Egyre több a katasztrófa-forgatókönyv Nagy-Britanniában
InterjúMásodik népszavazás, kormányválság, rendezetlen kilépés – alig több mint fél évvel az Egyesült Királyság uniós tagságának megszűnése előtt egyre több a katasztrófa-forgatókönyv Londonban. Az Európai Bizottság stratégiája, hogy a kiválás elég drága legyen ahhoz, hogy más tagállamokat meggondolásra késztessen, de ne legyenek elviselhetetlen – mondta Növekedés.hu-nak Losoncz Miklós, a Budapesti Gazdasági Egyetem kutatóprofesszora. Az EU-t elhagyó ország egyébként később újra kérheti a felvételét. A YouGov közvéleménykutató cég július végi kutatása szerint először kerültek minimálisan többségbe egy esetleges második népszavazás támogatói a szigetországban. Elképzelhetőnek tartja egy újabb referendum kiírását? Nem szeretném gyarapítani a találgatások számát. Ami tény: Theresa May brit miniszterelnök korábban kijelentette, hogy kormánya tiszteletben tartja a választók akaratát az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésére vonatkozóan. Egyúttal azt is elutasította, hogy még egy országos népszavazást tartsanak ugyanebben az ügyben, vagy hogy bármilyen más formában az EU-ban tartsák az országot. A már egyszer eldöntött kérdés újratárgyalása egyébként is ellentétes a jogbiztonság elvével, még akkor is, ha arra az EU történetében már volt példa. Ebben az összefüggésben is érdemes emlékeztetni arra, hogy a brit legfelsőbb bíróság kizárta a kilépési folyamat visszafordíthatóságát. Az uniós intézmények tárgyalási stratégiája is a kilépési folyamat végigvitelének feltételezésén alapul. Egyébként az EU-ról szóló szerződés lehetővé teszi, hogy a közösséget elhagyó ország később kérje a felvételét. Valószínűleg azért is nő a második referendum támogatóinak aránya, mert két évvel az unió elhagyásáról döntő brit népszavazás után sem látható érdemi előrelépés az ügyben. Márpedig az idő szorít, az októberi EU-csúcson meg kellene születnie a végső kilépési megállapodásnak. Mi az oka a helyben járásnak? A Brexit-népszavazáson kiemelkedően magas, 72 százalékos részvételi arány mellett a szavazók 52 százaléka (de csak a szavazásra jogosultak 37 százaléka, azaz a kisebbség) döntött úgy, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az EU-ból. Azóta sem a kormányon lévő Konzervatív Párt, sem a brit társadalom polarizáltsága nem enyhült az EU-hoz való viszony tekintetében. A népszavazásig a törésvonal az EU-ban való maradás és a kilépés között húzódott, utána pedig a „puha” és a „kemény kilépés” között. A referendum ugyanis csak a kilépésről döntött, többek között azzal az indoklással, hogy annak nyomán az Egyesült Királyság visszanyeri (vélt vagy tényleges) szuverenitását. Arról nem szavaztak, hogy konkrétan mi legyen a tartalma az ország és az Európai Unió jövőbeli kapcsolatrendszerét szabályozó egyezménynek. Ez a kérdés a népszavazást megelőző kampányban sem kapott nyilvánosságot. A kampányban mennyire látta át a brit átlagpolgár, hogy mennyit veszíthet országa, illetve egyénileg is a kilépéssel? A népszavazást megelőző kampányban az EU-ban maradást pártolók aktivitása nagyon sok kívánnivalót hagyott maga után. A kilépést támogatók, akik erőteljes, sőt agresszív kampányt folytattak, nem tényszerű, hanem az érzelmekre ható, féligazságokat, sőt hazugságokat tartalmazó érvekkel kívánták meggyőzni a szavazókat a távozásról. Ebben a légkörben nem volt foganatja a tényszerű tájékoztatásnak. Mivel érvelnek manapság a „puha” és a „kemény” Brexit hívei? A kemény kilépés támogatói a szuverenitás visszaszerzésének rendelik alá az unió belső piacára való bejutást. Így megszüntetnék vagy korlátoznák a munkaerő bevándorlását az EU-ból; az uniós gazdasági jogszabályok hatályon kívül helyezésével visszaszereznék a szabályozási önállóságot; felmondanák az unió joghatóságát az Európai Unió Bíróságának ítéleteit illetően és beszüntetnék a közös költségvetéshez – azon belül a strukturális és kohéziós alapokhoz – való hozzájárulást. E koncepció szerint a szuverenitás visszanyerésének tetemes gazdasági ára lenne. A politikai racionalitásnak ellentmond a gazdasági észszerűség. A puha kilépés hívei az Európai Unió belső piacához történő hozzáférésnek vagy – ami lényegében ezzel egyenértékű – az uniós belső piaci tagságnak tulajdonítanak elsőbbséget annak fejében, hogy nem ragaszkodnak a kemény kilépés attribútumaihoz. Ebben az esetben az Egyesült Királyság korlátozott szuverenitást kapna jelentős gazdasági előnyök fejében, ami viszont eltér a tagságról szóló referendum indokaitól. Ez a megoldás, azaz a gazdasági racionalitás győzelme a politikai felett, nyilvánvalóan nem lenne megfelelő azoknak, akik az EU-ból való kiválásra szavaztak. Theresa May miniszterelnök és kabinetje nemrég egy 104 oldalas dokumentumban részletezte, hogyan képzelik el az unióval fenntartandó kereskedelmi kapcsolatok szabályozását. Brüsszel azonban már vissza is dobta a Brexit-tervet. Melyek a fő kifogások a javaslatcsomag kapcsán? A brit javaslatok nincsenek összhangban az uniós jogszabályokkal. Az EU-s intézmények ragaszkodnak a belső piac (az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlásának) oszthatatlanságához, ám az Egyesült Királyság úgy kíván kilépni a vámunióból, hogy az uniós vámkódex alkalmazása és egyéb megoldások révén bent is maradna. Az uniós intézmények számára azonban elfogadhatatlan, hogy a brit kormány a közös vámpolitikát közösségi fennhatóság nélkül kívánja alkalmazni. Emellett a pénzügyi szolgáltatások piacához való hozzáférésre vonatkozó brit javaslatot is elutasítják az uniós intézmények. Elképzelhető-e, hogy ez a kudarc May kormányfői székébe kerül? Ha igen, ki vehetné át a helyét? A politikai előrejelzés sok bizonytalansággal jár, nem az én műfajom. Az tény, hogy a brit miniszterelnök – akit kinevezésekor a Konzervatív Párton belül alkalmasnak tartottak a kilépést támogatók és az azt ellenzők közötti egyensúlyozásra –, különféle politikai érdekcsoportok foglyává vált. Nem rajta múlik a brit kormány döntésképtelensége, illetve pótcselekvése. Nincs olyan megoldás, amely egyaránt megfelel a kérdésben egyébként megosztott brit parlamenti többségnek és az európai uniós intézményeknek. Ha a brit miniszterelnök túl sokat enged a szuverenitásból, akkor elveszíti parlamenti többségének támogatását, ami kormányválsághoz, illetve ezzel is összefüggésben megállapodás nélküli, vagyis rendezetlen kilépéshez vezethet. Nem tudom, hogy találnak-e megfelelőbb jelöltet a fából vaskarikát csinálni probléma kezelésére. Ha igen, nem lesz könnyű dolga. Miért tárgyal az Európai Bizottság ilyen keményen Londonnal? Az uniós intézmények a brit kilépést az integráció egyéb ügyeitől elkülönítve kezelik. Ezzel el kívánták kerülni, hogy egyes tagállamok érvként, sőt nyomásgyakorlásként használják fel az EU-ból való brit kiválást tárgyalási pozíciójuk vélt vagy tényleges erősítésére. Ugyanakkor a tárgyalások menetét az uniós jogszabályok jelölik ki. Ezekhez ragaszkodnak, és elvetnek minden olyan brit javaslatot, amely nincs összhangban velük. Bármilyen fájdalmas, sőt adott esetekben megalázó brit szempontból, a kiválás feltételeit az európai uniós intézmények szabják meg. Nagyszámú jel szerint az illetékes uniós vezetők olyan feltételeket kívántak meghatározni, amelyek értelmében a brit kiválás költségei elég magasak ahhoz, hogy más tagállamokat meggondolásra késztessenek, viszont ne legyenek elviselhetetlenek, azaz olyan tetemesek, hogy a kilépés büntetésnek vagy bosszúállásnak tűnjön, s ezáltal bátorítást adjon az euroszkeptikus erőknek. További érvényesítendő szempont, hogy az Egyesült Királyság kevésbé kedvező helyzetbe kerüljön az Európai Unión kívül, mint amilyenben volt EU-tagként. Ez egyébként nyilvánvaló, logikusan adódik a tagság lényegéből; a tagságnál az EU-hoz fűződő minden más kapcsolat gyengébb. A tárgyszerű, de viszonylag szigorú feltételek nemcsak az Egyesült Királyságra vonatkoznak, hanem demonstrációs hatásuk is van. Azoknak a politikusoknak, akik országuk kilépését szorgalmazzák az EU-ból, el kell gondolkodniuk ezen a tárgyalási stratégián. A rendezett kilépés egyébként mindkét fél érdeke. A rendezetlen kiválás mindenki számára hátrányos következményekkel járna, de az Egyesült Királyság nagyságrendekkel többet veszítene, mint az EU. Mint jól tudjuk, rengeteg külföldi – köztük magyar – dolgozik a szigetországban. Mire kell készülniük egy rendezett vagy rendezetlen kilépés esetén? Javaslom, hogy folyamatosan figyeljék és értékeljék a kiválási tárgyalásokra vonatkozó információkat, azok közül is azokat, amelyek az európai uniós állampolgárok Egyesült Királyság-beli státuszára vonatkoznak. Hazánk mire számíthat? Milyen teendői lehetnek a következő hónapokban a Brexit kapcsán? A legfőbb probléma a bizonytalanság. A gazdasági szereplőket az Egyesült Királyságban és az Európai Unióban egyaránt elbizonytalanítja a brit kormány határozatlansága, döntésképtelensége, sőt pótcselekvése a kilépési tárgyalások kimenetelét, illetve az Egyesült Királyság és az EU jövőbeli kapcsolatrendszerét illetően. Bár a tárgyalásokat az Európai Bizottság folytatja a tagállamok nevében, a tagországok, így hazánk is részt vesz az EU tárgyalási stratégiájának kidolgozásában és figyelemmel kíséri a folyamatot. Nem rajta múlik a bizonytalanság megszüntetése.
