Dzsihadista lázadók ellen is bevetnek magyar katonákat

Milyen biztonsági helyzet Maliban, mekkora a terrorveszély?

Ha röviden kell beszélni róla, akkor azt mondhatom, nagyon rossz a biztonság az országban, és nagy a terrorveszély. Ha viszont a részleteket nézzük, akkor azzal tisztában kell lenni, hogy regionális válságról van szó. A tuareg felkelés 2012-ben indult el, majd kapott dzsihadista felhangot, és 2015-2016-ban regionális jellegűvé fejlődött, amikor Nigerre és Burkina Fasóra is kiterjedt a válság.

Ezért nem véletlen, hogy a magyar országgyűlési határozat értelmében a Takuba küldetésben résztvevő magyar katonák nemcsak Maliban, hanem Nigerben is kapnak feladatokat.

(Takuba nevet kapott az a francia küldetés, amelynek feladata a helyzet normalizálása. A takuba egyébként a tuaregek rövid harci szablyája.- a szerk.)

Mit jelent ez hazánk és a migráció tekintetében?

Miután az évek óta tartó háborúskodásból nincs menekvés, egyre többen indulnak Európa felé.

A számuk egyelőre nem jelentős, évi néhány tízezer főről beszélhetünk, azonban nem lehet tudni, mikor következik be gyökeres változás. Annál is inkább, mert a három érintett országban mintegy hárommillió belső és külső menekült él, a fegyveres harc évente több tízezer ember életét követeli. További veszélyt jelent, hogy a konfliktus nem enyhül, inkább erősödik.

Tovább ront a helyzeten, hogy egyre több ország sodródik bele a konfliktusba.

Egyértelműnek látszik a cél, hogy az itteni területeken tevékenykedő csoportok közvetlen kapcsolatot építsenek ki a szintén dzsihadista Boko Haram uralta Kamerun, Csád, Nigéria, Niger területén fekvő Csád tó medencéje körüli csoportokkal. A csapatok, a harci eszközök áramlása már most látszik. Ha ezt a kapcsolatot sikerül teljesen kiépíteni, annak beláthatatlan következményei lennének a térség stabilitására. 

Milyen nemzetközi jelenlét van a térségben, és miként kerülnek oda a magyar kontingensek?

Koalíciós együttműködésről van szó a franciák érdekeltségi területén, a Száhelben. A 2013-ban a térségben megjelent francia csapatok koalíciós együttműködés kialakításába kezdtek, ahol az Operation Barkhane keretében ők vitték a kemény műveleteket, azaz ők vettek részt a fegyveres hadműveletekben.

Ehhez csatlakoztak a nem harcoló, mintegy tízezer fős ENSZ-csapatok a MINUSMA küldetésben, amelyek a települések rendjét hivatottak fenntartani, illetve az európai uniós katonai misszió (EUTM Mali), amelynek feladata a mali hadsereg kiképzése.

Ez annál is inkább fontos, mert a mali hadsereg korábban nem is nagyon létezett, ezért volt olyan könnyű dolguk a lázadóknak 2012–2013-ban. Végül negyedik erőként a rendőrséget és a belső biztonsági erők kiképzését magára vállaló szintén uniós kontingens, az EUCAP Száhel Mali.

2019-ben Párizs megelégelte, hogy egyedül védi az Uniót a bevándorlóktól, ezért erőteljesen lobbizott azért, hogy a többi tagország is vegyen részt a műveletekben.

Így jött létre a Takuba, amely a Barkhane alá rendelve működik. Ennek keretében azonban nem közvetlen harci műveletekben vesznek részt például a magyar katonák, hanem az egyes résztvevő országok erői, így a magyarok mellé rendelnek mali katonai erőket, amelyek kiképzéséért felelősek az unió országok kontingensei, melyek a harcba küldött mali erőket követve tanácsadóként, koordinátorként támogatják tevékenységüket.

A koncepció lényege, hogy a jelentős harci tapasztalatokkal rendelkező dzsihadistákkal a harcot felvevő, viszonylag tapasztalatlan mali csapatokat támogassák a jól kiképzett európai alakulatok.

Fontos szempont a mali alakulatok összeállításánál, hogy ne népcsoportok szerinti önálló alakulatokat alakítsanak ki, hanem egy-egy harci egységben keveredjenek a különböző népcsoportokból érkezők, ezzel is erősítve az ország egységét. 

(Fotó: Gyurkovits Tamás, MCC)

Milyen nemzetiségű katonákkal kerülnek össze a magyar katonák?

Jelenleg kilenc ország vesz részt a műveletekben, de ebből van, amelyik csak néhány fővel. Nagyobb létszámú csapattal Franciaország, Olaszország, Észtország, Csehország és Svédország képviselteti magát, illetve majd hazánk. A magyar katonák 2013 óta vesznek részt az EUTM keretében a kiképzésben.

A 2022-ben a térségbe érkező magyar katonák számára a terep előkészítése már valószínűleg elkezdődött, de részleteket erről nem lehet tudni, mert minősített információról van szó. 

Mennyire időre, és összesen hány katona vesz részt ebben a műveletben?

Az országgyűlési határozat értelmében 2023 végéig, azaz egyelőre két évig lesznek jelen magyar katonák a térségben, egyszerre legfeljebb 80 fővel, a váltási időszakban pedig 160-nal. 

Mekkora veszélynek lesznek kitéve a katonák? Milyen haszna lesz ebből az országnak?

A magyar kormány álláspontja szerint a válságokat a kiindulási helyükön kell kezelni, megelőzve ezzel az államok összeomlását, majd az ennek hatására felerősödő illegális migrációt.

A Száhel régió ebből a szempontból kiemelt terület, hiszen a közelünkben van, ahol a helyzet ráadásul folyamatosan romlik.

Az akcióban való részvétellel a honvédség elősegíti, hogy ne jussanak el tömegek a magyar határ közelébe, és ne itt kelljen megállítani őket. Az elmúlt években a magyar hadseregben elindult fejlesztésben fontos szerepet tölt be az a koncepció, amely szerint a magyar katonáknak éles műveletekben is részt kell venni, mert vannak olyan tapasztalatok, amelyeket nem lehet megszerezni a kiképző terepen.

Erre is jó lehetőséget ad a mostani koalícióban való részvétel. Az biztos, hogy

a Takuba misszió lesz a magyar hadsereg egyik forró terepe, legalább olyan forró, mint az afganisztáni volt.

Bár kétségtelen, hogy a küldetésnek vannak kockázatai, azért reménykedünk, hogy nem kerül sor tragédiára.

Mi a Maliban zajló jelenlegi konfliktus háttere, hogyan alakult ki a tuaregek lázadása?

Az 1960-ban függetlenné vált francia gyarmaton már igen korán feszültség alakult ki az északon élő tuaregek és más arab népek, valamint a déli területek fekete – bambara, szonkáj, makinda és fuláni népcsoportok – között. A gyarmati időkben az arab törzsek rendszeresen támadták a déli területeket, és hurcolták el rabszolgának a feketéket. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy az ország önállóvá válását követően fennmaradtak, sőt erősödtek ezek az ellentétek.

A függetlenség kivívását követően azonban fordult a kocka, mert kisebbségbe kerültek a tuareg-arab klánok, ami nem akadályozta meg őket abban, hogy fellázadjanak, legutóbbira 2012-ben.

A dolog akkor kezdett izgalmassá válni, amikor Algériából, Líbiából, Szomáliából és más területekről iszlamisták szivárogtak be az országba, és a tuaregek háttérbe szorításával átvették a folyamat irányítását, dzsihadista felkeléssé változtatva azt. A 2012-ben indult terjeszkedés a következő évben már Bamakót fenyegette. Ezt követően avatkoztak be a franciák, majd az ENSZ, illetve az Európai Uniónak is van az országban két missziója.

Döntő változás 2014–2015-ben következett be, amikor Bamako kiegyezett a tuaregekkel – erre a dzsihadisták nem voltak hajlandók – és újabb népcsoportok, leginkább a fulánik, akik sem a tuaregekkel, sem a többi déli népcsoporttal nincsenek jóban, sodródtak bele a fegyveres harcba.

Így olyan etnikai konfliktus alakult ki, amelyet a túlnépesedés és a klímaváltozás is hajt.

A sivatagi területeken élők küzdenek az erőforrásokért, a legelőkért, a vízlelőhelyekért, a politikai befolyásért, valamint a csempészútvonalak ellenőrzéséért. Így következett be, hogy a tuareg felkelés egy mindenki elleni háborúvá alakult, ahol a dzsihadisták a különböző népcsoportok megmentőjeként lépnek fel, ahogy ezt másutt is teszik. Itt az egyik oldalon részben a fulánik mögé álltak be, illetve a kisebb jelentőségű tuareg klánokat támogatják a nagyobbakkal szemben. 

Miután egyes népcsoportokkal ki lehet egyezni, másokkal nem, és mert hatalmas területekről van szó, évek óta folyik a kergetőzés a mali erők, az európai csapatok, valamint a dzsihadisták között. Amikor pedig szorult helyzetben kerülnek a dzsihadisták, egyszerűen Burkina Fasóba vagy Nigerbe menekülnek. Ezek az országok pedig nincsenek felkészülve arra, hogy harcoljanak velük.