Kivonják Afganisztánból a katonákat - Hogy teljesítettek a magyarok?

Joe Biden amerikai elnök megerősítette Donald Trump januárban leköszönt elnök bejelentését, amely szerint kivonják az amerikai csapatokat Afganisztánból. Hogyan értékelhető ez a lépés?

Joe Bidennek nem nagyon volt választása ebben az ügyben. Egyrészt mert maga már 2008-2009-ben, Barack Obama alelnökeként is azon véleményét hangoztatta, hogy a lehető leggyorsabban és legradikálisabban csökkenteni kell az amerikai jelenlétet az országban. Akkoriban Obama a tábornokokra hallgatott, és így elhúzódó csapatkivonás mellett döntött.

Visszatérve a jelenlegi helyzetre,

az világos volt, hogy a Donald Trump által bejelentett május elsejei kivonási ütemterv nem tartható,

mert a még Afganisztánban lévő 2500 amerikai és mintegy 7500 más NATO országból érkezett katona akkora hadi és egyéb arzenállal rendelkezik, hogy azok elszállítása lehetetlen ilyen rövid idő alatt. Ezért döntött úgy az elnök, hogy a jelképes szeptember 11-iki dátum lesz a teljes kivonulás véghatárideje. 

Azért is problémás ez a döntés, mert a tavaly februárban a tálibokkal kötött egyezséget – amely szerint 2021. május 1-éig be kellene fejezni a csapatkivonást – ezzel megsérti az amerikai fél.

Ennek ismeretében akár az is előfordulhat, hogy a tálibok – akik a szerződés aláírása óta egyetlen támadást sem indítottak az amerikai, illetve a NATO katonák ellen – ismét aktivizálják magukat a megszálló csapatok ellen. Az okuk is meglesz erre, hiszen az amerikai fél nem teljesítette a szerződésben foglaltakat. 

Mi várható a kivonulás után? Hiszen a szovjet csapatok 1988-89-es kivonulását követően összeomlott az akkori afganisztáni rezsim.

Pontosítsunk. Az afgán rezsim azt követően omlott össze 1992 tavaszán, hogy a Szovjetunió 1991 decemberi megszűnését követően leállt az afgán kormány külső katonai, anyagi, politikai támogatása. Ez a történelmi tény arra a lehetőségre hívja fel a figyelmet, hogy amennyiben az afgán kormány amerikai támogatása megmarad a kivonulást követően, akár hatalmon is maradhat a most regnáló rezsim, azaz elmaradhat az összeomlás. 

Alapvető különbség az is, hogy most nincs szétforgácsolódva az ellenzék, mint 23 évvel ezelőtt, ezért nem kell azzal számolni, hogy egymásnak ugranak a jelenlegi rendszer ellenzői.

Végül az is tény, hogy ahol a tálibok hatalomra jutottak, stabilitást teremtettek, annak ellenére, hogy uralmukat időnként brutális fellépések – megkövezések, kivégzések – jellemezték.

A többség számára azonban a biztonság, a hadurak eltünése, a korábbi káosz megszűnése volt a lényeg. A tálibok akkor is és most is kormányzásra is képesek voltak, hiszen jelenleg is legalább 2-3 millió ember számára biztosítják a rendet, működtetik az egészségügyet, az oktatást a saját területükön.

Wagner Péter helyi lakosokkal a Pandzsir-völgyben, Afganisztán észak-keleti részében, 2006-ban

Milyen bevételből gazdálkodnak a tálibok?

Egyrészt a lakosságtól beszedett adókból, másrészt a kábítószertermelés után kivetett adókból. Az ellenőrzésük alatt levő területeken az tanárok, egészségügyisek fizetését Kabul fizeti, így nekik csak a hozzáférést kell biztosítani.

Kabul 2006-ban 

Hivatalosan külföldi támogatást nem kapnak, azonban elképzelhető, hogy Pakisztánból magánpénzek eljutnak hozzájuk, bár enélkül is megállnak a lábukon. Az is igaz, hogy a tálib vezetők Pakisztánban vannak, illetve hogy ott pihenik ki a harctéri fáradalmakat a katonai parancsnokok.

A tálibok jelenleg az az ország területnek 20-50 százalékát tartják ellenőrzésük alatt, nyilván ezt nehéz pontosan mérni.

Miként lehet értékelni az amerikaiak afganisztáni szerepvállalását?

Nehéz megvonni a mérleget. Az eredeti, terrorizmus-ellenes célú beavatkozás teljesült, hiszen elűzték a new-yorki és washingtoni terrortámadásokért felelős al-Káidát és legyőzték a nekik menedéket adó tálibokat. Emellett sikerült megakadályozni, hogy innen újabb terrorista támadásokat szervezzenek. Ezzel szemben kudarcot vallottak azokkal a célokkal, amelyeket a bevonulást követően tűztek ki.

Vagyis nem sikerült demokráciát teremteni és a nyugati értelemben vett államot létrehozni. Jelentős infrastruktúra épült ki, fejlődött az oktatás is, de az állam diszfunkciónális, a választásokon egyre kevesebben vesznek részt, nőtt a korrupció, és még az amerikaiak mellett álló afgán elit is legalább két csoportra szakadtak.

Persze azt is tudni kell az afgán kormányról, hogy nem egy nyugati értelemben vett bürokráciáról van szó, hanem a törzsi vezetők, helyi erős emberek érdekeit menedzselni igyekvő „kormányról”, amely ha nem tudja biztosítani a megélhetéshez szükséges javakat, akkor ezek a vezetők a tálibokhoz fordulnak, ha azok jobb feltételeket biztosítanak számukra.

Hogyan lehet értékelni a magyar szerepvállalást?

Az afganisztáni szerepvállalás nagyon komoly tesztet jelentett a Magyar Honvédség számára. Észak-Afganisztán egyik tartományában kellett teljesen önállóan megszervezni a működést és a logisztikai ellátást biztosítani, úgy hogy erre a hadseregnek nem vagy csak minimális mértékben voltak meg az eszközei, erőforrásai.

Részvételünk komoly szintugrást jelentett a korábbi nemzetközi feladatokhoz képest, és ezt a szintet kisebb-nagyobb hibákkal, de megugrotta a magyar honvédség. Kormányzati szinten azért volt fontos a szerepvállalás, mert így be tudtuk bizonyítani az Egyesült Államoknak, hogy képesek vagyunk megfelelni a velünk szemben támasztott szövetségi elvárásoknak.

A Magyar Honvédség International MaxxPro, MRAP (Mine-Resistant Ambush Protected) harcjárművei, Mazár-e Sarif-ban, 2017-ben

Hány magyar katona vett részt az afganisztáni misszióban?

A magyar részvétel csúcsa 2011-2012-ben volt, amikor kb. 550 katona volt az Afganisztánban, de az átlag olyan 300-350 fő körül lehetett 2003 és 2014 között. Sokféle misszióban vettünk részt. Így például helikopteres kiképző misszióban, vagy amerikai katonákkal közösen tanácsadó misszióban, amikor az afgán hadsereggel együtt indultunk harcba. A különleges műveleti erőket itt vetették be először élesben, itt keveredtek először tűzharcba. A teljesítményüket az amerikaiak több kitüntetéssel is elismerték. A „zászlóshajót” a Tartományi Újjáépítési Csoport jelentette Baghlan tartományban, ahol 200-250 katona és 1-2 fő diplomata segítették az afgán újjáépítést és biztonságot, egy-két magyar NGO-t is bevonva.
A feladatok ember próbálóak voltak, az újjáépítési csoport működése kifelé „eseménytelen” volt.

A hazai közvélemény és a politikai elit nyugalmát csak a halálos áldozatok „zavarták” meg. Összesen hét magyar katona veszítette életét Afganisztánban, és minden haláleset után elbizonytalanodás volt megfigyelhető itthon.

2015-től átalakult a NATO szerepvállalása, az egész nemzetközi kontingens létszáma alig 10.000 főre csökkent, és magyar katonák részvétele is ehhez igazodott. Az elmúlt években már csak 80-100 fő volt a létszámuk, majd a tavaly februári, a kivonulásról szóló amerikai-tálib megegyezést követően csökkent a jelenlétünk. 2021 tavaszán sajtóhírek szerint már csak nyolcan mentek ki az utolsó váltással, a Magyar Honvédség valószínűleg már készen áll a teljes kivonulásra, egyedült talán a kint levő infrastruktúra hazatelepítése jelenthet még majd nehézségeket.

(Képek forrás: kiadvany.magyarhonvedseg.hu, Wagner Péter)