinteknél ezen kívül meg kell említeni a digitalizációval járó beruházásokat is, amelyekhez például a hardwereket világpiaci áron kell beszereznie minden hazai banknak, és az informatikai szolgáltatások árszintje is a nyugat-európai szintű.