Amerikában húsz nyaki gerincvelőszakadásos beteget kezelnek őssejtekkel és van regeneráció

Az egyik orvosi sláger manapság az őssejt, sokan Huxley Szép új világ-jának „szómájaként” tekintenek rá, ami a legkülönfélébb bajokra jelenthet gyógyírt. A valóság azonban kijózanítóbb, bár nem kevésbé érdekes és ígéretes. Legalábbis erről beszélgettem Dinnyés Andrással, az MTA doktorával, a Szent István Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem professzorával, aki az őssejtekkel folytatott kutatások egyik legnevesebb hazai szakembereként tartotta az MTA székházában a tavaly novemberi Tudomány Ünnepének e témájú előadását.

MTI Fotó: Beliczay László

Hogyan találkozott kutatói pályája során az őssejtekkel?

Valaha lombikbébi embriókkal foglalkoztam, majd belecsöppentem a klónozásba, amikor embrióból kivett sejteket próbáltunk újraprogramozni, ami az állattenyésztésben kecsegtetett reményekkel. Egymással megegyező tulajdonságú nagyértékű ikerjószágok előállítása volt a cél, de az első klónbárány, a felnőtt emlősejtekből előállított Dolly 1996-os megszületése után új utak nyíltak meg a tudomány előtt. 1997-ben kikerültem Amerikába, ahol az első szarvasmarha klónok előállításánál működtem közre, majd 2001-től két évig azt a skóciai kutatócsoportot vezethettem, ahol korábban Dolly-t létrehozták. Innen hoztam haza ezt a technológiát, s 2006-ra születtek meg az első hazai klónegerek és klónnyulak. Közben azonban ugyanebben az évben

Sinja Jamanaka japán tudós rájött arra, hogy néhány gén, illetve fehérje bevitelével bármilyen testi sejtet át lehet programozni, hogy az az eredetileg az embrió hólyagcsíra állapotában létező, placentán kívül minden testi sejtté átalakulni képes pluripotens őssejtté váljon. 

Hat évvel később Nobel-Díjat is kapott ezért az eredményért. Azonnal áttértem erre a területre, mert klónozott háziállatok helyett gyógyító emberi sejteket szerettem volna előállítani és azóta is ezzel foglalkozom.

Ha jól értem, az új bűvszó e téren a regenerációs orvoslás, vagyis az a módszer, ami az őssejtek segítségével a károsodott, sérült helyett új sejteket, szöveteket és szerveket állít elő, hogy aztán ezek révén különböző betegségeket gyógyítson meg.

Valóban, hiszen olyan betegségek válhatnak ezáltal gyógyíthatóvá, mint például a Parkinson-kór, a gerincvelő szakadás, a makula degeneráció, vagy az egyes típusú cukorbaj. Az idáig vezető úton sok persze még a feladat.

Jelenleg beteg, vagy egészséges emberek véréből a Jamanaka módszer módosított változataival újraprogramozzuk az egyes sejteket és az így kialakult őssejteket például idegsejt irányba fejlesztjük, hogy ezek Alzheimer-kór, vagy autizmus elleni gyógyszerkutatásokat segíthessenek. 

Az őssejtes modellek kiválthatnak állatkísérleteket is, ami az Európai Unióban fontos cél s emiatt egy nagy uniós projektben is részt veszünk. A kutatások felgyorsításához immár 14. éve egy céget is létrehoztam, mely mára a biotechnológiai területen a hazai kkv-k közül a legtöbb uniós forrást nyerte el. Jelenleg 11 uniós projekten dolgozunk, közülük kettő esetében mi koordináljuk a projektet. Az egyik az egyes típusú diabéteszhez fejleszt regenerációs gyógymódokat, a másikban a korai embrionális fejlődés során fellépő környezeti problémák és felnőttkori életre való kihatásuk megértése a cél.

Az őssejtekkel kapcsolatban még mindig több a beváltatlan ígéret, mint a beteljesült kívánság. Mintha a természet nem engedne olyan könnyen az őssejtekkel kapcsolatban gyakran hangoztatott paradigmaváltásnak, vagy vannak olyan gátak, amikre még nem jöttek rá a kutatók?

Inkább arról van szó, hogy a média, de az anyagi forrásokért való versenyben egyes kutatók is szeretnek nagyokat ígérni, ha őssejtekről van szó, sőt csalások is előfordultak ezen a területen. Nem mutogatnék ujjal a kínai és koreai kutatókra, bár a nyugati médiában a botrányok hangosabbak, ha egy távol-keletit fognak meg, mint amikor tavaly egy Harvardon dolgozó olasz kutatóról derült ki, hogy 15 év óta hamisította a szívizom-őssejtekkel kapcsolatos eredményeit.

Ugyancsak sok gondot okoznak az őssejtklinikák. Nagyon sok van belőlük és rengeteg pénzt keresnek, miközben gyakran nem engedélyezett eljárásokkal dolgoznak. 

Persze a rendes őssejtkutatás is halad, csak – miután klinikai kutatásokkal társul, jóval lassúbb. Japánban például már elvégezték az első engedélyezett Parkinson-kóros és makula degenerációs őssejtkezelést. Fél-egy éven belül várjuk az eredményeket.

Amerikában több mint húsz nyaki gerincvelőszakadásos beteget kezelnek őssejtekkel és úgy tűnik, van regeneráció. 

Az egyes típusú cukorbetegekkel pedig szintén egy klinikai vizsgálat indult az Egyesült Államokban.  

Hogy maradhatnak meg az előbb említett klinikák, ha nincs hatása a kezeléseiknek? Ha nem segítenek a pácienseken, hamar lehúzhatnák a rolót.

Nagy kérdés, hogy milyen valós hosszú távú hatásuk lehet ezeknek a kúráknak egy placebó hatáshoz képest. Egy izomsérülés őssejtek nélkül is regenerálódik, így sokszor nehéz a változást csak az őssejteknek betudni. Ellenőrzött kettős vak kísérletet viszont, ami bizonyíthatná a tudományos hatást, ilyen helyeken túl költséges lenne elvégezni. Ha a magánklinikák közölnek is adatokat, általában nagyon kis esetszámról van szó, ahol nehéz elválasztani az egyedi különbségeket. A jó marketing azonban mindig hat.  

Van már mindennapos őssejtkezelés valamelyik területen?

A régóta használatos csontvelőátültetés voltaképp őssejtterápia, ami egyes leukémiás eseteknél nagyon jól működik. A köldökzsinór vér levételénél is azt remélik, hogy ha később ilyen daganat alakulna ki, a vérbankokban tárolt korai őssejtekkel ezt ki lehessen védeni. Meg kell mondani, hogy eddig nagyon kevés ilyen kezelésre került sor a páciensek saját mintájából és gyakrabban használják a közösségi őssejtbankok sejtjeit. A csontvelőből levett őssejtek természetes módon is regenerálják a csontrendszert és az ízületeket, így ilyen problémáknál nagy klinikai vizsgálatok és EU engedélyeztetési folyamat nélkül is lehetővé teszik a felhasználásukat.

Nagyobb kérdés, hogy a zsírleszívásokból származó, alapvetően érrendszeri kapillárisokban található multipotens testi őssejtekkel mit lehet regenerálni és ehhez milyen engedélyek kellenek. 

Kötőszövetes területeket fel lehet velük tölteni plasztikai sebészettel, de az ízületi, vagy főleg Alzheimeres, Parkinsonos, netán tüdőkezeléseknél a hatások pontos mibenlétét még nem tisztázták és kellő klinikai biztonságossági vizsgálatok nélkül az EU szabályai szerint ezeket nem engedélyezik. Ezek a sejtek is képesek az immunrendszer átszabályozására és a környezet befolyásolására, tehát gyakran nem arról van szó, hogy a beültetett sejt idegsejtté alakul, hanem például csökkenti a gyulladás mértékét és így segítheti a regenerációt. Ám ennek mértékét, hosszútávú előnyeit és biztonságosságát még nem teljesen igazolták. Többször hallani viszont, hogy sokszor a beültetett őssejtek megbokrosodnak és rákos folyamatot indítanak el.

Az életben semmi sem csak fehér, vagy fekete, így tudni kell, hogy minél „rugalmasabbak” az őssejtek, annál közelebb állnak tulajdonságaikban a ráksejtekhez. Szerencsére az ilyen irányú kockázatcsökkentő technológiák is fejlődnek, így például Parkinson-kóros őssejtkezelésnél nem magukat az őssejteket ütetik át, hanem az azokból Petri-csészében létrehozott és kiválogatott idegsejteket, amelyeknek már minimális a rákképző hajlamuk.

A daganatképződési kockázatot csökkenteni lehet, de ezért is fontos, hogy a klinikai felhasználások csak megfelelő kutatás után induljanak el.  

Mégis, melyik betegségnél látja az őssejtkezelés legnagyobb perspektíváját?

Hogy melyik betegség lesz az első, ahol rutinná válik a sikeres őssejtkezelés, stratégiai döntés kérdése és ezt részben azoknak kell majd eldönteniük, akik finanszírozzák ezeket a kutatásokat. A kutatók szeretnek „öt év múlvát”, „tíz év múlvát” jósolni, az ötvenes éveim elején mindenesetre nagyon remélem, hogy még látni fogom ezeknek az eredményeknek a széleskörű gyakorlati megvalósulását Magyarországon is.

Őssejttípusok:

• Totipotens őssejt: az összes szövet és szerv létrehozására képes. Totipotens sejtnek tekintjük a megtermékenyített petesejtet.
• Pluripotens őssejt: Csökkent potenciával rendelkező őssejt, mely nem képes extraembrionális szövet (embrionális burok) létrehozására, de mindhárom csíralemez kialakítására és ivarsejtek képzésére is alkalmas. Ilyen az embrionális-őssejt és az indukált pluripotens őssejt.
• Multipotens őssejt: Csökkent potenciával rendelkező őssejt, mely nem képes ivarsejt létrehozására, de bármely más sejttípus kifejlődhet belőle. Ilyenek a szervezet szöveti őssejtjei, például a köldökzsinór vérben, csontvelőben és zsírszövetben található őssejtek.
• Unipotens őssejt: egyetlen sejttípust képes előállítani, de képes a megújulásra, ami megkülönbözteti a nem őssejt testi sejtektől (pl. izom-őssejtek).

Palugyai István