ÁSZ elnök: egy év alatt 800 milliárd forinttal fehéredett a gazdaság

Az Országgyűlés múlt héten fogadta el a 2018-as zárszámadást, amelynek az ellenőrzését az ÁSZ is elvégezte. Milyennek értékeli a tavalyi költségvetés végrehajtását?

Fegyelmezettnek. Megállapítottuk, hogy a költségvetési intézményrendszer 2018-ban is biztosította a közpénzekkel való gazdálkodás szabályszerűségét. Szemlátomást működik a fenntartható kifehérítés modellje:

tavaly a költségvetés bevételei 6,2 százalékkal haladták meg a tervezettet, ez mintegy 750–800 milliárd forintos többletet jelentett.

Gondoljunk csak bele, 2010-ben 235 milliárd forinttal, 2013-ban pedig 534 milliárd forinttal kevesebb adóbevétel folyt be a büdzsébe az előzetesen tervezettnél. A legutóbbi lezárt évben pedig az egyébként is magasabban tervezett bevételek is túlteljesültek. Ez hatalmas eredmény.

Minek köszönhető ez Ön szerint?

Súlyos örökséggel jöttünk ki  a 2008-as nemzetközi pénzügyi válságból, és egészen 2013-ig fizettük ennek az árát. A kormánynak gyakorlatilag hadigazdálkodást kellett folytatnia: miután a költségvetési bevételek rendre elmaradtak a várttól, előfordult, hogy év közben is adót kellett emelnie, illetve bevezette a sok vitát kiváltó ágazati különadókat. A fordulatot – többek között – az első online pénztárgépek elindulása jelentette. Matolcsy György még nemzetgazdasági miniszterként jelentette be 2012-ben, hogy az országban működő pénztárgépek és az adóhatóság rendszereit online össze kívánják kapcsolni az adóelkerülés visszaszorítása érdekében. Ezzel elindította a gazdaság fehéredésének folyamatát, és lerakta az ügyfélbarát adózási rendszer alapjait.

Miután a környezet támogatóvá vált, a jogkövető módon adózó és vállalkozó állampolgárok is kedvezően álltak a folyamathoz és erősödött az adófizetési hajlandóságuk. Így vált a fehérítés a korrupció elleni küzdelem legsikeresebb eszközévé.

(Fotó: Kőhalmi Péter)

Az adatok mit mutatnak, mekkora volt a fehéredés mértéke?

Az egyik 2013-as jelentésünkből még az derült ki, hogy

a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) által nyilvántartott adó- és vámhátralékok állománya több mint 2200 milliárd forintra rúgott. Ez az összeg folyamatosan nőtt, illetve újratermelődött.

Ez volt a legtöményebb korrupció, hiszen olyan közpénzek tűntek el, amelyeket be kellett volna fizetni az államkasszába, ehelyette azonban magánzsebekbe vándoroltak. Persze más országokban is felgyülemlenek az adóhátralékok, de nem mindegy, hogy milyen nagyságrendben. Magyarországon akkoriban 23 százalékra lehetett tenni az úgynevezett áfarést, a kivetett és a valóban a költségvetésbe érkező általános forgalmi adó közti különbséget. Ezt sikerült 2018-ra 9 százalékra csökkenteni az Európai Statisztikai Hivatal értékelése szerint. Ez önmagában bizonyítja, hogy mindössze néhány év alatt milyen dinamikus fehérítést ért el Magyarország. Mindez azt is mutatja, hogy rendszerszintű a korrupció elleni fellépés Magyarországon.

Varga Mihály pénzügyminiszter nemrég arról beszélt, hogy 2021 körül egy számjegyűre lehet mérsékelni a személyi jövedelemadó (szja) kulcsát. Ön is lát erre lehetőséget?

A kormánynak 2014 körül sikerült visszaszerezni az ország gazdasági függetlenségét, és évről évre nagyobb a mozgástere. Mint említettem, az adófehérítések – az online pénztárgép, az ekáer és az online számlázás –, valamint a gyorsabb gazdasági növekedés következtében tavaly csaknem 800 milliárd forintra rúgott a tervezetthez képest a többletbevétel.

Az egyszámjegyű szja bevezetése is hasonló nagyságrendű, 700–800 milliárd forintos adócsökkentéssel, egyúttal bevételkieséssel járna.

Mindig komoly gazdaság- és társadalompolitikai kérdés annak eldöntése, hogy mire fordítsuk a többletet: költhetünk belőle korábban elmaradt beruházásokra, a bérek emelésére az államigazgatásban vagy az egészségügyben, az államadósság csökkentésére, vagy akár az adók mérséklésére.

Bármelyiket is választjuk, jó gazdaságpolitikára van szükség a megvalósításhoz, miközben azzal is számolni kell, hogy 2021-re nullás költségvetést tervezhet a kormányzat.

De ezek szerint már ma is megvan a mozgástér az egyszámjegyű szja-hoz?

Általában akkor lehet kedvezőbb adózást ígérni, ha rendben vannak a fundamentumok, ami a monetáris és a fiskális politika kedvező együttállásával jön létre. Miután ez most teljesül, jómagam maximálisan egyetértek az szja-kulcs mérséklésének gondolatával.

Az államnak persze állnia kell a kiadásait, és törlesztenie az államadósságot, de érdemes a jövőbe is befektetnie azáltal, hogy a munkát terhelő adók csökkentésére helyezi a hangsúlyt. Ugyancsak 2013-ban végeztünk egy kutatást arról, hogy a gazdasági felsőfokú iskolákba járó diákok mennyire szeretnek vállalkozni. Kiderült, hogy alig van bennük vállalkozói hajlandóság, holott ez a generáció tölti be, illetve adja a jövő munkahelyeit. Úgy gondolom, hogy a munkát terhelő adók és járulékok érzékelhető csökkentésével is lehet őket motiválni, hogy kockáztassanak, vállalkozzanak, merjenek tervezni. Ez javítja az ország versenyképességét is.

Szerintem reális Varga Mihály adócsökkentési javaslata és a 2021-es időpont is, a felkészülést pedig már most el kell kezdeni.

Kérdés persze, hogy a jövő évi minimálbérről folyó viták, és egyéb döntések megágyaznak vagy gátat szabnak a folyamatnak. De hangsúlyozom, hogy mindez az állami újraelosztás, az állam méretének kérdése is egyben.

Korábban Magyarországon igen magas, közel 50 százalékos volt az újraelosztási ráta. Hogyan állunk most, és mekkorát tartana optimálisnak?

A fehéredés és az uniós átlagot meghaladó növekedés révén ez az arány 43,5 százalékra mérséklődött 2018-ra. Bár régiós szinten még mindig ez a legmagasabb, de versenyben vagyunk, hiszen a lengyeleknél és a szlovákoknál éppen nő az állami újraelosztás mértéke. Úgy látom, ha marad az uniós átlagot mintegy két százalékkal meghaladó gazdasági növekedés és folytatódik a fenntartható kifehérítés, akkor további 3 százalékkal lehet még faragni az újraelosztás mértékét.

Vagyis 40 százalék körül húzódik az a határ, ahol meg kell állni,

és a társadalomnak valamint a politikának közösen kell mérlegelnie, hogy mekkora államot és milyen állami közfeladatellátást tudunk fenntartható, illetve versenyképes módon kialakítani.

Milyen szempontokat kell figyelembe venni?

Minél kisebb az állam, annál alacsonyabbak lehetnek az adókulcsok. De ehhez előbb a társadalomban és a politikában is le kell folytatni a vitákat arról, hogy mit szeretnénk. Ha például az egészségügyet állampolgári jogként kezeljük, akkor komoly bevételt kell szerezni a korszerű és széles körben elérhető állami egészségügy fenntartásához. Ha a másik végletet választjuk, akkor több pénzt kell hagyni az embereknél, hogy ki tudják fizetni a privát ellátást. Vagy, ha Magyarországon munkán alapuló társadalmat építünk, akkor fontos számunkra a minél nagyobb foglalkoztatás, és az, hogy ne adóztassuk túl a munkából származó jövedelmeket. De az is a kisebb állam irányába mutat, hogy az Alaptörvényben lefektetett szabályok szerint is folyamatosan csökkenteni kell az államadósságot.

Hogy mekkora legyen az állam, az tehát nem pusztán szándék, hanem társadalmi közmegegyezés kérdése. Ez a vita többek között arról szól, hogy mennyi adót vagyunk hajlandók fizetni, és cserébe az állam milyen szolgáltatást nyújtson.

(Fotó: Kőhalmi Péter)

Ha már a munkaalapú társadalmat említette, októberben publikált az ÁSZ egy elemzést, amelyben azt írták, hogy a munkaerőpiac helyzete már nem indokolja az egyedi munkahelyteremtés közpénzből való további ösztönzését. Ez azt jelenti, hogy a kormány ne támogassa tovább a multinacionális cégek munkahelyteremtő programjait? 

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy az ÁSZ elemzéseiben a szerzők nem konkrét javaslatokat tesznek, hanem kérdéseket, dilemmákat vetnek fel. A visszajelzésekből az látszik, hogy ezt az elemzésünket termékeny talajra helyeztük le, hiszen érdemi vita zajlik a témában. Az elemzést készítők azt vetették fel, hogy a mennyiség helyett – ami az elmúlt években nyilvánvalóan prioritás volt – a minőségre kell helyezni a hangsúlyt. Ez azt jelenti, hogy

növekedési célokat szolgáló, tudásintenzív, magas hozzáadott értékkel bíró ipari és szolgáltatási területek foglalkoztatási támogatása a célszerű.

Személyes véleményem szerint is olyan munkahelyteremtési programok támogatására érdemes fókuszálni, amelyek generálják az innovációt, javítják a hatékonyságot, ez ugyanis alapvető versenyképességi feltétel.

A minap digitális stratégiát tett le az asztalra a Magyar Bankszövetség, és ebben újabb adóamnesztiát javasolnak. Látja-e ennek értelmét?

Nem igazán tudom ezt értelmezni, mert a fehérítésnek már hatéves története van és igen sikeresnek mondható. Volt már Magyarországon adóamnesztia az utóbbi években többször is, de egyik sem volt túl eredményes. Most miért kellene ugyanennek a rétegnek újra felajánlani azt a lehetőséget, hogy csekély adó fejében legalizálhassa a külföldön vagy idehaza lévő, eltitkolt jövedelmeit? Jellemzően nem a legszegényebbekről van szó. Úgy el lehet fogadni az egyszeri könnyítést, ha a cél az, hogy egy új korábban nem kedvezményezett adózó réteg jogkövetővé váljon, és átlépjen a normális polgári gyarapodás világába.

Mindenki találgatja, hogy milyen lesz a következő gazdasági válság, amelynek már mutatkoznak a jelei. Milyen lefelé mutató kockázatokat lát az ÁSZ?

Mindannyian látjuk a világgazdaságra leselkedő veszélyeket, így a kereskedelmi ellentéteket, az eurózóna gyengélkedését, az olajár ingadozását vagy a brexit elhúzódását. A magyar gazdaság szorosan kötődik az eurózónához, amelynek teljesítménye döntően hat vissza hazánk növekedési potenciáljára.

De a kockázatok közé sorolhatom az uniós támogatások hektikusságát, hiszen brüsszeli kifizetések lassúsága miatt ezeket az összegeket meg kellett előlegeznie a kormánynak.

Az állam válságállóságát, fizetőképességét erősítené, ha legalább három havi tartalékkal rendelkezne a Kincstári Egységes Számlán. Mindent összevetve úgy látom, középtávon a jelenleg gyors ütemű gazdasági növekedés lassulása irányába ható kockázatok léptek fel, amelyek kezelése külön feladatot jelent, és az államnak is tovább kellene még erősödnie pénzügyileg.

Talán már a válság előszelét érezhetjük a budapesti ingatlanpiacon. A jegybank legfrissebb lakáspiaci jelentéséből kiderül, hogy a fővárosban véget ért az ingatlankánaán. Elhárult ezzel a túlértékeltség veszélye? 

Mindenféle buborék – így az ingatlan- és a hitelbuborék is – veszélyezteti a gazdaságpolitika azon törekvését, hogy az uniós átlagot meghaladó, fenntartható gazdasági növekedést érjünk el. A magyar lakosság a jövedelméhez képest kisebb arányban vesz fel hiteleket, mint más országok polgárai, de mi nemrég másztunk ki az előző adósságválságból, ami alaposan megtépázta a magyar embereket.

A túlértékelt lakáspiac mindannyiunk befektetéseit veszélyezteti, hiszen egy kedvezőtlen pénzügyi helyzet a saját lakás, illetve ház elvesztésével járhat, és sok embernek nincs más vagyona ezen kívül. Ezért a buborékok kockázatát folyamatosan vizsgálni kell.

Egy ilyen buborék okozhatja a következő válságot?

A fák sosem nőnek az égig, így a bővülés sem tarthat örökké. Azt ugyanakkor látni kell, hogy a magyar gazdaság és a költségvetés jelenlegi állapota, illetve a lakosság kitettsége össze sem hasonlítható a 2008 előtti helyzettel. Akkor kiszolgáltatottak és sérülékenyek voltunk, ma viszont sokkal felkészültebbek, úgy is mondhatnám, hogy ütésállóbbak vagyunk.

Egy tanácskozáson nemrégiben hangsúlyozta, hogy hazánkban megfelelő rangra emelkedett a közpénz védelme. Mit értett ez alatt?

Hatalmas gazdasági és politikai fegyverténynek tartom, hogy Magyarország 2011 óta Alaptörvényben rögzített közpénzügyi alapszabályokkal rendelkezik. Törvény írja elő, hogy a közpénz költését ellenőrizni kell, és az Állami Számvevőszék tölti be ezt a feladatot. Az ÁSZ a magyar demokratikus államberendezkedés garantőr alapintézményeként működik, amikor az ellenőrzéseivel előmozdítja a közpénzügyek átláthatóságát, a közpénzek és a közvagyon hatékony és célszerű felhasználását, valamint támogatja a „jól irányított államot”. Három célterületünk van: először is felismerni, kezelni és csökkenteni kell a korrupciós rendszerkockázatokat. A következő célterület a számvitel, amely biztosítja az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot. S végül az államnak gondoskodnia kell a közvagyon védelméről és gyarapításáról, és ehhez az Alaptörvényben megfogalmazott céloknak megfelelően kell felhasználnia – és nem elköltenie – a közpénzeket.