Az erőfitogtatás ellenére nincs sok esélye egy ukrán-orosz háborúnak
InterjúA fenyegetések és erőfitogtatás ellenére kicsi valószínűsége annak, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát. Legfontosabb célját ugyanis, hogy megakadályozza az ország NATO-tagságát már azzal elérheti, hogy a Minszk 2 egyezmény értelmében a szakadár Donyecki-területek ugyan Ukrajna részei maradnak, de erős vétóval rendelkeznek a NATO-csatlakozás ügyében. Vigóczki Máté Györggyel, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhely Oroszország kutatójával beszélgettünk.
Mi áll a mostani ukrán-orosz konfliktus hátterében?
Az oroszok őssérelme, hogy az elmúlt harminc évben a NATO folyamatosan bővítette jelenlétét Kelet-Európában. Ennek fontos állomása volt 2008, amikor már Ukrajna és Grúzia NATO-tagságát is célként fogalmazták meg. Moszkva álláspontja szerint e két ország esetleges NATO-csatlakozása Oroszország biztonságát veszélyeztetné. Miután a szövetség vállalást tett, hogy elindítják a csatlakozási folyamatot, és majd valamikor a két ország NATO-tag lesz, Moszkva készpénznek veszi, hogy erre valamikor a nem is túl távoli jövőben sor kerül majd.
A jelenlegi orosz álláspont, hogy a két ország csatlakozására ne kerüljön sor, ami azt jelenti, hogy belátható időn, főleg a jelenlegi politikai elit idején ne valósuljon meg.
Vlagyimir Putyin több vörös vonalat is említett. Ebben garanciakérések is voltak a Nyugat felé.
Valóban, a NATO és az Egyesült Államok felé átnyújtott dokumentumok, szerződéstervezetek az orosz külügyminisztérium honlapján el is olvashatók. Röviden összefoglalva ezek arról szólnak, hogy az Egyesült Államok és partnereik vállalják a következőket. A két ország nem lesz a NATO tagja, korlátozzák az Európába telepített támadófegyverek számát, a katonai infrastruktúrát pedig vonják vissza arra a határra, ahol 1997-ben voltak.
Milyen alapon küld az Egyesült Államok fegyvereket Ukrajnába, hiszen az ország nem NATO-tag?
Azzal tisztában kell lenni, hogy amennyiben katonai cselekményekre kerül sor Ukrajnában, semmi nem kötelezi a NATO-t, hogy annak részese legyen.
De a NATO-nak és az Egyesült Államoknak is az az érdeke, hogy amíg nem lesz konkrét dátuma Ukrajna NATO-csatlakozásának, valamiféle katonai segítséget nyújtson az országnak. Az, hogy védelmi fegyvereket szállítanak Ukrajnának, például egy ilyen eszköz.
Miért éppen most vált ilyen feszültté a helyzet a két ország között, hiszen már évek óta fennáll az ellentét?
Ha visszaemlékszünk, ahogy most, úgy már tavaly áprilisban is volt orosz csapatösszevonás a határ mentén. Akkor ugyan visszavonták a csapatokat, nagyon sok harci eszköz viszont ott maradt.
Nyáron, a Biden-Putyin találkozót követően úgy tűnt, enyhül a feszültség, októberre azonban arról számoltak be amerikai hírszerzési források, hogy ismét gyülekeznek az orosz csapatok a határ mentén.
Több tényező is magyarázza a keményebb orosz hozzáállást. Egyrészt, hogy számos területen, amelyről a tárgyalásokon szó volt, nem történt előrelépés. Például a Minszk 2 egyezmény ügyében. Ennek lényege, hogy a szakadár Donyecki-területek Ukrajna részét képezik ugyan a jövőben is, de olyan erős vétójogot kapnának, amellyel meg lehetne akadályozni például az ország NATO-csatlakozását.
De az Északi Áramlat 2 üzembe helyezésének akadályozása is magyarázhatja a feszültség növekedését.
Mi a helyzet a Krím-félszigettel?
A jelenlegi orosz vezetés nem fog lemondani a területről, hiszen az már csatlakozott Oroszországhoz.
Az is tény, hogy a NATO-csatlakozásra akkor kerülhet sor, ha egy ország, ez esetben Ukrajna minden szomszédjával lezárta a vitás kérdéseket.
Ez jelenleg nyilvánvalóan nincs így, ahogy Grúzia esetében is ugyanez a helyzet, lásd a kevés állam által elismert ún. Abháziát és Dél-Oszétiát.
Mennyiben lehet köze a mostani feszültség kialakulásában a kazah helyzetnek, a magas gázáraknak?
Az orosz vezetést is meglepték a kazah események. Ők gyors és minimális orosz beavatkozást igénylő megoldást tartottak szükségesnek. A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete alapokmányának pontjai által kért misszió során bevonult csapatok nem léptek fel közvetlenül a tüntetők ellen.
A gázhelyzettel kapcsolatosan tudni kell, hogy Oroszországnak két nagy geopolitikai programja van a nyugat felé. Az egyik, hogy megakadályozza Ukrajna NATO-tagságát, a másik az Északi Áramlat 2 üzembe helyezése. Korábban azon a véleményen voltam, hogy a kettőből egyet el fog engedni Oroszország, most viszont úgy tűnik, mindkettőhöz ragaszkodik.
A tény, hogy az unióban energiaválság van, bizonyos tekintetben kedvező Moszkva számára, hiszen nekik van gázuk, amire Európának szüksége van. Azonban azzal is tisztában kell lenni, hogy a Gazpromnak csak korlátozott mozgástere van, mert azt a gázmennyiséget, amelyet a kontinens felvesz, csak korlátozottan tudja másutt értékesíteni. Az is biztos, hogy Ukrajna ügye és az Északi Áramlat 2 körüli viták komoly nyomásgyakorló eszközt jelentenek Moszkva kezében.
Az is tény, hogy az utóbbi átadását leginkább az Egyesült Államok ellenzi, miközben az üzembe helyezést eltolódása miatti károkat Európa viseli.
Visszatérve a jelenlegi konfliktusra, mi lehet a kifutása a szembenállásnak?
Most mindkét fél olyan elrettentésre törekszik, hogy a tárgyalóasztalnál olyan megegyezés szülessen, amelyből ő jön ki előnyösebben. Ilyen nagy médiafigyelem mellett mindkét félnek nehéz lenne eladni otthon, hogy vajon miért ment bele egy számára kedvezőtlenebb kompromisszumba. Ha optimista vagyok, akkor azt mondom – hiába az orosz fenyegetés, hogy nem lehet semmiféle kompromisszum az általuk támasztott feltételekben – abban azért elképzelhető valamiféle engedékenység, hogy milyen támadó fegyvereket telepítenek Európában, de abban is, hogy az orosz határ közelében milyen méretű hadgyakorlatot lehet tartani.
De ha például a napokban veszélybe kerülne az Ukrajnán keresztüli gázszállítás, akkor ismét csak az oroszok kerülnének nyeregbe az Északi Áramlat 2 ügyében.
Mekkora esélyt lát arra, hogy fegyveres konfliktusra kerül sor, figyelembe véve azt is, hogy nagyon egyenlőtlenek a katonai erőviszonyok?
Papíron persze valóban nagy az egyenlőtlenség. Azonban egy tényleges fegyveres konfliktus Oroszországnak is hatalmas áldozatokkal járna. Nem látom értelmét, hogy mi oka lenne Oroszországnak újabb területeket elfoglalni, hiszen azokat meg kell tartani, oda csapatokat kell vezényelni, és erőforrásokat lekötni.
Az ukrán hadsereg már egyébként is sokkal jobban felkészült, mint 2014-ben, és annak sem sok értelmét látom, hogy újabb szankciókat vegyen a nyakába Oroszország.
Egyre nagyobb az esélye, hogy a legfontosabb célt, Ukrajna NATO-tagságát újabb katonai akció nélkül is meg tudja akadályozni azzal, hogy az említett Donyecki-területek erős vétóval rendelkeznek a szövetségbe való belépés ügyében. Vagyis nem nagyon van értelme egy újabb katonai akcióba bonyolódnia Oroszországnak.
