Bódizs Kornél: A végrehajtások azért indulnak, mert a hitelező nem tud kapcsolatba lépni az adóssal

Milyen most a lakosság és a céges nemfizetés helyzete?

A kereskedelmi bankok portfóliójában rendkívül alacsony a nemfizetők aránya. A nemteljesítő hitelek aránya a háztartási szegmensben historikus minimumon, 2 százalék alatt van. Vállalatoknál hasonlóan jó a banki fizetési fegyelem, itt hozzávetőlegesen 3 százalék körüli késedelmes arányról beszélhetünk. Ez nem kis részben annak is köszönhető, hogy Magyarországon működik egy egészséges, kellően szabályozott követelésvásárlói és követeléskezelői piac. A bankoknak, illetve a nagyszolgáltatóknak – mint a távközlési cégek és a közműszolgáltatók – az elmúlt 10-12 évben kialakult egy olyan csatornájuk, ahol a problémás követeléseiket az megfelelő áron, transzparens módon el tudják adni prudens piaci szereplők részére, így ezen követeléseket nem szükséges indokolatlanul mérlegükben tartaniuk. Magyarországon, hasonlóan Nyugat-Európához és az Egyesült Államokhoz jellemzően erre szakosodott, professzionális piaci szereplők cégek vásárolják meg a lejárt és ki nem egyenlített követeléseket, majd a vonatkozó jogszabályi előírásokat betartva érvényesítik azokat, akár kedvezmény-megállapodás, akár jogi eljárás útján.

Melyik ágazatokban jellemző a nemfizetés a vállalkozói cégek terén?

A nagy cégek mérlegeit mi nem látjuk, sokkal inkább a piacra kerülő követelésállomány összetételéből és volumenéből tudunk következtetéseket levonni erre vonatkozóan.. A kereskedelmi bankok portfóliója összességében rendben van, ott láthatóan kevés problémás követelés képződik, így lényegesen kevesebb az eladásra kínált követelés, mint 10 évvel ezelőtt. A távközlési és a közműszolgáltatási szektorban viszont már látunk fizetési problémákat, ott magasabb a nemteljesítő követelések aránya, legalábbis követelésvásárlói szemmel nézve.

A következő fél évben mi várható a nemfizetések terén?

Ez nagyon függ attól, hogy a jogszabályi környezet hogyan alakul. Jelenleg napirenden van a végrehajtási eljárások átalakítása, ami óhatatlanul visszahat a fizetési fegyelemre. Ha a kommunikáció és az üzenet az, hogy a nemfizetésnek lazulnak a következményei, illetve nincs megfelelő szankciója, akkor az óhatatlanul a szerződéses fegyelem fellazulásához vezet. Ezt hívják a szakirodalomban morális kockázatnak. Ha egy magánszemély vagy cég azt tapasztalja, hogy a szerződéssszegés, a fizetési kötelezettségek ki nem egyenlítése nem jár komoly következményekkel, azokat büntetlenül lehet felhalmozni, akkor szinte biztos, hogy nemzetgazdasági szinten megnő a nemfizetések aránya.

A MAKISZ gyakran felveti, hogy szükség van egy önálló követeléskezelési törvényre. Ez milyen problémákat oldana meg?

Egyértelmű és világos szabályrendszert alkotna a követeléskezelői és követelésvásárlói piacra. Megkülönböztetné például az együttműködő és a nem együttműködő adósok, ügyfelek esetében alkalmazandó lépéseket. Ha egy együttműködő, a késedelmet rendezni kívánó adós számára adott esetben kedvezőbb költségekkel, egyszerűbb adminisztrációval lenne lezárható egy végrehajtási eljárás, annak kifejezetten ösztönző hatása lenne a mielőbbi rendezésre. Egy ilyen jogszabály – ideális esetben - rendezné a kapcsolattartást és az adatkezelési problémákat is. Az elmúlt években a legtöbb végrehajtási eljárás azért indult és indul meg Magyarországon, mert a hitelezőnek egyszerűen nincs módja kapcsolatba lépni az adóssal. Ez óriási probléma. Amikor valaki nehéz élethelyzetbe kerül, és nem tudja fizetni a számláit vagy megcsúszik a hitelével, a legjobb megoldás az lenne, ha a felek szabadon tudnának egymással egyeztetni. Ha a követeléskezelőnek vagy a szolgáltatónak (bank, közműcég, távközlési cég) nincs lehetősége az adóst telefonon felhívni, vagy e-mailt küldeni neki (hiszen ma ezt az adatvédelmi szabályok igen erősen korlátozzák, sőt szankcionálják), csak postai levelet, annak tragikus következményei vannak, mivel nem jön létre a kommunikáció. Nem tudunk kedvezményes részletfizetést, hosszabb futamidőt vagy átütemezést kínálni, viszont a késedelmi kamat értelemszerűen ketyeg. Ha az ügyfél eltűnik, nem marad más, mint a végrehajtási eljárás, ami drámai költséget jelent mindkét félnek. Ezt egy átfogó követeléskezelési jogszabály igenis tudná rendezni. Rendezhetné az eljárások során felszámítható költségek sorsát is, hogy egységes legyen, mert ebben nagy az eltérés. Az elmúlt években egy egész sor javaslattal fordultunk a jogalkotók felé. Nagyon szeretnénk, ha ebből lenne valami.

Mesélne ezekről a javaslatokról egy kicsit bővebben?

A lényeg többek között az egységes feltételek rendszere lenne: a szervezeti, személyi és tárgyi követelmények egységesítése. Ne fordulhasson elő, hogy ugyanazt a követelést más szabályok szerint kezelik attól függően, ki foglalkozik vele. Ha például követelésvásárlóként – aki jelenleg Magyarországon csak MNB engedéllyel rendelkező pénzügyi vállalkozás lehet, mások csak szintén MNB engedélyes hitelgondozó igénybevételével vásárolhatnak - megveszünk egy követelést egy távközlési cégtől, akkor onnantól az ügy úgy viselkedik, mint egy pénzügyi követelés: rá az MNB fogyasztóvédelmi és követeléskezelési előírásai vonatkoznak, és a behajtás is sokkal szigorúbb keretek között zajlik. Ha viszont ugyanezt a követelést megbízási jogviszony keretében pl. egy külsős kft. kezeli, akkor ő egészen más feltételrendszerben dolgozik, gyakorlatilag ezek a szabályok nem vonatkoznak rá. Nagyon sarkosan fogalmazva: problémás követelés egyfajta van, és nagyjából egyféle módon kellene kezelni.

Tegyük fel, hogy van egy megrendelő. Hogyan tudok informálódni arról, hogy mennyire lehet megbízható?

Szerencsére több lehetőség is rendelkezésre áll. A cégnyilvánosságnak köszönhetően a céges adatok elérhetők mind ingyenes, mind fizetős adatbázisokból. Cégek esetében jóval több információhoz lehet hozzájutni, mint magánszemélyekről. Ott van a cégkivonat, a cégnyilvántartás: az alapítás, a tulajdonosok, pénzügyi adatok, létszám, esetleges végrehajtási eljárások, lefoglalások, kapcsolódó cégek hasonló adatai. Sok mindenről tudunk információt szerezni. A Központi Hitelinformációs Rendszer is egy lehetőség (sőt kötelezettség) egy pénzügyi intézmény számára, bár a KHR egy kicsit egyoldalú, mert csak a pénzügyi szolgáltatási követeléseket tartalmazza, egy nem fizetett villanyszámlát már nem. A céginformáció arról tud adatot szolgáltatni, hogy a cég a múltban hogyan működött. A jelenlegi, aktuális helyzetről inkább a KHR ad képet, de az csak a pénzügyi szolgáltatási követelésekre vonatkozik. Arról nem tudunk meggyőződni, hogy egy cég tisztességesen fizeti-e a beszállítóit vagy az alkalmazottait.

Milyen jelekre érdemes odafigyelni szerződéskötéskor, amelyek arra utalhatnak, hogy a partner problémás lehet?

Mindenképpen érdemes a társaság cégkivonatát, a cégnyilvántartást és a cégtörténetet megnézni. Érdemes megnézni, hogy a társaság ellen van-e, volt-e végrehajtási eljárás, törvényességi felügyeleti eljárás. Ha igen, mikor és mennyi időn belül zárult le. Az első lépés, hogy egy cégtörténetet kérjünk le, amikor kapcsolatba kerülünk a potenciális partnerrel. Nézzük meg az ügyvezető és a tulajdonos egyéb cégeit is, ezek az adatok kinyerhetők a céginformációs adatbázisokból. Ha azt látjuk, hogy a partnernek 3-4 cége már felszámolással megszűnt, vagy kényszertörlés alatt van, azok mindenképp gyanús jelek. Ugyanígy egy tag vagyoni részesedésének lefoglalása is látszik a cégkivonatból, ami arra utal, hogy a tulajdonos ellen folyik valamilyen végrehajtási eljárás. Ez nem feltétlenül a céget terheli, de a KKV-szektorban a tulajdonos és a cég vagyoni helyzete nehezen választható el egymástól, ezt figyelembe kell venni.

Érdekes, ha az ügyvezetők rendszeresen cserélődnek, vagy ha a cég rendszeresen máshová helyezi a székhelyét. Árulkodó az is, ha nem ad le beszámolót az adott üzleti évről, ez minden cégnek kötelezettsége, és elmulasztása az adószám törlését vonhatja maga után. A törölt adószám pedig előbb-utóbb a cég kényszertörléséhez vezet. Nagyon beszédes az is, hogy az árbevétel, a tevékenység volumene, a szerződéssel érintett munka és a referenciák visszatükröződnek-e az alkalmazotti létszámban, vagy a cég bevételei nem a főtevékenységéből származnak. Ha mondjuk egy összetett, komoly, akár éves projektre egy kétfős cég akar szerződni, az olyan körülmény, amit mérlegelni kell. Nincs semmi kizárva, de azért legyünk óvatosak. A cég székhelye is árulkodó lehet: találkozunk olyan cégekkel, amelyek hajléktalanszállóra vagy székhelyszolgáltatóhoz vannak bejelentve. Ezek mindenképp odafigyelést érdemelnek.

Mit tegyen az, akinek nem fizet a megrendelője? Meddig érdemes türelmesnek lenni? Mikor kell lépni?

Van egy aranyszabály: a követelés a lejáratkor azonnal rendezendő, a késedelemre pedig – legalább odafigyeléssel és kommunikációval – azonnal reagálni kell. Minél többet várunk azzal, hogy kerülgetjük a problémát – hátha megoldódik magától –, annál jobban csökken az esélyünk a sikeres behajtásra. Ne gondoljuk azt, hogy ha egy cég felhagy a fizetéssel, akkor csak nekünk nem fizet. Valószínűleg van autóhitele, céges hitele, másik beszállítója is, akit szintén nem fizet ki. Ha mi csendben vagyunk – mert konfrontálódni senki sem szeret –, közben a másik beszállító már köthet egy megállapodást, mielőtt a cég felszámolásba menne. Magyarországon a felszámolásban elég csekély az esély arra, hogy a pénzünkhöz jutunk. Ezért a korai felismerés és a gyors lépés a legfontosabb. Érdemes a kapcsolatot folyamatosan frissen tartani, kommunikálni. Ha a partner elmondja, hogy gondok vannak, akkor időben fel lehet készülni. Ha a cégméret lehetővé teszi, rendszeresen minősítsük a partnereinket – akár negyedévente –, és határozzunk meg kockázatvállalási limiteket, hogy tisztában legyünk azzal, mekkora kitettséget vállalunk.

Mikor éri meg egy vállalkozónak, hogy a ki nem fizetett számláját eladja egy követeléskezelőnek?

Kétféle megközelítés lehetséges. Az egyik, hogy a jogosult maga megpróbál minden igényérvényesítési lehetőséget kihasználni, erre megvannak a jogi és nem jogi eszközök. Minél tovább húzza az érvényesítést, minél többet vár, annál kevesebbet fog tudni vételárként kérni, ha utóbb eladná a követelést. Ezt mindenkinek magának kell éreznie: mennyire fér bele a szervezeti struktúrájába, a cég életébe, hogy fenntartson egy munkatársat vagy rendszert a kintlévőségek monitorozására. Vagy inkább azt mondja, hogy viszonylag jó áron, a problémás követelés keletkezésétől számított rövid időn belül értékesíti azt. Ez mindenkinek a reális kockázatérzékenységére van bízva. Ne higgyük, hogy akkor is könnyen eladható a követelés, amikor már ügyvédnél jártunk, vagy felszámolás alatt áll az adós: az ilyen követeléseket sokkal nehezebb értékesíteni. Érdemes időben kapcsolni, realizálni a problémát, szembenézni vele, és meghozni a józan döntést: lehet, csak a pénz egy részéhez jutunk hozzá, de ha bevonjuk a követelésvásárlót, akkor ahhoz biztosan hozzájutunk. A bankokon kívül a nagyobb szolgáltatók és nagyobb cégek is felvették már az eszköztárukba a problémás követelések folyamatos értékesítését. Ez nagyon jó követeléskezelési eszköz, és folyamatos likviditást biztosít. Fontos, hogy a hitelező is válhat adóssá. Ha nem szedi be időben a neki jogosan járó pénzt, elképzelhető, hogy maga is likviditási problémába kerül.

Milyen gazdasági károkat okoznak a nemfizetések a vállalkozásoknak és a gazdaságnak?

Erre nagyon pontos választ fogunk adni, mert a MAKISZ jelenleg tanulmányt készít erről a jelenségről. Hamarosan egy kiadvánnyal is jelentkezünk a témában. Általánosságban azt tudom mondani, hogy a fizetési mulasztás jelentősen lassítja a tőkeforgást. A követeléskezelés alapesetben nem kell, hogy egy vállalat normális üzletmenetének része legyen, erre vannak szakosodott szereplők. Ha a követeléseket a partnerek nem fizetik ki időben, az azonnal finanszírozási költséget okozhat a cégnek, hiszen a hiányzó pénzt pótolnia kell: a tulajdonosától vagy a bankjától. Egyik sincs ingyen. Ha bankhitellel, folyószámlahitellel kell pótolni azt a pénzt, amit a vevő nem vagy késve fizet ki, az azonnal kamatban jelentkezik, és egyáltalán nem biztos, hogy mindent érvényesíteni lehet az adóssal szemben. Emiatt a likviditás is veszélybe kerülhet: lehet, hogy megkapja a pénzt, de nem mindegy, hogy ma vagy két év múlva. Ha a cég likviditása sérül vagy szűkül, az hatással lehet a termelés, az üzlet, a kereskedelmi tevékenység volumenére, ami beruházások elhalasztását vagy meghiúsulását is eredményezheti. Elsőre bele se gondolnánk, de egy gazdaságban a tömegessé váló nemfizetés olyan ciklikus és körkörös problémákat okozhat, amely az egész gazdaságot lassulásra kényszerítheti. Erre bőven láttunk már példát Görögországban, Spanyolországban és egyéb államokban is.