Nem összehasonlítható, mennyi pénzt hoz egy Netflix sorozat és egy nagy hollywoodi alkotás 

Hollywood eleinte mintha nem vette volna komolyan a 2020-ban kirobbant járványt. Sokan úgy vélték, a forgatások csupán 1-2 hétre állnak le, a mozik bezárását pedig elképzelni sem tudta senki. Hogyan változott a járvány miatt a tartalomfogyasztási kedv?

Az elején valóban senki nem gondolta komolyan, hogy ez ennyire hosszú és körülményes leállás lesz. Ahogyan a nézők sem gondolták, hogy egyszer csak be lesznek szorítva a saját lakásukba, ahonnan gyakorlatilag alig tudnak kiszabadulni. Az otthoni bezártság hatására világszerte elképesztő mennyiségű audiovizuális tartalmat kezdtünk el fogyasztani, online és televíziós formában egyaránt.

A járvány első hullámakor rengetegen tértek vissza a klasszikus televíziózáshoz, olyannyira, hogy nézettségileg az az időszak a mindenkori rekordnak tekinthető karácsonyi nézettségi számokat ostromolta.

Ez átmeneti megoldást, ám egyben téves jelzést adott a filmiparnak. Sok stúdióban hátradőltek, és úgy gondolták, ha a tévé ennyire vonzza a nézőket, akkor nincs nagy probléma, hiszen a tévés jogokból, az ismétlésekből is lehet bevételt generálni. Arra tényleg senki nem volt felkészülve, hogy a járvány ennyire elhúzódik.

A kezdeti lendület után a tévés nézőszámok csökkenni kezdtek, így ismét a tartalomgyártásra és szolgáltatásra kezdett mindenki fókuszálni.

Ez hozta el aztán a streaming szolgáltatók aranykorát. Mennyire tudták, tudják pótolni a hagyományos mozit?

Furcsa kettősség van a történetben. Már a hagyományos televíziózás is kezd háttérbe szorulni, a pandémia pedig még inkább az online tartalomszolgáltatás javára billentette a mérleget.

Mégis úgy vélem, kár siratni a mozit, hiszen mint közösségi élmény, nem fog eltűnni, még ha bizonyos értelemben át is alakul.

Ne feledjük, volt már ilyen kihívás a moziipar történetében.

A televízió megjelenése éppen ilyen volt, akkor a mozinak is fejlődnie kellett, hogy előnyben maradjon. Megjelent a színes film, a szélesvászon, később a dolby surround, jelenleg pedig az LCD-s vásznak kezdik el átformálni a vetítési élményt. Nem beszélve arról, hogy az online világban sem fenékig tejfel minden. Útkereséseket látunk, némelyik célravezető, némelyik viszont óriási mellényúlás.

Elég, ha csak a Katzenberg-féle Quibire gondolunk, ami stream-szolgálatóként öt-tízperces filmes tartalmakat kínált volna az Instán és Tik-Tokon szocializálódott rétegnek. Irtózatos pénzt öltek bele, de a koncepció kidolgozatlansága és a járvány miatti tartalomfogyasztás változásai a porba döntötték az egészet, a tavalyi év egyik emlékezetes anyagi bukását okozva.

A kettősséget viszont jól jellemzi, hogy a legfrissebb hírek szerint az Amazon megvásárolja a MGM-et, a tendencia tehát arra mutat, hogy a nagy stúdiók egy-egy streaming-szolgáltató leányvállalatává válnak.

A streaming-szolgáltatók viszont nem muzsikáltak az Oscar-átadáson a legfényesebben. Különösen szembeötlő volt ez a Netflix esetében, ahol a jelölések száma és az elnyert díjak között szakadényi volt a különbség. A szakma mégsem tekinti annyira komoly versenyzőnek az online platformokat?

Ha már a Netflixről beszélünk: az ő üzletpolitikájuk a minél szélesebb közönségréteg megszólításáról szól. Bizonyára nekik is fontos az Oscar, de sokkal fontosabb, hogy az előfizetők úgy érezzék, a következő hónapban is elő kell fizetniük a szolgáltatásra.

A moziforgalmazókkal ellentétben a Netflix tűpontosan tudja, hogy a világ bármely táján élő előfizető milyen tartalmakra és mikor kattint rá. Ez óriási mértékben befolyásolja a tartalomgyártásukat.

Nyersebben fogalmazva: az Oscar számukra jó reklám, de nem befolyásolja úgy a nézettséget, mint egy mozifilm esetében.

Hatalmas költségvetésű filmek, mint az új Bond-mozi, vagy a Marvel Fekete özvegye álltak a dobozban. A blockbusterek gyártói hallani sem akartak egy esetleges online premierről. Miért?

A blockbustereket gyártó stúdióknál rengeteg olyan háttérszerződés van, amelyek kötik a vezetőség kezét. Csak egy példa: az alkotók (a rendezőtől a színészekig szinte minden fontos résztvevőt beleértve) bevételrészesedést kapnak, így egy esetleges online vetítéshez az ő beleegyezésük is kell. Az online szolgáltatók ilyen szempontból nehezen értelmezhetők, hiszen a legsikeresebb tartalmak esetében sincs egészen pontos nézőszám-adat.

A Netflix például a Bridgerton sikere kapcsán kezdte el hangoztatni, hogy közel 100 millió háztartásban nézték a sorozatot a megjelenést követően, amely szám ma már biztosan magasabb. Ez nagyon szép, csak nem viszonyítási alap.

Ha azt vesszük, hogy a Bosszúállók:Végjáték világviszonylatban 2 milliárd dollár feletti bevételt produkált, akkor egy 80-90 millió háztartásos nézettséget már egyből más aspektusból kell vizsgálnunk, egyszerűen nem egy kategória a két nézettségi és bevételi adat.

A blockbustereket gyártó stúdiók primer bevétele nyilván a mozikból származik. Az már más kérdés, hogy egy rekordbevételes nyitóhétvége után a stúdiók a televíziók felé is sokkal magasabb áron tudják kínálni a tartalmaikat, hiszen a másodlagos jogokból származó bevételek is csillagászati összegeket tesznek ki.

Voltak kivételek, akik viszont ragaszkodtak a pandémia által igencsak beszűkült mozis bemutatóhoz. Ilyen volt a Tenet, amit Christopher Nolan nem akart streaming felületen látni. Bölcs döntés volt az alkotóktól és a Warnertől a mozis bemutató erőltetése?

Mondhatjuk, hogy a Tenet visszahozta a gyártási költséget, de alapvetően bukásnak tekinthetjük a filmet. Egyébként nem csak anyagi értelemben.

Nolannél furcsa szituáció állt elő, mivel évek óta a felesége a fő producere. Ezzel azonban eltűnt az a kontroll, az a fék, ami az alkotókat időnként visszarángatja a földre.

Nolan gyakorlatilag azt csinált, amit akart - eddig.

Nagy Nolan-rajongó vagyok, de a Tenettel szemben vannak fenntartásaim. Amikor egy filmet ötször-hatszor kell megnézni azért, hogy az ember értelmezni tudja, ott valami nem stimmel. Elhiszem, hogy Nolan 10-15 éven keresztül dédelgette ezt a forgatókönyvet, de egy ennyire komplex anyag esetén nem lehet elvárni a nézőtől, hogy egyetlen vetítés alatt minden egyes részletét befogadja a filmnek. A Tenet végén a néző butának érezheti magát, ez pedig súlyos hibára utal az alkotói hozzáállás felől. Ez a lehető legrosszabb reklám egy rendezőnek. Valószínű, hogy Nolan karrierjében ez a film elég látványos törést fog okozni, mivel ezek után nehéz lesz elhitetni a nézőkkel, hogy ő az az ember, aki okos, de szórakoztató filmeket rendez. A Tenet után az átlagnéző számára inkább az „á, ez túl bonyolult” kategória lehet a gyakori – de ne legyen igazam. A bemutatóval pedig tizenkilencre húzott lapot. Azt hitte, tavaly nyáron fel fog pörögni a moziba járási kedv, de ezzel a filmmel ezt nem tudta elérni. Egyszerűen nem jött össze.

Hallani olyan véleményt, amely szerint a járvány a filmipar szelektálási kedvére is nagy hatással lesz, azaz a stúdiók alapvetően biztonsági játékra törekednek majd, a közönségfilmeket részesítve előnyben. Ezzel kapcsolatban többen a művész és rétegfilmek haláltusáját vetítik előre. Van alapja a félelemnek?

Nem tartom ezt valós veszélynek. A stúdiók egyre inkább szétválasztják a tevékenységüket. A Sundance Fesztivál 1985-ös indulása óta a stúdiók berkein belül is nagy hangsúlyt fektetnek a független, kisebb alkotói közösségek munkájára. Vadásznak a fiatal tehetségekre, és kifejezetten előnyben részesítik a kísérleti produkciókat.

A jelenlegi amerikai filmipar 50-60 százaléka durván tízmilliós költségvetésű filmekkel operál.

A maradék fele teszi ki a nagy költségvetésű látványprodukciókat, így

gyakorlatilag mindössze a negyedére mondhatjuk azt, hogy minőségi, nagy színészeket és rendezőket foglalkoztató, elgondolkodtató alkotás.

Tény azonban, hogy könnyebb egy bugyuta slash-horrorra költségvetést szerezni, mint ez utóbbiakra. Utalnék az idei Oscarra, ahol a hét jelölt film közül talán három volt olyan, amelyet klasszikus hollywoodinak lehet nevezni, a Mank, a The United States Vs. Billie Holiday és a Chicagói 7-ek. A többi minimálköltségvetésű művészfilm – vagy inkább művészkedő film - volt, amelyek közül

A Nomádok földje a Cannes-i Fesztiválon talán a középmezőnybe férne be.
Ha már szóba került az Oscar: sokan felhördültek, amiért a Filmakadémia négy kritériumot fogalmazott meg a jelölhetőség kapcsán. Ezek alapvetően azt szorgalmazzák, hogy a szereplők, stábtagok között, vagy a történetben bizonyos százaléknyi „alulreprezentált” kisebbségnek kell megjelenni. Az alkotói szabadság forog veszélyben, ahogyan egyesek vélik?

A négyes szabály nem egy friss dolog. Ráadásul abszolút megkerülhető az alkotói oldalról, nincsen igazából hatással arra, hogy milyen típusú filmek fognak készülni. Kettő vonatkozik magára a filmre, kettő pedig a film gyártási vagy disztribúciós metódusára. A négyből kettőt kell betartani minimum.

Az Akadémia ezzel a döntéssel gyakorlatilag letolta a felelősséget magáról, és a filmesekre bízza, hogyan akarnak annak megfelelni.

Azok pedig meg fognak felelni. Hollywoodról beszélünk, ahol minden a pénzről szól.

Máris szaporodnak azok a cégek, amik a disztribúció során felajánlják a gyártónak munkájukat, garantálva azt, hogy a film az ő közreműködésük puszta tényével máris eleget tesz az előírt kritériumoknak.

Nem fogja ez látványosan átrajzolni a filmkészítési palettát.

A mozik lassan magukhoz térnek, ám rengeteg film torlódott fel, amiket mind be kell mostanában mutatni. Van, amelyik előnyt élvez a többihez képest? A blockbusterek hamarabb kerülnek vászonra, mint az alacsony büdzséjű filmek?

Az ellenkezője inkább elképzelhető. A stúdiók nyilván arra fognak most gyúrni, hogy a lehető legrövidebb időn belül a legtöbb nézőt rángassák vissza a mozikba. Éppen ezért még az is benne van a pakliban, hogy a legszélesebb, legszínesebb választék érdekében olyan filmeket is moziba küldenek, amit eredetileg csak televíziós bemutatásra terveztek.

Többen mondják, hogy a mozik szerepe már soha nem lesz olyan, mint a járvány előtt. Mégis miben fog változni?

Én ebben nem hiszek. Nincs is jele. Pandémia ide vagy oda, az ember társaslény, a csoportos szórakozás pedig kiemelten lényeges terület. Az okostelefon lehet, hogy megváltoztatta az egyéni zenehallgatási szokásokat, de soha nem fogja tudni átvenni egy élő koncert szerepét. A mozi intézményének társadalomösszegző szerepe is ugyanúgy megmarad. Nem féltem a mozit, egyáltalán nem úgy tűnik, mintha leáldozóban lenne a csillaga.

Melyik idei bemutatót várja legjobban?

A legjobban talán az új Bond-filmet. Nagyon nem szeretném, ha a világ legrégebben létező franchise-a véget érjen. Számomra Bond a mozi állandóságának a szimbóluma. James Bond mindig újra és újra felbukkant, mindig meg tudott újulni, és mindig jól tudott megújulni. Ideákra igenis szükség van. Tudjuk, hogy nem érhetjük el őket, mégis irányt mutatnak. Egyébként a járvány miatt szinte mindegy, mi lesz műsoron, csak legyen. Az, hogy újra filmek lesznek a mozikban, olyan nekem, mint amikor a kisgyerek beszabadul a cukorkaboltba.

Fotó: magánarchívum