Nagyon hektikus éve lehet a forintnak

Milyen mértékben csökkentik az árstop intézkedések az inflációt?

Ha piaci árak lennének érvényben, akkor akár egy 50 százalékos hirtelen emelkedés a lakosság rezsiszámlájában közel három százalékponttal is megemelhetné az inflációt.

Mindez ugyanakkor egy közgazdaságtanilag értelmezhetetlen becslés. A rezsicsökkentés ugyanis évek óta érvényben van, így már beépült az árakba, vagyis nem tudunk igazán almát az almával összehasonlítani, hogy valós inflációs hatást számoljunk.

Emellett az élelmiszerárstop is azt jelenti, hogy átmenetileg nem nő tovább a meghatározott termékek ára a tavaly októberi szintekről. Az intézkedés tényleges hatását így csak a jövőbeni árak ismeretében lehet megbecsülni.

Az élelmiszerárstop infláció csökkentő hatása a februári életbelépésekor néhány tizedtől legfeljebb fél százalékig terjedhet.

A lépés infláció csökkentő hatását ugyanakkor mérsékli, hogy a vállalatok szétteríthetik a veszteségeiket például más termékek árának megemelésével.

Mikrogazdasági szinten viszont lesznek olyan háztartások, akik nagyobb súllyal vásárolnak alapvető élelmiszereket. Az ő inflációs érzetük tehát kedvezőbb lehet. A makrogazdasági hatás azonban visszafogott lesz.

Milyen lépésekkel lehet a magasabb infláció ellen küzdeni? Meglátása szerint az áfa-csökkentés mennyire hatékony megoldás?

A tej, tojás és húsfélék általános forgalmi adója korábban már 5 százalékra csökkent, így további áfa-csökkentés esetén már nincs nagy mozgástér.

Az áfa-csökkentéssel alapvetően az a probléma, hogy kérdéses, miként jut el a fogyasztóhoz. Nem tudjuk, hogy az áfacsökkentés mekkora részét nyelik le a kereskedők, hiszen fennáll a kockázata, hogy csak kisebb mértékben csökkentik az árakat.

A jelenlegi inflációs problémának 60-70 százaléka gazdaságpolitikai hatókörön kívül esik.

A külső hatások nagyrészben a koronavírus következményei. Ha nincs koronavírus, akkor nincs hiánygazdaság, nincsenek szállítási nehézségek, nincs energiaválság vagy legalábbis nem ennyire súlyos.

A külső inflációval éppen ezért nehéz mit kezdeni. A fiskális és monetáris politika inkább a belső tényezőkre tud reagálni. Az MNB tavaly június óta több fázisban szigorít a pénzpolitikán. Mára eljutottunk odáig, hogy 4 százalékon áll az irányadó ráta és a jegybanki támogatói programok kifutottak a zöld otthon program kivételével.

Az MNB kivette a fair részét az infláció elleni harcban.

Ezzel szemben a költségvetés ezt nem tette meg, mely 2021 végén és 2022 elején is erősen költekező.

Nagyjából 3000 milliárd forint kerülhet be a gazdaság vérkeringésébe különböző beruházásokon, illetve a háztartásokat érintő támogató intézkedéseken keresztül.

Ez a többletpénz emeli az aggregált keresletet, amivel a kínálat nem tud lépést tartani. A folyamat inflációt generál. A hatékony lépés tehát a további fiskális és monetáris konszolidáció lenne.

Megemelheti-e a kamatstop intézkedés az inflációt?

A kamatstop intézkedés nem makrogazdasági célzatú. Sokkal inkább az inflációs érzetre és az inflációs várakozásokra hat. Emellett a szociális szempontokat is figyelembe veszi. A lépés tehát ilyen formában tudja kifejteni pozitív hatását.

A kamatstop inflációs hatása ugyanakkor pozitív, hiszen több pénzt hagyunk a lakosságnál.

A megjelenő többlet kereslet pedig egy szűkös kínálattal találkozik, ahogy már említettem. Az intézkedés így pont a monetáris politika irányultsága, célja ellen dolgozik.

A nemzetközi és a hazai jegybankok pénzpumpájának visszafogása milyen hatással van a gazdaságokra?

Két állapotot kell megkülönböztetnünk. Az első állapot, amikor leáll a pénznyomda, de a lejáró állampapírokat megújítják, újrabefektetik. Ez egy menedzselhető kérdéskör, és nem okoz rendkívüli gazdasági hatásokat.

A másik állapot, amikor már nem újítják meg a lejáró állampapírokat vagy akár eladják a jegybankok a mérlegükben szereplő kötvényeket. Ezt a folyamatot nevezzük Quantitative Tightening-nek (QT), és azt gondolom, hogy egyre többet fogunk ezzel a rövidítéssel találkozni a következő hónapokban.

A világban keringő fölös pénzmennyiség korábban felhajtotta az ingatlanok, a részvények és a kötvények árát, illetve növelte az inflációt. E pénzmennyiség szűkítése ellenben lassulást idéz elő a gazdaságban és az inflációban.

Az, hogy összeomlással jár-e a jegybankok szigorítása, az leginkább a kivitelezésen és a kommunikáción múlik majd. Megfelelően fel kell készíteni a gazdasági és piaci szereplőket.

Amikor a QT elindul, az olyan lesz, mint mikor valaki bevonul az elvonóra. Az elvonási tünetek a szigorítás sebességén és a szereplők előre történő felkészítésén múlnak.

A magyar monetáris szigorítási ciklus miben lehet eltérő?

Magyarország sokkal erőteljesebben függ a piactól. Az amerikai Fed diktálhatja a saját tempóját. A Magyar Nemzeti Banknak viszont alkalmazkodnia kell több tényezőhöz. Ellenkező esetben viharba kerülhetünk és felborul a kötvénypiac. A kis, nyitott gazdaságokban működő jegybankoknak tehát lényegesen nehezebb dolga van, nekik valamelyest alkalmazkodniuk kell.

A világszerte emelkedő hozamkörnyezetben sokkal nehezebb kontrollálni a magyar kötvénypiaci hozamokat.

A magyar QE megállt, már nem bővül az MNB mérlege. Aktív mérlegalkalmazkodásra azonban az idén nem számítok, mivel az még túl korai lenne. A kamatemelési ciklus viszont tovább folytatódhat.

A jelenlegi inflációs előrejelzéseket figyelembe véve az egyhetes betéti kamat, vagyis az effektív irányadó ráta a második negyedévben érheti el a csúcsát, 5 százalék felett tetőzhet. A kockázatok azonban egyértelműen felfelé mutatnak az infláció és a kamatok esetében egyaránt.

Legkorábban 2023-ban indulhat el lefelé a kamatkörnyezet, feltéve, hogy az infláció visszasüllyed 3 százalék közelébe.

Hogyan alakulhat az infláció a várakozásai szerint?

5,7 százalékos inflációval számolok az idei évre, ami jóval a piaci konszenzus felett van. A különbség abban található, hogy kevésbé vagyok optimista a kínálati sokkok múlásával kapcsolatban.

A hiánygazdaság és az energiaválság még 2022-ben is velünk marad, ami magasabban tartja az importált inflációt.

Emellett meg kell említeni a magas bérek okozta inflációs nyomást is. Az átlagbérek 15 százalékkal nőhetnek 2022 során.

2023-ban újra 3 százalék lesz az infláció. Addigra várhatóan túl leszünk a koronavíruson és az ezzel együtt járó kínálati sokkokon.

Milyen hatása lesz a szigorodó pénzpolitikának a piacokra?

A passzát szél az USA-ból fúj majd. Ha a Fed elkezdi a szigorítást, akkor a pénzáramlás a feltörekvő piacokról a fejlett piacokra és az Egyesült Államokba irányul.

Egy ilyen világban azt mondhatjuk, hogy a feltörekvő piacok sokkal hektikusabbak lehetnek akár kötvény, részvény és deviza oldalon.

A részvénypiacok is áthangolódnak. A növekedési részvények helyett az értékalapú részvények lesznek keresettebbek.

Kötvényoldalon a hozamemelkedés mértékét az határozza majd meg, hogy a fiskális politika milyen mértékben konszolidálódik, vagyis mennyire szűkül a nettó kötvénykibocsátás.

Meglátásom szerint drasztikus változás nem lesz az idén a kibocsátásokban globális szinten.

Összességében 2022-ben itthon és a nemzetközi piacokon is egyértelmű hozamemelkedéssel kalkulálhatunk.

Milyen szinteken alakulhat az idén az euró/forint árfolyam?

Nagyon hektikus évre számítok. A 353-372 forint közötti széles sávban ingadozhatunk egész évben.

Bár az évet jól kezdtük, a legnagyobb kockázatot a közelgő áprilisi választások jelentik. Könnyen lehet, hogy a választások előtti bizonytalanság a Fed szigorításaival együtt visszaüti 370-hez a forintot. A választások után alapvetően erősödhet a hazai fizetőeszköz, de az év végét 370 forint környékén fejezheti be az euró/forint kurzus.

A szigorodó monetáris politika hatására hogyan alakulhat a hazai és nemzetközi adósságpálya?

A tavalyi negyedik negyedévben 79,5 százalékra süllyedhetett a GDP arányos bruttó államadósság Magyarországon. Nemzetközi szinten is hasonló, kismértékű csökkenés bontakozhatott ki.

Az idén ennél már lendületesebb adósságleépítéssel lehet kalkulálni mind itthon, mind nemzetközi szinten. Ennek mértékét azonban a kötvény- és devizapiacok mozgása is befolyásolja.

Ezenkívül a francia és olasz miniszterelnök törekvései is hatással lehetnek az uniós országok jövőbeli adósságpályájára. Emmanuel Macron és Mario Draghi szeretnék ugyanis megreformálni a maastrichti kritériumokat, ami kevésbé dinamikus adósság-konszolidációt jelentene az uniós országok számára.