Bagdy Emőke: A bezártságban az volt a legnehezebb, hogy nem tudtuk, meddig fog tartani

Talán túl vagyunk a koronavírus-járvány nehezén, egyre több korlátozást old fel a kormányzat. Milyen lelki problémákat okozott a bezártság, a karantén, a különféle korlátozások?

Most egy folyamatról beszélhetünk, még nem mondhatjuk, hogy ugyanúgy visszakapcsolódhatunk a korábbi életünkhöz. Minden embert sajátos módon érint a koronavírus és az ezzel kapcsolatos bezártság. Mint pszichoterapeuta gyakran tapasztaltam, hogy

sok ember életminősége, fizikai-lelki állapota sokat romlott az elmúlt 2-3 hónapban. Gyakori negatív stressz tünet ilyenkor a szorongás, nyugtalanság, álmatlanság. Ugyanakkor a bezártságnak azért lehettek jó oldalai is. Például újjáéledhet a családon belüli kommunikáció, hiszen több időt kellett otthon töltenünk, mint megszoktuk.

Negatív stresszállapotban három dolog történik: frusztráció, agresszió és regresszió. Azaz indulatosabbak vagyunk az akadályozottság miatt és hanyatlik a viselkedési színvonalunk. Nagyon sok embert rosszul érintett, hogy az aktivitásában gátolva volt a kijárási korlátozások miatt. Az elmúlt időszak nagy próbatétel volt a családoknak, szülőknek és gyermekeknek egyaránt, hiszen egész más ritmusban kellett élni, sokkal kevesebb mozgásra volt lehetőség, ami leginkább a gyerek életében járt negatív lelki hatásokkal.

A pszichológia egyik elve szerint az öröm leggyakrabban valamilyen rossz dolognak az elmúlását jelenti, most például azt, hogy véget értek a kijárási korlátozások. Azt gondolom, hogy egyensúlyi állapotot kell kialakítanunk, tehát nem szabad átesnünk a „ló túloldalára”, azaz hogy most már szabad mindenhová menni és egyfajta szertelen életet kezdünk el emiatt élni. A vírus azért még jelen van, sokak szerint lehetséges még egy második hullám is, ezért jó volna egy egyensúlyi állapotra törekedni a bezártság után, szükség van továbbra is az emberek fegyelmezettségére.

Lassan egy szigorú menetrend szerint újraindul ez élet hazánkban is. Oldja ez a felgyülemlett feszültséget?

A bizonytalanság az, ami a karanténhelyzet mindennapjaiban rossz volt. Ugyanis van egy pszichológiai kísérlet, mely szerint ha látjuk az alagút végét egy adott élethelyzetben, akkor könnyebben viseljük el a nehézségeket, a megpróbáltatásokat. Ezt a tapasztalataink is megerősítik.

A koronavírus miatt az iskolák bezártak, távoktatásban folytatódott és folytatódik jelenleg is az oktatás. Ez milyen hatással van a gyerekekre? Milyen változásokat okozhat ez az új szituáció?

Örülök, hogy a nyár besegít és az évszakváltozás feloldja ezt a rendkívül nehéz helyzetet.

A gyereknek nem tesz jót az, hogy egész nap a monitort nézve legyenek kapcsolatban a világgal, s szerintem a pedagógusokat is megviselte, hogy nem a hagyományos módon tudják megtartani az órákat, hanem online, és persze a szülők számára is új ez a helyzet. Nekem is vannak unokáim, látom, hogy a gyerekek mennyire leterheltek, hiszen a tananyag így is megvan, ugyanakkor más módon – számítógépes eszközökkel – kell megoldani a feladatokat. Az például nagyon jó lenne, ha egy óra tanulás után mindig lehetne a gyereknek pihenni kicsit, kimenni mozogni, felállni a gép elől, hogy pihenhessen kicsit, de ez a valóságban sokszor nem történik meg. Jön az egyik online óra után a következő.

Szülőktől hallottam, hogy előfordult, a gyerekük reggel fél 9-től kb. este 10 óráig ült a képernyő előtt, nagyon rövid pihenőidőkkel, ami nyilván nem tesz jót egy gyereknek sem.

Az online tanulás másik hátránya pedig a közösségi életnek a hiánya, ezért is nagyon jókor jön most a nyári szünet. Lehet pihenni, illetve táborokban találkozni a saját korosztályukkal, barátaikkal. Szerintem most nagyon fontos mindenki életében az újratervezés, felnőtteknél és gyerekeknél is. Tehát próbáljuk megtervezni az életünket, amennyire csak lehet.