Járai Zsigmond: Ha eurónk lenne, a helyzetünk is könnyebb lenne most

Miniszterelnöki megbízottként immár 4 és fél éve felelős a csángó-magyar együttműködés feladatainak koordinálásáért. Ezalatt rengeteg minden történt, Bákóban például létrehoztak egy Magyar Házat, amely segíti a csángó diákok részvételét anyanyelvi foglalkozásokon, és otthont ad hagyományőrző oktatásnak, képzéseknek. Megnyitott a Csíkszeredai Csángó Kollégium a magyarul továbbtanuló csángó diákoknak, míg Lábnyikban rendezvényközpont jött létre. Mi lesz a következő lépés?

A magyar állam segíti a csángó magyar fiatalok oktatását, a magyar kultúra terjesztését, hozzájárul az ottani gyermekek jóllétéhez, például iskolai étkeztetést biztosít. Új iskolákat hoztunk létre a magyar nyelvű oktatás számára.

A csángó magyarok az Európai Unió egyik legelmaradottabb térségében élnek,

rendkívül alacsony itt az értelmiség aránya. Éppen ezért úgy látjuk, hogy az oktatás, a magyar kultúra terjesztése a fő feladatok közé tartozik. Azt hiszem, a lehetőségekhez képest szép eredményeket sikerült elérni.

Most ugyan a források a utóbbi időben csökkentek, mégis:

ami megépült, arra már lehet támaszkodni.

A programokat, infrastruktúrát, az oktatást, az ösztöndíjakat és az étkeztetést fent tudjuk tartani a jelenleg rendelkezésre álló forrásokból is.

A Csíkszeredai Csángó Kollégiumra is jut elegendő pénz?

Igen. A magyar kormány támogatásából sikerült megvásárolni egy gyönyörű épületet az ott tanuló magyar gyerekek számára, és a jelenlegi támogatásból ezt fent tudjuk tartani. Óriási előrelépést jelentett az új kollégium megnyitása, hiszen a diákok egy romos épületből költözhettek át egy szép, új épületbe.

Egykori pénzügyminiszterként és jegybankelnökként mennyire követi a hazai gazdasági folyamatokat? Hogyan látja a mostani inflációs helyzetet? Osztja azoknak a véleményét, akik szerint év végére egyszámjegyű lehet az infláció?

Külső szemlélőként követem a folyamatokat. A gazdasági döntéshozókhoz képest természetesen sokkal kevesebb információval rendelkezem, ám az látható, hogy

a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája most a magas infláció.

Ennek mértéke még mindig magas, annak ellenére, hogy áldozatokkal már sikerült csökkenteni. Magyarországon az elmúlt néhány évben mind a kormány, mind a jegybank hozzájárult egy fedezetlen pénzkiáramláshoz.

A fedezetlen pénzkibocsátásnak pedig mindig infláció a vége. Hozzá kell tenni ugyanakkor azt is, hogy a covid nehéz időszakát részben ellensúlyozni kellett ezzel a pénzkinyomással. A járványhelyzet után pedig, amikor éppen hozzá kellett volna látni az infláció letöréséhez, a szomszédunkban kitört háború, a magas energiaárak adtak újabb inflációs lökést.

Az inflációt csak nagyon nagy áldozatok árán lehet leszorítani. Ehhez a kormány és a jegybank együttes munkája szükséges. Mindenkinek el kell látni a saját feladatát. 

Persze a kormány elsősorban politikai célokat követ, a jegybank nem, ám ezzel együtt csak közös erőfeszítéssel, együtt dolgozva lehet a pénzromlás ütemét csökkenteni.

Minden nehézség ellenére azonban év végére egyszámjegyű lehet infláció,

ami persze még így is túl magas lesz a 3 százalékos célhoz képest, aminek eléréséhez sokat kell még majd dolgozni.

Ön szerint melyek a magas pénzromlási ütem legfőbb okai?

A nemzetközi helyzet, a háború és az energiaárak természetesen jelentős mértékben hozzájárultak a magas inflációhoz.

Emellett azonban vannak speciális hazai tényezők is, amelyek szerepet játszottak a pénzromlásban:

az említett Covid-hatást ellensúlyozó költségvetési kiadások és monetáris lazítás mellett az euró hiánya is hozzájárult a pénzromláshoz.

Nagyon sajnálom, hogy 2007-ben az akkori célkitűzések ellenére nem sikerült hazánkban bevezetni az eurót, és sajnos azóta sem.

Ha most az euróövezethez tartoznánk, könnyebb helyzetben lennénk.

A jegybank is, és a költségvetés is. Többször kellene beszélni az euróbevezetés előnyeiről. Több elemzésnek kellene születni a közös európai valuta előnyeiről, ne csak arról beszéljünk, hogy miért nem lehet bevezetni Magyarországon az eurót.

Az eltúlzott állami beavatkozások, a különadók, az állami támogatások, az ársapkák rendszere szintén olyan tényezők, amelyek hozzájárultak a magas magyar inflációhoz. Ezek az intézkedések torzítják a szabad piacot, a versenyt, így infláció növelők.

2010-ben, amikor a válságos gazdasági helyzetben stabilizálni kellett a magyar gazdaságot, valóban szükségesek voltak  a különleges állami beavatkozások. Ám most sokan úgy látjuk, ezek mértékének csökkennie kellene:

a piaci versenyt erősítő lépéseknek árcsökkentő hatása van.

Nemhiába hívta fel a figyelmet a profit és az infláció kapcsolatára az MNB is. A nem megfelelő versenyhelyzetben tevékenykedő gazdasági szereplők magas profitot tudtak elérni, épp a verseny hiánya vagy a verseny gyengesége miatt.

Úgy gondolom, a versenyhelyzet javítása és a piacromboló állami beavatkozások csökkentése tekintetében még vannak tennivalók.

Az állami beavatkozások tehát kétélű fegyvernek bizonyulhatnak?

Pontosan. Különleges helyzetekben  szükség lehet állami korlátozó intézkedésekre,  ám ezekkel az eszközökkel nagyon óvatosan kell bánni, és oda kell figyelni, hogy a

csak a valóban szükséges ideig vessük be őket.

Azt gondolom, hogy

már középtávon is kontraproduktív a szabad piac és a verseny torzítása a gazdaságban.

Kikerülhettünk a recesszióból a harmadik negyedévben, megkezdődhetett a hazai gazdasági teljesítmény fokozatos élénkülése az MNB friss megállapításai szerint. Az uniós pénzek azonban nagyon hiányoznak. Ön szerint milyen eséllyel juthatunk hozzá a nekünk járó uniós forrásokhoz?

Nehéz itt jóslatokba bocsátkozni, főleg kívülállóként, bár úgy látom, Navracsics Tibor miniszter igazán mindent megtesz e források mielőbbi behozatala érdekében.

Az Európai Uniós és a NATO szövetségeseinkkel fennálló állandó konfliktusaink, az uniós források késlekedése nem tesznek jót a gazdasági kilábalásnak. Az elmúlt években a gazdasági növekedésünk egyik fontos pillérét jelentette

az éves GDP 3-5 százalékát kitevő nettó uniós támogatás.A költségvetés szerkezete sem segíti a kilábalást, sok az állami kiadás és nagy a deficit. Óriásiak az államadósság kamatterhei és hatalmas pénzeket emészt fel a rezsitámogatás.

Túlzottan sokat költünk az állam fenntartására és a gazdasági támogatásokra,

így nagyon kevés forrás marad az oktatási-, és az egészségügyi kiadásokra, amelyek pedig hosszabb távon nélkülözhetetlenek az egészséges gazdaság és társadalom kiépítéséhez.

Ha azonban az Európai Unióhoz velünk együtt csatlakozott országok gazdasági teljesítményét nézzük, akkor nem állunk rosszul, a középmezőnyben foglalunk helyet. A GDP ugyanakkor nem teljesen tükrözi a hazai életszínvonalat, jóllétet.

Sok a Magyarországon megvalósuló új beruházás, ezek felfelé húzzák a GDP-t, az exportot, jók a fizetési mérlegnek,  ám azt is nézni kell, hogy

ezekből mennyi belföldi jövedelem keletkezik.

Érdemes tehát az egy főre jutó fogyasztást is alaposan figyelni, ez talán jobban tükrözheti az életszínvonalat. ebben pedig lefelé csúszunk.

Múlt hónapban kezdett el működni a Biatorbágyi Innovatív Technikum, amelynek elindításában Önnek komoly szerepe volt. Az iskola iránt már most nagy az érdeklődés, hiszen a legmodernebb digitális technológia mellett a diákok innovatív nevelési környezetben tanulhatnak. Mennyire ad piacképes tudást a technikum?

A jövő iparágai a pénzügyi, a logisztikai és az informatikai szolgáltatások lesznek, ezeknek a területeknek a fejlesztése terén az Ökumenikus Segély Szervezet támogatásával megvalósult Biatorbágyi Technikumnak úttörő szerepe van, nem véletlen, hogy ilyen sokan jelentkeznek ide.

Az iskola jól felszerelt, és kiváló pedagógusok tanítanak itt. Úgy gondolom, hogy egy iyen kezdeményezés valóban hozzájárulhat a fejlődéshez.