Hays Hungary vezér: Átalakult a munkavégzés rendje, a bizalom felértékelődött
InterjúA járvány kezdete óta elfogadottá vált az otthoni munkavégzés: ma már nem akad fenn az ember, ha egy videóhívás közben az egyik családtag megjelenik a háttérben, az emberek másképp tekintenek sok mindenre - mondta a növekedés.hu-nak Tammy Nagy Stellini, a Hays Hungary ügyvezető igazgatója. A cégvezető és háromgyerekes családanya hálás csapatának, hogy a változások ellenére ugyanolyan lelkesek maradtak, mint korábban. Interjú.
Hogyan érintette a céget a járvány?
A járvány minket is elért, ám sokkal kevésbé mint a legutóbbi recesszió idején. A legnagyobb különbség a 2008-as válsággal összevetve, hogy ügyfeleink – bár sok projektet felfüggesztettek – nem állították le őket teljesen, csupán átmenetileg, amíg nagy a bizonytalanság. Sőt, az utóbbi időben több újraindult. Emellett több projektünk futott és le sem állt, elég vegyes volt a kép.
Ilyen szempontból szerencsések vagyunk: egészen jó negyedévet zártunk a járvány ellenére is.
Mindig is proaktív cég voltunk, nem vártunk arra, hogy megtörténjenek a dolgok, mi léptünk. Ez a járvány alatt sem változott. Mivel jól ismerjük a piacot, a járvány ideje alatt is végeztünk tanácsadást, amire érthetően most nagyobb igény volt. Új szolgáltatásokat is bevezettünk, az egyik ilyen az outplacement (gondoskodó elbocsájtás). Erre akkor kerül sor, ha egy vállalat kénytelen megválni munkatársaitól, de nem akarja teljesen magukra hagyni őket. Ilyenkor megbíznak minket, s mi segítünk a munkavállalónak abban, hogy jól felkészülten, nagyobb eséllyel találjon munkát. A vállalatok ezután jóval nagyobb arányban szervezik majd ki kockázataikat, külső szakértőknek.
Milyen mértékben esett vissza a munkamennyiség, a bevétel?
Nehéz megmondani. A munka, a projektek, ahogy említettem, a járvány ideje alatt is folytatódtak. Sőt, újakat is kötöttünk. A bevétel is csökkent, de nem olyan jelentős mértékben. Folyamatosan figyeltem a munkaerőpiacot, ami szintén napról-napra változott, az egyes ágazatokat eltérő mértékben érintette a járvány. A cég(csoport) mindig is proaktív volt, ez most sem volt másképp. Aktívan kerestük az ügyfeleket és a jelölteket is.
Most az ügyfelek és a jelöltek is jóval óvatosabbak, kevésbé bátran mozdulnak, mint egy évvel ezelőtt.
Vezetőként az állandó változásra felkészülni, a bizonytalansággal a fejben tervezni a legnehezebb. Például nem tudhatom, hogy egy hónap múlva mi várható.
Kaptunk tanácsot a többi európai országból, de a munkaerőpiac mindenütt más, és az országok is a járvány eltérő fázisában voltak. Ez mondjuk hasznos volt, láttuk, hogy min megy keresztül Olaszország vagy Kína. A legnagyobb különbség, amit a 2008-as válsággal szemben tapasztaltam, hogy most emberek egészségéről van szó, ami óriási felelősséget ró rám, mint vezetőre. A járvány kitörésétől követtem, hogy alakul a fertőzésszám, ám amikor mindenki biztonságban/otthon volt, abbahagytam, mert nagyon lehangoló volt. Amióta a csapat megosztva újra az irodában dolgozik, ismét figyelemmel kísérem.
Hogy változtak a mindennapok?
Sok minden változott, ezek közül több valószínűleg velünk marad.
Azelőtt például az ügyfelek nem feltétlenül pártolták a videóinterjúkat, a koronavírus hatására ez megváltozott. Korábban is tartottunk webinárokat, ma azonban jóval többet.
Hogy kiváltják-e ezek a személyes találkozókat? Nem hinném. De nagyobb teret kapnak, mint a járvány előtt.
Az irodában rendkívül biztonságos környezetet alakítottunk ki: a távolságtartás mellett mindenhová fertőtlenítőt és emlékeztetőket helyeztünk ki, hogy mikor és milyen pontok érintése után kell kezet mosni például. Az irodában, hibrid modellként az egyes teamek váltva dolgoznak: 2 napot benn, 3-at otthon.
Személy szerint soha nem elleneztem az otthoni munkavégzést, ami nálunk korábban is működött, persze nem ilyen mértékben. Ha valaki reggel elszaladna az orvoshoz, vagy munka közben betenne egy adag mosást, tegye. Ez az élet. Amíg megbízom a munkatársaimban és jól végzik a munkájukat, miért ne?
Vezetőként hogyan birkózott meg a helyzettel?
Nagyon sokat köszönhetek a csapatomnak, igazán büszke vagyok rájuk. Az őszinteség rendkívül fontos, ha nehezebb híreket kaptunk akkor is. Az első lépés az otthoni munkavégzésre történő átállás volt, ami igazán jól zajlott. Pedig sokaknak külön dolgozószobája sincs, ennek ellenére mindenki jól alkalmazkodott.
Alkalmazkodás – ezt a szót különösen sokat használtuk az utóbbi hetekben-hónapokban.
A kommunikáció sem akadozott pedig egy irodában nyilván egyszerűbb, de a korábbi jó együttműködésnek köszönhetően otthonról sem okozott gondot. Vezetőként egy csapatot menedzselni a távolból, videókapcsolaton keresztül nagyon más. Hiába ismerjük jól egymást, a reakciók, a testbeszéd elvész – más. De muszáj volt megbarátkoznunk vele, a többi vezetőnek is, hogy időről-időre felmérjék, ki hogy van. Az IT-csapat is remekül dolgozott, gyorsan áttelepítettek mindent az otthoni környezetbe.
És anyaként?
Az első héten küldtem egy levelet a vezetőségnek, melyben kértem, adjanak egy hetet, míg magamra találok. Nehéz volt: hirtelen otthon, a férjem is otthonról dolgozott, a három gyerek, akik nagyon is szem előtt voltak. Nekik kevésbé volt problémás, gyerekek, de nekem – válaszolni a hívásokra, az emailekre, a gyerekek kérdéseire – nem volt könnyű. Az első hét után készítettem egy időbeosztást, melyben a férjem és én felváltva felügyeltük a gyerekeket – neki is megvolt a műszakja, nekem is. Nyilván, ha valamelyikünknek fontos hívása, értekezlete volt, eltértünk tőle, de csak így tudott működni. Szerencsém van, hogy a lányom, aki iskoláskorú, nagyon önálló és az iskolával is jól működött az online kapcsolat.
Bár részben visszatértünk az irodai munkához, továbbra is dolgozom otthonról is. Néha a lányom egy videóhívás alatt bejön a szobába, keres valamit, és ez rendben van! A vírus előtt nem igazán volt elfogadott, hogy egy családtag látszódjon egy videóhívásban, de ma már nem akad fenn rajta senki. Én is láttam kollégáim otthonát, családját. Hiszen természetes, hogy otthon az egyik szobába besétáljon az egyik családtag, az ember mégis habozott. Mára ez megváltozott, elfogadottá vált, aminek örülök. Az emberek másképp tekintenek a dolgokra.
A kihívások ellenére derűsnek tűnik.
Optimista vagyok, s az elmúlt időszak alatt sem volt másképp. Inkább arra törekedtem, hogy realista legyek, lévén nem rólam, hanem a cégről van szó.
Félreértés ne essék, a járvány minket is rosszul érintett, de mindent összevetve jól teljesítettünk.
Nem értünk a végére, de ennek a csapatnak hála, jól kezeljük a helyzetet.