Jakab István: El kell érni, hogy az áruházláncok ne tudják „leszalámizni” a gazdákat

Az Európai Unió módosítani szeretett volna az agrártámogatási rendszeren, ami ellen a Magosz is tiltakozott. Mi lett volna a módosítás ennek a lényege?

A közös agrárpolitika reformjáról szóló döntés már korábban megszületett, tavaly pedig sikerült elfogadható nagyságú költségvetést kiharcolnunk. Még 2019 májusában került sor az uniós választásokra, amelyen erős pozíciókat szereztek maguknak a liberális és zöld képviselők, akik az Európai Parlamentben alapjaiban akarták átalakítani a közösségi agrárfinanszírozási rendszert. Ennek azért van nagy jelentősége, mert az agrárpolitikára nemcsak az Európai Bizottság és az agrárminiszterek tanácsa, hanem az Európai Parlament is döntő befolyással bír.

A 2019-ben létrehozott új Európai Bizottság egyik fő célkitűzésének a klímasemleges európai kontinens, az Európai Zöld Megállapodás programját tekinti. A Zöld Megállapodás mezőgazdaságban való végrehajtásáról szól a „Termőföldtől az Asztalig – Farm to Fork” stratégia, valamint a Biodiverzitás Stratégia.

Ezek a kezdeményezések ugyan egyelőre nem járnak jogi kötelezettséggel, de tény, hogy túlságosan előtérbe helyezik a klímavédelmet, és teljesen figyelmen kívül hagyják az agrárszektor versenyképességét, ami nyilvánvalóan káros a gazdák számára. 

Mennyiben alakítja át az agrárgazdálkodást a hétköznapokban a Termőföldtől az Asztalig uniós stratégia?

A stratégia keretében jelentősen csökkenteni szeretnék a termeléshez felhasznált műtrágya (-20 százalék), növényvédőszer (-50 százalék), az állattenyésztésben az antibiotikum (-50 százalék) mennyiségét. Ezen túlmenően az ökológiai művelés alatt álló területek nagyságát uniós szinten a jelenlegi 8 százalékról 25 százalékra emelnék. Amennyiben minderre sor kerülne, jelentősen csökkenne az ágazat hatékonysága. A Biodiverzitás Stratégiában pedig azt rögzítik, hogy a mezőgazdasági területek legalább 10 százalékán magas biodiverzitással rendelkező, nem termelő tájképi elemeket hozzanak létre.

A probléma az, hogy semmiféle hatástanulmány nem készült ennek hatásairól, illetve hogy a stratégia nem foglalkozik a harmadik országból érkező mezőgazdasági termékekkel, amelyekre nem kötelező az uniós szabályozás – és annak ellenőrzése sem előírás –, így jó eséllyel olcsóbbak lennének, ami hatalmas versenyhátrányt jelentene az uniós gazdáknak. 

Éppen ezért indítottunk útjára egy, a tervezett változtatások elleni petíciót. A kialakult álláspontunkhoz a V4 országok többsége és számos más tagország gazdái is csatlakoztak. A tiltakozás fő eseménye az az Európai Parlament előtti tüntetés volt, amelyet éppen a KAP reformról szóló június végi szupertrilógus idejére szerveztünk, és amely végül sikerre vezetett, mert meghallgatták panaszainkat, és sikerült mindkét fél részére elfogadható kompromisszumot kötni. 

Végül milyen feltételek kerültek be a megállapodásba?

Mostanáig 15 hektár fölötti termőterület esetén kellett vetésforgót alkalmazni, vagyis a gazdaság területén háromféle növényt kellett termeszteni. Ezt mérethatárt szerették volna öt hektárra csökkenteni az alap jövedelemtámogatás egyik feltételeként. Ez azt jelentette volna, hogy ezen a kis területen háromféle vetésidőt, talajelőkészítést, tápanyagbiztosítást, növényvédelmet kellett volna alkalmazni, aminek semmi értelme, hiszen a háromféle növényt évente is válthatom, ami jelentősen kevesebb munkát és költséget jelent. A megállapodásba végül öt hektár helyett tíz hektár került, amit kifejezett sikernek tartunk.

Kapnak átállási időt a gazdák, hogy az új uniós "zöld" szabályokat teljesíthessék?

A most elfogadott megállapodás végrehajtására két éves átmeneti időszak áll a gazdák rendelkezésére, ami elegendő ahhoz, hogy felkészülve várják ezt az új időszakot. Közbevetőleg hadd jegyezzem meg, hogy idén és jövőre még a régi pályázati feltételek mellett lehet igényelni a támogatásokat, összegüket és egyéb feltételeiket tekintve egyaránt.
Korábban volt arra is lehetőség, hogy pillangós növények termesztésével, vagy más növények másodvetésével, majd beforgatásával a gazda kiváltsa a terület parlagon hagyásának kötelezettségét. A tervezett változtatások arról szóltak, hogy tagországonként öt hektár felett a vetésterület tíz százalékát parlagon kell hagyni. Hazánk vonatkozásában ez ötszázezer hektárt érintett volna.

A magyarázat szerint pihentetni kell a talajt, mert kimerül a sok műtrágya és egyéb vegyszer miatt. A megállapodásba végül az került, hogy a területnek csak három százalékát kell parlagon hagyni, és csak a tíz hektár feletti vetésterület esetében kell alkalmazni ezt az előírást. 

A nem termő területek és tájképi elemek kapcsán tagállami szinten nem került sor egységes százalékos küszöb meghatározására. A megállapodás értelmében üzemi szinten a szántóterület legalább 4 százalékát kell parlagon hagyni. Amennyiben ez 7 százalék és beviszi az agro-ökológiai alapprogramba (öko-rendszerek/eco-scheme), abban az esetben, ha a nitrogén-megkötő növények és köztes kultúrák - növényvédőszerek alkalmazása nélkül – is beszámításra kerülnek, akkor abból 3 százalékot kell parlagon hagyni.

Kevesebb lesz a jövőben a gazdák termeléshez kötött támogatása?

Ennek mértékét is csökkenteni szerették volna 10+2 százalékra, a tárgyalásokon azonban sikerült keresztülvinni akaratunkat, és végül az általunk javasolt 13+2 százalék került a megállapodásba, vagyis annak nagysága egyáltalán nem csökkent. 

Mennyivel csökkennek a hétéves uniós ciklusban a Közös Agrár Politika (KAP) támogatások?

A vidékfejlesztési források esetében a nemzeti társfinanszírozás aránya eddig 17,5 százalék volt, amit a kormány tavaly decemberben 80 százalékra emelt, vagyis minden forintból már nem csak 17,5 fillért, hanem már 80 fillért ad a magyar állam,

ennek köszönhetően az uniós támogatások jelentős mértékű hazai forrással egészülnek ki, ezáltal a teljes vidékfejlesztésre szánt boríték sokkal nagyobb lesz. A területalapú támogatások összege nem, vagy alig csökken annak ellenére, hogy az Európai Unió visszavágta ezeket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az Unió által küldött, illetve a kormány által

a magyar agrárium megerősítésére és a vidékfejlesztésre fordítható összeg 2021 és 2027 között 7537 milliárd forint lesz. Ezen belül 4265 milliárd jut majd vidékfejlesztésre.

Uniós háttértanulmány ugyan nem készült a tervezett változtatások hatásáról, az amerikai „AKI”, az Economic Research Service azonban kimutatta, hogy az elképzelések bevezetése milyen hatalmas veszteséget jelentene az Uniónak. Pontosan mekkora lenne az átállással járó kár??

Valóban döbbenetes számokról van szó. Ennek kapcsán szeretném kiemelni: nagyon fontos, hogy a korszerű termelés minden elemét használjuk, és fenntartható módon gazdálkodjunk, mert a jelenleg használt területnek még hosszú ideig képesnek kell lenni arra, hogy ellássa agrártermékekkel az európai fogyasztókat. Ezért a jogszabályi környezet bárminemű változtatása esetén átmeneti időszakot kell biztosítani a gazdáknak, hogy alkalmazkodjanak az új feltételekhez, hiszen be kell szerezni az új technológiákat és eszközöket, meg kell tanulni azok használatát. Ez a sikeres átállás alapvető feltétele és záloga. 
Összefoglalva azt tudom elmondani, hogy

nem vitatjuk a változtatások szükségességét, hogy hosszú távon is fenntartható legyen a fejlődés, de az átálláshoz minden esetben és minden területen biztosítani kell a megfelelő időt és hátteret. 

Nagy István agrárminiszter lapunknak nemrég arról beszélt, hogy emelni kellene a hazai mezőgazdasági termékek arányát a kereskedelemben. Hogyan tudja ezt segíteni a Magosz?

Jelenleg a magyar áruk aránya 70-75 százalékra tehető, amit mindenképpen emelni kell. Ennek érdekében a Magosz segítséget tud nyújtani, hogy a magyar termékek szervezettebben jelenjenek meg a piacon. Azaz el kell érni, hogy az áruházláncok ne tudják „leszalámizni” a gazdákat, ezzel lenyomva az árakat.

Itt persze van a hatóságoknak is feladata bőven, hiszen nehéz megmagyarázni, hogy például a gazdánál még 80 forintba kerülő újburgonya hogyan kerülhet 240 forintos áron az áruházak polcaira. A dinnyetermesztők összefogása már meghozta az eredményét, ami bizonyítja, hogy nem elveszett az ilyen próbálkozás. Visszatérve a kérdés lényegére, a Magosz a gazdák szervezettségének emelésével tud segíteni a termelőknek a felvásárlókkal szemben. Ezt egyszerűbb elérni a fiatal gazdák esetében, az idősebbek kevésbé nyitottak az ilyen jellegű összefogásra, talán a korábbi negatív tapasztalatok hatására. 

Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem rektora nemrég úgy fogalmazott lapunknak, hogy 2030-ra a magyar mezőgazdaság képes lesz akár húszmillió ember élelmezését is gond nélkül biztosítani. Egyetért ezzel?

Nekem meggyőződésem, hogy – amennyiben összekapjuk magunkat – akár 2025-re is el tudjuk érni az említett célt. A potenciális lehetőség adott, azonban a fajlagos terméshozamok akkor emelhetők jelentősen, ha a vízgazdálkodás területén jelentősen előrelépünk, hiszen az ország területének 52 százaléka mezőgazdasági termelésre alkalmas. Fejlődési lehetőség pedig bőven van még előttünk, hiszen a régi uniós tagországok termelékenységének még csak 70 százalékánál tartunk.

(A címoldali fotó forrása: Lévai Zsolt)