Lehetnek-e a robotok az új istenek?
InterjúA robotoktól nem kell félnünk, ahogy az atommag-hasadástól sem, csak az embertől, aki a technológia feletti ellenőrzést gyakorolja – nyilatkozta a Növekedés.hu-nak Tanos Áron a Robotépítők Magyarországi Egyesületének elnöke.
Tanos Áron a Netlife Robotics vállalat Pepper nevû humanoid robotjának bemutatóján. A 121 cm magas és 28 kilogramm súlyú Peppert a legkorszerûbb mesterséges intelligenciával és hangfelismerõ technológiával látták el. Ezeknek és a több mint 12 beépített szenzornak köszönhetõen a robot felismeri a különbözõ hangulatokat, arckifejezéseket és gesztusokat.
MTI Fotó: Mohai Balázs
Ember és gép. Ellenségek vagy barátok?
Ennél sokkal bonyolultabb kérdésről van szó. A gépek két dologban soha nem tudnak az emberrel versenyezni: ez a kreativitás és az empátia. Az ellenség, avagy barát fogalomkörhöz már empátia kellene, hiszen bele kell abba gondolni, hogy mi a másik szándéka. Ezenfelül a robotok „evolúciója” nagyságrendekkel gyorsabb lesz, mint a biológiai volt, emiatt az emberek és gépek viszonya is sokkal gyorsabban változhat majd.
Lehetnek-e a robotok az új istenek?
Ez hitbéli kérdés, személy szerint nagymértékben hiszek abban, hogy igen. A mesterséges szuperintelligencia úgy lát majd minket, ahogy mi látjuk a majmokat, vagy esetleg a hangyákat.
Csak a filmekben látható, hogy a robotok az ember ellen fordulnak?
A fogalom, hogy egy robot bármi „ellen” forduljon, antropomorf. Vannak filmek, amelyekben vannak kevésbé antropomorf robotok, ezek általában nem igazán népszerűek, vagy csak szűkebb körben. A filmek szórakoztatni akarnak, nem sokat foglalkoznak a valósággal, tisztelet a kivételnek. A robotoktól nem kell félnünk, ahogy az atommag-hasadástól sem kell, csak az embertől, aki a technológia feletti ellenőrzést gyakorolja.
Megszűnhet az ember-ember közti kommunikáció?
Nem. Az 1900-as évek elején komoly kampány folyt a keresztrejtvény ellen, mert attól féltek, hogy megszűnik miatta az emberek közti kommunikáció. Amíg legalább két ember él a világon, biztosan kommunikálnak egymással.
Jó-e, ha a mesterséges intelligencia uralkodhat felettünk?
Az autó legyőzte a lovaglást, a puska a nyilazást, az atomenergia a szénhidrogéneket. A technológia fejlődik, és ennek van jó és rossz oldala.
Meglátásom szerint a mesterséges intelligencia még tovább háziasítja az embereket, az életünk kényelmes és kellemes lesz, cserébe viszont bizonyos szabadságokról lemondunk.Ne felejtsük el, lemondtunk az éles érzékszerveinkről, amikor áttértünk a vadászat-gyűjtögetésről a földművelésre. Lesz lehetőség nem részt venni benne, de a döntő többség boldogan éli majd a kedvencek kényelmes életét. Ezek döbbenetes szavak. Az egyesületük próbálja a „fékszíjat” tartani? A technológia fejlődését nem lehet gátolni. A történelem egyetlen olyan ember nevére sem emlékszik, aki ezzel próbálkozott volna, vagy legfeljebb némi elnéző mosollyal emlegeti őket. Azokét viszont mindenki kívülről tudja, akik előrevitték a tudományt és technológiát. Az egyesületünk szabadidős tevékenységet végez, a mi robotjaink csupán tanulásra és játékra valók, nem jelentenek semmi többet, se veszélyt. Milyen jövőbe mutató technológiákkal foglalkoznak a robotikán kívül? Leginkább érdekes és szokatlan érzékelőkkel, amelyek képesek például az emberi kéz helyzetét észlelni a levegőben, és a képernyőn utánozni. Van olyan érzékelőnk is, amely az agyban zajló erőfeszítés mértékét méri, és tárgyilagos visszajelzést ad róla. Melyek a legkülönlegesebb eszközök, amelyeket építettek? Ez egy úgynevezett telepresence robot, amelynek segítségével egy tetszőlegesen távoli helyen tudunk körülnézni úgy, mintha ott lennénk. Ezt rendezvényeinken ki is lehet próbálni.
A robot bőrébe bújva bekövetkezik az úgynevezett immerzió jelensége, vagyis a felhasználó elfelejti, hogy hol van, és teljesen azonosul a géppel. Nem számít a köztük lévő fal sem.Egyszer egy hölgy a robot „bőrébe bújt” úgy, hogy a gép valójában egy helyiséggel odébb volt. Egy fotós pedig nekiállt fényképezni a gépet. Erre a nő hevesen tiltakozni kezdett a szomszéd szobában, hogy ő nem járult ehhez hozzá. Teljesen elmerült a robotban, elfelejtette, hogy valójában egy fal van közte és a fényképész között. Van palacsintasütő robotunk is, természetesen munkájának eredményét meg is lehet kóstolni. Kifejlesztetünk egy robotszemet is, amely rendkívül csekély energiafelhasználás mellett ezerféle tárgyat képes azonosítani. Egy humanoid robot mennyi idő alatt készült el és mire lehet megtanítani? A jelenlegi állapotában ember-gép interakcióra van specializálva. Nagyjából egy éven belül szeretnénk „őt” ügyfélszolgálatosként viszontlátni bankoknál, közműcégeknél, hivataloknál. Tapasztalatunk szerint sokkal nagyobb elvárások vannak arra nézve, hogy mire lehet egy robotot jelenleg megtanítani, mint amire tényleg meg lehet. Most sokan kérdezik: mennyibe kerül mindez? Nehéz pontos becslést adni, mert sok robotunkban nem az alkatrészek jelentik a fő értéket, hanem az ötlet és a befektetett energia. Például a xilofonon játszó robotunk mindössze pár olcsó motorból és egy vezérlőből áll, különlegességét éppen az adja, hogy a szerkezet egyszerűségét a szoftver bonyolultsága kompenzálja. Mindenesetre annyit mondhatunk, hogy több tízmilliós értékekről beszélünk. Szabadalmaztattak ezekből valamit? Nem, eredendően nem az a célunk, hogy bárkit bármiből kizárjunk. Inkább a nyílt forráskód és a megosztás hívei vagyunk, hiszen magunk is rengeteget köszönhetünk ezeknek a technológiáknak. Milyen projektekben vesznek most részt? Legizgalmasabb projektünk jelenleg Pepper, a humanoid robot, „akinek” magyarul tanításában és felkészítésében több tagunk is közreműködik. Pepperrel mostanában sokat lehetett a médiában találkozni. Ezen felül részt veszünk autonóm jármű készítésében is, illetve több olyan projektben, amit jelenleg még nem hozhatunk nyilvánosságra. Hogyan kell elképzelnünk ezeket a műhelymunkákat? Ezek nem ipari jellegűek, inkább amolyan baráti összejövetelek, amelyekre az alkotók egy része cipős dobozban hoz félkész robotokat, amelyeket aztán együtt fejezünk be. Sokat tervezgetünk is, mert az a tapasztalat, hogy egy jól megtervezett projekt sokkal több eredményt hoz, mint a kapkodás. Miképpen tudják támogatni a kutatást, fejlesztést, innovációt? Minden projektnek azt igyekszünk megadni, amire a legnagyobb szüksége van. Előfordul, hogy eszközökhöz biztosítunk hozzáférést, mint például a lézervágó vagy a 3D nyomtató. Olyan is van, hogy szoftverfejlesztéssel segítünk hardveresen már kész projekteket. Arra is van nem egy példa, hogy tanácsadással vagy tervezéssel támogatunk egy-egy ötletet. Mely országok a legelőre haladottabbak a mesterséges intelligencia területén? A magyar lelemény megmutatkozik a modern mérnöki tudományok terén is. Sok, nagyon ígéretes, vagy már befutott vállalkozás van, amelyek világhírre tettek szert. Bízunk abban, hogy az új Innovációs és Technológiai Minisztérium, illetve az általuk létrehozott Mesterséges Intelligencia Koalíció további lendületet ad majd a területnek. Az Egyesült Államokban elsősorban a nyelvi egységesség jelent óriási előnyt: míg egy magyar, szlovák, cseh cég anyanyelvi alkalmazásainak a viszonylag kicsi belföldi piacon kell megélnie, egy amerikai cég egy hatalmas felhasználóbázissal számolhat akár csak a belföldi piacán is. Kína rendkívül agresszív mesterséges intelligencia terén, az erre fordított költségvetési pénzek lassan hadászati kiadásokkal vethetők össze. Eljöhet az idő, amikor a robotok teljesen elvehetik az emberek állását? A berendezések belátható ideig csak a gépies munkát tudják elvenni az embertől. A mosógép is elvette tőlünk a mosást, de én nem emlékszem egyetlen tiltakozó felvonulásra sem emiatt. Az emberek, kivétel nélkül mindegyik, rengeteg olyan dologgal rendelkeznek, amivel a gépek még nagyon sokáig nem fognak. A két legfontosabb ebből a korábban már említett kreativitás és empátia. Várhatóan az történhet, hogy az emberek más munkát fognak végezni, de nem kerülhetnek tömegesen az utcára miattuk. Ha már szó esett a munkáról: jó-e az nekünk, hogy a jövő vállalata alulról szerveződő lehet a gépesítés miatt? Igen, jó lehet. Mi hiszünk az alulról szerveződésben. Minden projektünket megpróbáljuk alulról szerveződővé tenni, mert sokkal jobb eredményeket kapunk ezáltal. Ez már része lesz az „ember-háziasítás” folyamatának: az alulról szerveződő folyamatokat szoftver-robotok simítják egymáshoz, és remekül megleszünk. Mi az a plusz hozzáadott érték, amit az egyesületük adni tud? Eszközök, alkatrészek, tudás, és mint korábban mondtam, az igazi műhelymunka. Továbbá baráti társaság, jó hangulat, csapatszellem, és a közös nyelv, amit beszélünk. Rengeteg tanulás és fejlődés. Van egy-két verseny, amin elindulunk, a legjobb közülük a „Magyarok a Marson” nevű, ahol szellemes feladatokat kell évről-évre megoldani, ám nem igazán a versenyszellem jellemző ránk. Kik vesznek részt, kik azok a „lelkes amatőrök”, akik robotokat alkotnak? Sokféle emberek, például a nevünk azért nem „Magyar Robotépítők Egyesülete” lett, mert az első tagunk, aki már az alapításkor jelezte csatlakozási szándékát, egy indiai orvos volt. Van köztünk közgazdász, vegyész, ipari formatervező is. Persze a többség szoftverfejlesztő vagy villamosmérnök, általában jól képzett, tapasztalt emberek, tipikusan családapák 30-as vagy 40-es éveikben. Ön miként került kapcsolatba a robotok világával? Erre egy rövid történettel válaszolnék: pár éve volt a 25 éves általános iskolai ballagási osztálytalálkozónk, és az egyik lány az osztályból elhozta az emlékkönyvét. Nos, én 9 évesen már robotot rajzoltam az emlékkönyvébe. Ez mindent elmond… BGA
