Nagyné Agárdi Györgyi több mint 20 éve dolgozik a pénzintézeti és biztosítási szektorban. Bár közgazdászként kezdte pályáját, később IT területen folytatta karrierjét, jelenleg az Allianz Hungária Zrt. informatikai vezetője. „Az informatika és a közgazdaságtan szorosan kapcsolódik egymáshoz. Pénzügyi, illetve üzleti szemlélet nélkül nem lehet sikereket elérni az információtechnológia világában sem” – mondta a szakember a Növekedésnek adott interjúban. Tapasztalatát bizonyítja, hogy ő irányította az egyik pénzintézet informatikai migrációját, amely mérföldkő volt. Később egyedülálló pénzügyi informatikai rendszereket fejlesztett, illetve rangos szakmai elismerésekben részesült. De vajon nőként, mennyire rögös az IT férfias világa?
Pályafutását közgazdászként kezdte, azonban érdeklődése meglehetősen hamar a vállalati informatika felé fordult. Minek volt köszönhető az irányváltás?
Közgazdászként, majd informatikai szakközgazdászként végeztem az egyetemen a nyolcvanas évek második felében. Taníthattam volna életem végéig mikroökonómiát, ám ha valóban élvezni is szerettem volna az oktatást, akkor a hallgatóknak egyre nehezebb és egyre több lett volna a tananyag, amelytől bizonyára kifutottak volna a világból. A Commodore 64, a lyukkártyás rendszeres nagyképek korszakát éltük. Így érdeklődésem hamar a vállalati informatika felé fordult, megcsapott ennek a varázslatos világnak a szele. Ma is fontosnak tartom, lehetőleg mindenki azzal foglalkozzon, amit szeret. Kitűnő minősítéssel végeztem, hiszen nem tudtak olyan informatikai tanagyagot oktatni, amely ne érdekelt volna.
Soha nem tanított informatikát?
Érdekes kérdés, mégpedig azért, mert taníthattam volna, de a főiskolai kollégáim mégsem lelkesedtek az ötletért. A kilencvenes években jártunk ekkor, ezért úgy döntöttem váltok. Így kerültem 1993-ban, kezdetben informatikai kontrollként az AB-Aegon biztosítóhoz.
Ám közgazdász szemlélettel, amely hatalmas előnyt jelentett!
Ebben az időben még fellengzősnek tartották a szaknyelvet beszélő informatikusokat, akiknek egy szavát sem értették a laikusok. Egy jó kontrollerből jó IT vezető válhat, mert beszéli az IT és az üzlet nyelvét is – mondta a főnököm. Így kezdődött a karrierem.
Nagyné Agárdi Györgyi: nem ártana több nő az informatikai szektorba
Mekkora szerencse kellett ehhez?
Ehhez nem csak szerencsére, hanem kitartásra, szorgalomra és tudásra is szükség volt.
Az, hogy a kontrolling területen kezdett, milyen előnyt jelentett a későbbiekben? Többször említette a közgazdász szemlélet fontosságát.
Abszolút az előnyömre vált, illetve az is, hogy kontrolling területen kezdtem. Megtanultam tervezni, stratégiában és rendszerekben gondolkodni, ugyanis ez is a feladatok közé tartozik. Mint látszik, egy igen sokrétű munkáról van szó, úgy, hogy az informatika minden szegmensét ismerni kellett. Elmondhatatlanul sokat tanultam azalatt az idő alatt, amíg kontrollerként dolgoztam.
Ráadásul a vezetőimnek szakmai kérdéseket is fel tudtam tenni, vissza tudtam kérdezni. Ez nagyon sokat számított.
Erre egy „csupán” pénzügyi végzettségű kontroller nem biztos, hogy képes. Amikor IT vezető lettem, akkor is azt vallottam, hogy globálisan kell átlátni a folyamatokat és nem szakágazatonként kell profinak lenni.
Ennek az óriási lendületnek köszönheti, hogy amikor az Erste Bankhoz igazolt, akkor az ön vezetésével történt az egyik nagy pénzintézet informatikai migrációja?
Ez valóban egy mérföldkő volt, igazi sikersztori. Szervezési igazgatóként irányítottam a munkát, úgymond „titokban”, a nyilvánosság kizárása mellett. A bank nevét és az időpontot nem szeretném megmondani.
De miről van szó?
Ezt a jelentős projektet nem igazán szellőztette meg a média, ezért szinte inkognitó módban sikerült migrálni. Ebben az időben sok bankmigráció történt, amiről terjedelmes és gyakori újságcikkek születtek. Büszke vagyok arra, hogy velünk nem ez történt, hiszen jellemzően az informatikust sosem dicsérik, illetve külön szerencsés volt az, hogy az amúgy is zűrös, éppen migráló pénzintézetről egyetlen írás sem jelent meg.
Arra gondol, hogy minden problémamentes volt?
Természetesen voltak problémák, de ezeket jól kezeltük, az ügyfelek pedig semmit nem érezékeltek ezekből.
Amellett, hogy a pénzintézetet migráltuk, egy új technológiát kellett bevezetni.
Korábban minden fiókban volt egy fiókszerver, illetve egy központi banki szerver. Ám miután megörököltük a pénzintézet ügyfeleit, a kapacitásunkat bővíteni, duplázni kellett. Magyarországon elsőként sikerült egy olyan banki rendszert kifejleszteni, amely ezt képes volt kezelni. Ez akkoriban úttörő technológiának számított.
Szakmailag mekkora kihívást jelentett mindez?
Hatalmasat. Rengeteget tanultam. A lényeg azonban az volt, hogy ezáltal óriási versenyelőnyt szerzett a bank. Mert korábban mi volt? Bement az ügyfél „A” bankfiókba, ott kivett 50 ezer forintot, majd pár perccel később egy „B” bankfiókban még egyszer kivett 50 ezret a már lenullázott bankszámlájáról. Mert ezt akkor még meg tudta tenni!
Így sikerült 50 ezerből 100 ezerhez jutnia, ugyanis a rendszer valós időben nem érzékelte azt, hogy máshol már megcsapolták a számlát.
Azért tudott így „játszadozni” az ügyfél, mert a szerverek nem voltak egymással valós időben szinkronizálva. A mi rendszerünknek köszönhetően sikerült kiiktatni az önálló fiókszervereket, és központilag láttuk az ügyfélszámla-mozgásokat, webes felületen kommunikáltunk. Ez ma már természetes, azonban a kétezres évek elején igencsak egyedi megoldás volt.
Kapkodtak önért a munkaadók?
Nem kellett álláshirdetéseket böngésznem. Amikor 2009-ben váltottam és az Allianzhoz igazoltam, szervezési és fejlesztési igazgató lettem.
2016-tól vagyok a vállalat CIO-ja, emellett 2014 óta a Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetsége elnökségi tagja. A szervezettől 2018-ban megkaptam az év CIO-ja díjat.
Ez utóbbi nagy szó. Az innováció, a digitalizáció és a termelékenység volt a fókuszban, ezek alapján ítélték nekem az elismerést.
Meséljen a CIO-feladatokról.
A Chief Information Officernek, azaz CIO-nak nevezzük a cégek elsőszámú informatikai vezetőit. A CIO Magyarországon is előforduló titulusa lehet: „informatikai vezérigazgató-helyettes”, „informatikai igazgató”, „informatikai ügyvezető igazgató”, „informatikai főosztályvezető”, „informatikai irodavezető”.
Miben volt úttörő, hogy kiérdemelte ez a rangos elismerést?
Irányításommal valósult meg az Allianz Hungária Zrt. informatikai szervezetének teljes átalakítása, újraépítése, a folyamatok digitalizációja. Ez igazi csapatmunka.
A nemzetközi biztosítási piacon is egyedülálló megoldást vezettünk be: teljes digitális platform, mind az ügyfeleink, mind az üzletkötőink számára, mobil POS, a QR-kódos és a call centeres fizetés, robotok használata a folyamatok automatizálásában.
Újdonság volt a mezőgazdasági biztosítások műholdas biotérképpel történő támogatása is. De hangsúlyozom: ehhez olyan nagy tudással bíró kollégák kellenek, akikre lehet számítani.
Mennyire volt rögös az út a szakma csúcsáig?
Úgy fogalmaznék, hogy nem volt egyszerű. Főleg, hogy az informatikai szakmában még ma is kevesebb a nők aránya. Ezt statisztika bizonyítja, hiszen a KSH 2020-as foglalkoztatottsági adatai alapján 2019-ben Magyarországon a lakosság 3,4 százaléka dolgozott telekommunikációs és információtechnológiai területeken.
Ez körülbelül 153 000 főnek felel meg, amelynek csak 11 százaléka, azaz 16 900 fő volt nő.
Ezzel pedig az EU-átlag alatt vagyunk, ahol 16,5 százalékra becsülik az információs és kommunikációs technológiai szakmákban foglalkoztatott nők arányát. A helyzet még rosszabb és bonyolultabb egy olyan családban, ahol mindkét fél ezt a hivatást űzi.
Létezik még ma is sztereotípia?
Az IT területén pláne, ez férfias szakmának van elkönyvelve.
Vezetőként érez, vagy valaha is érzett megkülönböztetést?
Nem, soha. Azt viszont tudom, a családom segítsége nélkül nem válhattam volna IT vezetővé. Mondom ezt háromgyermekes anyaként egy szuper férj mellett, akinek rengeteg támogatást köszönhetek. Az informatikai szakma nem fix, nyolcórás elfoglaltsággal jár. A tipikus anya-családmodell ebben az esetben nem alkalmazható.
Ha egy nő ezt végig akarja csinálni, kell mögé a stabil férfiháttér. Biztos, hogy nem megy másképp.
Karriert annak köszönhetően tudtam a harmincas éveimben építeni, hogy a gyerekek közül kettő, viszonylag korán, az egyetemi éveim alatt született. Amikor a harmadik született, már majdnem negyven éves voltam – épp két karrier állomás között.
Hátrány vagy előny a gyermek a karrierépítésnél?
Se nem hátrány, se nem előny, hiszen sokan tudatosan vállaljuk ezt is, azt is. Aztán karrierépítésnél vagy megugorjuk, vagy nem az említett akadályokat.
Nemzetközi viszonyításban jobb a női karrierépítők aránya?
Kicsivel igen.
Sok országban tudatosan törekednek arra, hogy legyenek női IT felsővezetők.
Amennyiben nem vonunk be nőket az informatikába, akkor a társadalom egy részének IQ-ját veszítheti el a szakma.
Miben más egy férfi és egy női „agy” az IT területén?
Sokban. Van az IT-nek olyan területe, ahol a férfiak jobbak, de igenis van, pontosabban lenne olyan, ahol a nők. A genetika áll a háttérben. Másként gondolkodunk.
Mondana példát arra, hogy melyik nem, miben jobb?
Programozásban egyértelműen a férfiak erősebbek, az egyetemen a programozó kurzusokon ők vannak többségben ma is. Ennek azaz oka, hogy a férfiak a jól „körül határolható”, analitikus tevékenységben jobban teljesítenek. Kiemelkedő programozók. A hölgyek gyakran inkább ún. szintetizáló szemlélettel rendelkeznek, egyszerre képesek több dologra figyelni. Ez fontos és jó, csak más területen. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy nőből nem válhat jó programozó, azonban jellemzően ez a tendencia.
A hölgyek jó rendszerszervezők, kiváló programtervezők. Ez sokat javított az informatikai ágazat hatékonyságán, megítélésén.
Azonban az jól látszik, hogy van még számukra bővebben hely.
Sokan mondják, hogy az IT szakemberek „kockák”. Ez valóban igaz?
Pályám kezdetén tapasztaltam némi „csőlátást”. Arra lettem figyelmes, hogy fehérköpenyes emberek rohangálnak, direkt olyan nyelven beszéltek, hogy az, aki nem tanult informatikát jó, ha minden tizedik szót megértett. Ám ahogy fejlődött a szakma, változtatni kellett azon, hogy nem csupán háttértámogatásról és adatfeldolgozásról van szó. Ehhez látásmódváltás kellett.
Az üzleti jelentőség miatt?
Persze. Miután ma mindenki a digitális platformokon lóg, fontos, hogy tudjuk, mit szeretne az ügyfél, aki a fókuszban van. Régen, évtizedekkel ezelőtt ez nem így volt.
Ma az kell, hogy pontosan tudjam, hogy mi jó az ügyfélnek, milyen irányba kell fejleszteni. Minden ügyfélközpontú.
Előre kell látni, gondolkodni. Ebben jobbak a nők az IT területén. Ezt kár is tagadni.
Mi a helyzet az ön esetében? Nem furcsa az, hogy nem igazán van női IT-felsővezető? Érezte ennek hátrányát?
Ezt azért nem tudom megítélni, mert több, mint húsz éve vagyok informatikai vezető. De hátrányát soha nem éreztem annak, hogy nő vagyok. Ezen a területen nincs diszkrimináció – legalábbis én nem tapasztaltam ilyesmit. Inkább az a nehéz vagy nem igazán megoldott, hogy nőként miként lehet idáig eljutni. Mondhatom úgy is: nőként idáig eljutni nagyon nehéz.
Világszerte él a sztereotípia, hogy vannak férfi és vannak női szakterületek. Az IT előbbinek van elkönyvelve, pedig nem fizikai munka, mint például a bányászat.
Közhely, és nem is igaz, hogy a fiúk okosabbak a matematikában vagy a fizikában. De mégis azt látom, hogy az általános iskolában már megtörténik a beskatulyázás. Azonban valamit mégis jobban csinálhatok, mint sok férfitársam.
Például?
Az informatikai vezetők zöme 2010 előtt mérnökökből, azaz műszaki szakemberekből került ki. Mivel közgazdász vagyok, megértettem már tíz évvel ezelőtt is, hogy miként rezdül az üzleti piac. Nem csupán az IT technológiát figyelem, hanem azt is, hogy mit lehet kihozni belőle. Így el tudtam mondani, illetve meg tudtam értetni másokkal, hogy szerintem egy döntés miért jó, vagy miért nem jó.
Volt hatással a kitüntetése a munkájára? Változott valami?
Az, hogy 2018-ban díjaztak, egy korábbi hosszú folyamat elismerése volt. Sokáig gondolkodtam azon is, hogy egyáltalán pályázzak-e, ugyanis ez a díj pályázat útján nyerhető el. A már említett digitális platformok kiépítését fejeztük be. Új korszak jött ezután.
Amelyet megtört a pandémia…
Mondhatom, hogy ennek az előnyét használtuk ki. Létezik ugyan videós biztosítási ügyintézési lehetőség, de annak nagy a humánerőforrás kapacitása. A tapasztalatunk az volt, hogy azt fenntartással kezelték az ügyfelek.
Kifejlesztettünk egy intelligens üzleti megoldást. Ezzel hazánkban elsőként rukkolt elő az Allianz Biztosító.
A My Allianz Token elnevezésű mobilalkalmazásról van szó, amely mesterséges intelligencia segítségével végzi el az ügyfél-átvilágítást, azonosítást. Ez Magyarországon az első ilyen alkalmazás.
Így az életbiztosítási szerződés megkötéséhez és a későbbi ügyintézéshez nem szükséges már se videós, se személyes találkozó.
A koronavírus-járvány miatt nem volt lehetőség személyes találkozásra. Nem engedték be az üzletkötőket az otthonukba, egyre többen kezdték el használni a digitális megoldásokat, és a biztosítóknak is fel kellett készülniük a megváltozott körülményekre. Lépnünk kellett, előnyt kovácsoltunk a helyzetből és kihasználtuk a digitalizáció lehetőségeit.
IT-szempontból mennyi álmatlan éjszakája volt?
Sok. De nem az a lényeg, hanem az, hogy egy ekkora vállalatot egy hét alatt teljesen át lehet állítani digitális működésre. Ez nem rossz, de úgy is mondhatnám, hogy pazar teljesítmény. Hét nap a call center miatt kellett, ugyanis a telefonos átirányítást meg kellett oldanunk. Tudok olyan nagyvállalatot, ahol be kellett járni dolgozni, mert technológiailag lehetetlen volt az átállás. Nálunk egy virtuális kliens segítségével az internet segítségével bárhonnan elérem a szükséges rendszereket. Úgy gondolom, hogy ezek az eredmények magukért beszélnek és a jövő üzleti technológiáit ötvözik.
