Az online aukciós műtárgyvétel 70 százalékkal nőtt a vírus miatt

A koronavírus hatása a műtárgypiacon már érezhető?

Egyelőre a piaci szereplők úgy tűnik, megfigyelik a helyzetet. Az, hogy mekkora veszteség várható, illetve, milyen egyéb következménnyel kell számolni, nem lehet megjósolni. Minden pillanatok alatt történt-történik. Ezzel szemben tökéletesen látható, hogy a luxusipar (amely hasonló közönséget vonz, minta műtárgyak piaca) már „padlót fogott”. Bár a kultúra, a művészet, mint szellemi táplálék a mindennapjaink értékes, fontos része, most nem hinném, hogy ez lenne a prioritás.

Gereben Katalin: A világhálón való aukciós forgalom
közel 70 százalékkal nőt a vírushelyzet miatt

Árnyaltabban kérdezem: tapasztalható-e arra utaló jel, hogy gyengébb lehet a piac teljesítménye?

Igen, hiszen a galériák illetve az aukciós házak kénytelenek voltak bezárni üzleteiket, persze ez nem azt jelenti, hogy a munka áll a kulisszák mögött, de a megszokott galériás eladások illetve teremaukciók szünetelnek. Nem csak itthon, a világon mindenhol. Nyilván ez az aukciós, és a hozzá kapcsolódó munkaerőpiacra is kihat, a dolgozók egy részét sok helyen szabadságra küldték. Magyarországon négy nagy galéria és árverezőház mozgatja az aukciós piacot: a Kieselbach, a Virág Judit, a Nagyházi és a BÁV. Természetesen a kisebbek is rendeznek aukciókat, illetve nem szabad megfeledkezni a könyves piacról sem, ahol szintén jelentős aukciók vannak. A tavaszra tervezett teremárverések viszont elmaradtak, ez jelentős kiesés a piacon.

A befagyott kereskedelem mindenkit érint. A többség most kivár.

Sokan folyamatosan tartják a kapcsolatot az érdeklődőkkel, a közösségi média kiváló terep erre.

Mi jellemzi a magyar online jelenlétet?

A hazai piaci szereplők többsége eleinte kissé „lefagyott” és csak lassan kezdett különféle virtuális módokon kommunikálni a látogatókkal, vevőkkel, de mára egyre gyakoribb, hogy ismeretterjesztő anyagot posztolnak közösségi médiafelületeiken vagy akár a „socal distancing” jelenségre specifikusan reagáló projekteket, kiállításokat szerveznek. A galériák és aukciósházak eddig is rendeztek online árveréseket, most néhányan akik ezt eddig nem tették, bevezetik, akiknél már bejáratott kereskedelmi csatorna volt az online aukció, most még intenzívebben koncentrálnak erre a vonalra.

A globális műtárgypiacon belül, melyik alágazat lehet a legnagyobb vesztes?

A kérdést messzebbről kell megközelíteni. Minden esetben, mint bármely más gazdasági ágazatban, a tőkeerős cégeknek  jobb esélyük van a víruskrízist átvészelni. A kisebb cégeknek viszont azért lehet könnyebb, mert kevesebb dolgozót alkalmaznak, illetve kevésbé költséges a fenntartásuk. Ettől függetlenül, nekik inog inkább az a bizonyos léc. Miután a műtárgypiacon belül a festmények óriási részt képviselnek, vélelmezhető, hogy itt is visszaesik a forgalom.

2009-ben 62 milliárd dollárról 39,5 milliárd dollárra esett vissza a globális forgalom.

A stabilizálódás már 2010-ben megkezdődött az Art Basel és az USB kimutatásai szerint.  

A magyar műtárgypiac forgalma az elmúlt években stabilizálódott, beállt évi 20 milliárd forint környékére.

A fellendüléshez mi adta az erőt?

Megerősödött a gazdasági környezet általában, a vevők-eladók ismét bátran adnak-vesznek a piacon, azaz visszarendeződött az árverseny. Recesszió idején mitől lenne árverseny? Mindkét oldal kivár: vevő is, eladó is. Így általánosságban elmondható, hogy a kiváló minőségű műtárgyak sem képesek magas árat elérni, hiszen mindenki tartogatja az eladó műtárgyát vagy a vásárlásra szánt összeget a jobb piaci viszonyokra. Ez nem azt jelenti, hogy az ilyen időszakokban nem cserélnek gazdát ritka, magas értékű műtárgyak jó áron, de az ilyen nagyobb lélegzetű tranzakciók száma észrevehetően visszaesik a fent említett okokból.

Ebben a környezetben kaphat új szerepet az online piac?

Noha a fizikai jelenlét a legfontosabb, új és kiemelkedő részesedése lett az online árveréseknek. Érdekes jelenséget látunk, amennyiben összehasonlítjuk a mostani március adatokat a tavalyi, hasonló időszakkal.

A világhálón való aukciós forgalom közel 70 százalékkal nőt a vírushelyzet miatt.

Fontos a Facebook-jelenlét is, csak úgy, mint az Instagramon való megjelenés. Felértékelődik az online szerepe, ugyanakkor a műtárgypiacon a fizikai megjelenés nagyon fontos, hiszen a vásárlót akkor kapja el leginkább a gyűjtői hév, ha közel mehet a tárgyhoz, látja, tapintja, érzi.

Lehet a virtuális tér a mentőöv?

Sajnos ez nem elég a túléléshez, noha a jelenlét az interneten a közösségi térben ma már elengedhetetlen. De a legnagyobb házaknak is fejtörést okoz, hogy mi lesz a májusi modern és kortárs aukcióikkal.  Noha az elmúlt hónapban érdekes dolog történt: a Sotheby’s egyik Hong Kong-i online kortárs művészeti árverésén az előzetesen megállapított körülbelül 700 milliós összbecsérték helyett 1,3 millió összleütési árat könyvelhetett el a megaaukciósház.

Mindez ráadásul úgy, hogy a győztes licitálók negyven százaléka először merészkedett az online piactérbe.

A drágakövekkel kirakott karkötő leütési árát 600-800 ezer dollár közé becsülték az aukciót megelőzően. Kellemes volt a meglepetés.

Ennyire bejött az internetes jelenlét?

Döbbenetes következtetéseket vontak le a szakértők: a siker oka az unalom. A karantén miatt az emberek élettere a négy fal közé szűkült, keresik a virtuális kitörési lehetőségeket. Akiknek van pénze és regisztrálnak egy-egy online árverésre, legalább az illúziójuk megvan, hogy kinyílik a világ”. Ettől függetlenül hangsúlyozom, nem lehet az interneten keresztül annyit költeni, mint személyesen.

A virtuális jelenlét erősödését elkönyvelhetjük új jelenségként?

Ebben a mennyiségben biztosan. Los Angelesben például hatvan galéria állt össze, és létrehoztak egy olyan közös virtuális platformot, amelyben minden héten 12 galéria kiállítása tekinthető meg, és persze vásárolni es lehet a kiállított tárgyak közül.

A legfontosabb az, hogy a vásárlók, vagy a nagyközönség érdeklődését fenn kell tartani. Nem szabad elengedni a gyűjtők kezét!

Erre tökéletes a virtuális közösség, pontosabban közönség. 

Mondana példákat arra, hogy most, a krízis idején, ki és milyen módszert alkalmaz?

A bécsi Szépművészeti Múzeum és Weltmuseum, az amszterdami Rijksmuseum vagy a New York-i Metropolitan Museum of Art mintájára a nagy nemzetközi gyűjtemények már régóta használják ezt a megoldást. Franciaországban a Paris Musées volt az első közintézmény, amely az év elején ingyenesen elérhetővé tette a gyűjteményeikben található több mint százezer műalkotás nagy felbontású digitális reprodukcióját.

A Google Arts & Culture oldala és applikációja pedig szinte végtelen élményt nyújthat.

A programban a gyűjtemények, témák, alkotók, művészeti irányzatok alapján lehet keresni a firenzei Uffizitől az amszterdami Van Gogh Múzeumon át a madridi Thyssen-Bornemissza Múzeumig.

Mi a helyzet hazánkban?

A virtuális séta, a virtuális tárlatvezetés itthon is működik. A Szépművészeti Múzeum és intézményei, a Magyar Nemzeti Galéria, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és a Vasarely Múzeum is megosztotta a digitális tartalmaikat. Például virtuálisan bejárható a Magyar Nemzeti Galéria Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig című kiállítás.

Virtuális séta a Magyar Nemzeti Galériában - Munkácsy-kiállítás a fotelből, sok információval

A hazai kortárs galériákra mi jellemző?

Mostanára a többség Magyarországon is kezdi feldolgozni a hirtelen sokkot, és igyekeznek ilyen-olyan virtuális módon kommunikálni az érdeklődőkkel. Az ACB galéria például online szervezett kiállítást, amelyet virtuális séta során lehet megtekinteni. A Kieselbach Galéria pedig karantén-kirakat kiállítást rendezett reflektálva a karantén-helyzet hozta elszigeteltségre, magányra. Ugyanakkor óvatosan kell bánni a vevők, érdeklődők online vásárlására buzdításával. A túl agresszív online marketing stratégia az elakadt gazdasági helyzet hozta likviditási problémák miatt, visszatetszést kelthet, hiszen sokan azért ilyenkor óvatosabban bánnak tartalékaikkal, és egyébként is a számtalan halálos áldozattal járó világjárvány közepén valójában globális bizonytalanságban, gyász állapotban van az egész világ. Ha most egy ilyen helyzetben  „lefagy” egy galéria, vagy egy aukciós ház, annál rosszabb üzenet nincs a piac számára. Szóval minden szempontot, az előbb említetteket is figyelembe véve, egy ügyes egyensúlyra kell törekedni a kommunikációban és a sales stratégiaban is.

Mire gondol?

Ebben a helyzetben a piacnak a túlélésre kell törekedni. Mondtam, hogy a nagybefektetésekkel mindenki kivár, most jó ötlet lehet például,  kisebb értékű festményeket, alacsonyabb vagy közepes árkategóriába tartozó műtárgyakat kínálni eladásra online felületeken elsősorban. A kereskedelmi aktvitás életbentartása mellett  pedig kreatív módszerekkel tartani kell a kapcsolatot a közönséggel, gyűjtőkkel, vásárlókkal. Fontos tudni, hogy ez a helyzet átmeneti, és amikor ismét erősödik a gazdaság általában, az élénkülés majd megjelenik a műtárgypiacon is.

Miért pont a kisebb-közepes értékű tárgyaban  látja most a lehetőséget?

A válasz egyszerűbb, mint gondolná.

Sokan otthon vannak és felértékelődik a lakótér esztétikája.

Az emberek kényszerűségből most otthon vannak, ám ha már így alakult, sokan  rendezgetik a lakásukat, kertjüket, hiszen ettől érzik magukat komfortosabban. A kereslethez igazodva a közepes és alacsonyabb árfekvésű munkákra koncentrálnak majd valószínűleg a kereskedők. Most bizonyára nem Leonardo-alkotásokat fognak online árulni vagy árverezni, hanem a sokak által megfizethető kategóriába tartozó alkotásokat.

Ez már a piac átrendeződését mutatja?

Biztosan nagyobb szerepet kapnak mostantól az online műkereskedelmi felületek, hiszen gyakorlatilag, amíg a kijárási korlátozások, tilalmak hatályban vannak, vagy a lazítások után újra bevezetik, a legstabilabb kereskedelmi fórum az online felület. Előtérbe kerülnek a jótékonysági online árverések is.

Ez is nemzetközi trend?

Igen, de már itthon is láttam erre vonatkozó igyekezetet.  Amellett, hogy a kezdeményező galéria, aukciósház vagy szervezet nemes ügyet karol fel, a szervező társadalmi felelősségvállalásból is „jó pontot szerez” magának. Ezáltal az ilyen típusú események marketing értéke sem elhanyagolható. Külföldön általában egy-egy árverés bevételének 10-20 százalékát ajánlják fel jótékonysági célra, a maradék a művészek és a galéria „túlélését” segíti az átmeneti recesszió során.

Mindezek fényében, mennyi idő lehet a talpra állás?

Egészen biztos, hogy évekről van szó. A már említett korábbi piaci sokk helyzetek után is időbe telt. Minden attól függ, hogy a mostani „lezártság” mennyi ideig tart. Nem lehet jósolni, mint ahogy a globális gazdaságban okozott kárt sem lehet még pontosan tudni.

A gazdaságból folyik a pénz a műtárgypiacba, hiszen nem önállóan termelő ágazatról van szó. Ha a csapot elzárják, nincs bevétel.

Ha a gazdaság más ágazatai jól működnek, akkor sikeres a műtárgypiac is. Mielőtt kitört a járvány, akkor tartottunk ott, ahol a 2008-as világgazdasági kírzis előtt.

Miként változnak a megmérettetések, az aukciók és a vásárok időpontjai?

A tavaszi események, árverések, vásárok értelemszerűen elmaradnak. Hogy ezeket mikor, ki és hogyan tervezi bepótolni, az változó, és még kevés az erre vonatkozó híradás.

A világ legfontosabb vására, az Art Basel is elmarad. Szeptemberben rendezik, nyár helyett.

Az Art Basel a napokban jelentette ezt be, amely igen nagy horderejű hír, tekintettel arra, hogy az egyik legjelentősebb kortársművészeti fórumról van szó. Az idei vásárt június 18-21. helyett szeptember 17-20. között rendezik meg.

Art Basel 2019. Ekkor még senki sem gondolta, hogy az idén minden megváltozik

Az ősz amúgy is vásári csúcsszezon. A még szabad időpontok nagy részét már lefoglalták a halasztás mellett korábban döntött rendezvények házigazdái. Az elhalasztott nagy vásárok közül említést érdemel még a New York-i Frieze is, amelyet már csak jövőre rendeznek megik, noha erre is mostanában került volna sor. A három szezonból egy, a tavaszi tehát biztosan kimarad. Az elmaradt események pótlása miatt viszont felpöröghetnek az őszi és a téli az események.

A művészek veszteségével kapcsolatban mit gondol?

Ez izgalmas kérdés. Több magyar alkotóval is beszéltem, bár a helyzetük nem egyszerű, mégis rutinjuk van a tevékenységük jellegéből fakadó egyenetlen bevételekkel való gazdálkodásban. Hozzászoktak ahhoz, hogy a bevételük nem fix összegű és nem folyamatos. A karantén intézkedések miatt sokaknak komoly szorongást okozó elszigeteltség a művészek számára általában könnyebben viselhető, többnyire megszokott helyzet az alkotás magányos jellegéből fakadóan.  A külvilágtól való elfordulás, a befelé koncentrálás, és ezáltal az alkotó energiák felszabadítása legtöbbjük számára szükségszerű, megszokott helyzet. Mindazonáltal a helyzettel járó stressz senkinek sem kellemes.

A művészeknél a csend, a várakozás természetes állapot. A fiatalok viszont vesztesek is lehetnek.

Természetesen nem lehet elhallgatni azt sem, hogy főként a fiatalokat a mostani időszak anyagilag megviseli, hiszen ők még nem rendelkeznek tartalékokkal. Több ország komolyan foglalkozik az alkotók, művészek jövedelemkiesésének rendezési módjaival, az egzisztenciális krízishelyzetek enyhítésével – a leghatékonyabb e területen Németország, de már a franciák is igyekeznek hathatós segítséget adni a művészeti világnak.

Ha mégis kellene egy számot mondani a magyar műtárgypiaci veszteséggel kapcsolatban, mit tippel?

Mint beszélgetésünk elején mondtam,  nem tippelek. Az biztos, hogy fekete évre számíthatunk. Sokan arról beszélnek, hogy a húszmilliárdos magyar piac forgalmát, ha a három nagy szezonra elosztjuk, akkor az egyiket, a tavaszit már elvesztettük. Majd kiderül.