Nobel-díjas közgazdász: sokat köszönhetek a magyar tudósoknak

Interjú2017. okt 16.Növekedés.hu

Bizonyos értelemben a szocializmus lopakodott vissza a hátsó ajtón, amikor a központi bankok az adófizetők pénzéből bajba jutott bankokat mentettek meg a csődtől a válság idején – fogalmazott a növekedés.hu-nak adott interjújában Thomas J. Sargent közgazdász, a 2011. évi Közgazdasági Nobel-díj kitüntetettje, akivel az eszközár buborékok kialakulásáról beszélgettünk a Magyar Közgazdasági Társaság legutóbbi vándorgyűlésén. Kálmán Rudolf, Fellner Vilmos, Harsányi János I Neumann János, Riesz Frigyes, Balassa Béla, Káldor Miklós, Scitovsky Tibor, Teller Ede, Wigner Jenő. Előadása elején őket említette meg, mint azokat a magyar származású tudósokat, akik segítettek az ön munkásságában. Örülök, hogy néhányukat személyesen is ismerhettem, és sokat tanulhattam tőlük. Több magyar származású tudóssal találkozhattam és dolgozhattam együtt Amerikában, sokat köszönhetek nekik, és inspiráltak a pályafutásom során. Professzor úr, az előadásában az új pénzügyi buborékok kialakulásának lehetőségeit elemezte matematikai modellekkel. Ez a kérdés a jegybankok több ezer dolláros eszközvásárlási programjai miatt sokakat foglalkoztat. Az ingatlan és más eszközárak emelkedésével kapcsolatban elmondható, hogy a Fed egyik célja a mennyiségi lazítás programjával épp az volt, hogy megemelkedjenek az eszközárak. Ezzel a bajba jutott bankoknak segítettek, annak ellenére, hogy a piaci árakat a piacoknak kellene kialakítaniuk, és nem a központi bankoknak. A független jegybankokat eredetileg nem azért hozták létre, hogy ilyen eszközöket és ilyen nagy mennyiségben vásároljanak. Mire számíthatunk, ha a nagy jegybankok a mérlegükben felhalmozott több ezer milliárd dollár értékű eszközt lassan leépítik? Nem félő, hogy újabb buborékok pukkanhatnak ki? Az eszközvásárlási programokkal az adófizetők eddig csak nyertek. Ha annak idején nem avatkozik közbe a Fed, a Fannie Mae és a Freddie Mae jelzálogbankok válsága egészen biztosan még mélyebbre húzták volna le a pénzpiacokat. Ezt kétségkívül sikerült megakadályozni a jegybank közbelépésével. A bankok könyveiben lévő eszközök értékét ugyanis sikerült felpumpálni, azt azonban ma még nem tudni, hol van ezeknek az eszközöknek a valós értéke. Elég ha megnézzük, hol álltak az árak 2009-ben, és hol állnak most. Janet Yellen Fed-elnök abban reménykedik, hogy ha a gazdaság növekedésével párhuzamosan sikerül kivezetni a kötvényeket, akkor nem lesz baj. A kötvényvásárlást akár úgy is nevezhetnénk, hogy a szocializmus visszatért a hátsó bejáraton, a jegybankoknak ugyanis nem az a feladata, hogy bajba jutott bankoknak mentőövet dobjanak. Mivel az alacsony kamatkörnyezet miatt nagyon kicsi a betétek hozama, ezért az emberek részvényekbe fektetnek, ettől remélik a nagyobb hozamokat. A magas kereslet emeli a tőzsdeindexeket, ez azonban nem tudni, meddig tartható fenn. Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke az euró védelmében néhány évvel ezelőtt fellépést ígért, és a mai napig tart az EKB kötvényvásárlási programja, miközben még azt sem tudjuk, van-e erre felhatalmazásuk. Semmi esetre sem szeretném kritizálni a politikáját, ám az euróövezet szabályai ebből a szempontból nem teljesen világosak. Kínában az állam és a privát szféra egyvelege az, ami a mennyiségi könnyítések jegybanki politikájához hasonlítható bizonyos szempontból. Ha már Kínát említette: sokan egy kínai ingatlanpiaci lufitól is tartanak. Ön mit gondol erről és az ezzel párhuzamosan zajló tőkekiáramlásról, hiszen Kína mára nettó tőkeexportőrré vált? Véleményem szerint képesek az ingatlanpiaci folyamatot kontroll alatt tartani, megvannak az eszközeik erre. Ami a kínai tőkekiáramlást illeti: a kínai kormány és a bankok óriási kölcsönöket folyósítanak az Egy Övezet egy Út program (más néven az Új Selyemút) beruházásaira a külföldi partnereknek. Nagyon okosan építik fel a külföldi beruházások stratégiáját, és a kínai kormány alaposan átgondolta, hogy ezzel a saját fizetőeszközüket, a jüant erősítik, hiszen a kölcsönök nagy részét jüanban folyósítják. A kormány maga exportálja a tőkét külföldre, és ezt nem ingyen teszik, hiszen az új selyemutat a saját érdekükben építik. Alapos figyelemmel követik az ingatlanpiaci és a tőkekiáramlási folyamatokat egyaránt, és óvatos politikát folytatnak. Thomas J. Sargent (74) Nobel-díjas közgazdász, a New York-i Egyetem professzora Szakterülete: monetáris és pénzügyi politikák összehangolása 2011-ben közgazdasági Nobel-díjjal ismerték el munkásságát Christopher A.Sims közgazdásszal együtt a makrogazdaságtanban lévő ok-okozati összefüggésekkel kapcsolatos kutatásaikért. Munkássága során matematikai modellekkel többek között az eszközár buborékok kialakulásának folyamatát elemezte. A pénzügyi és monetáris integráció kérdéseit is vizsgálta az Egyesült Államok 1780-tól 1840-ig tartó történelme során, és arra a megállapításra jutott, hogy általában véve pénzügyi integráció nélkül nem létezhet monetáris unió. Ezt az állítást az euróövezetre is érvényesnek tartja. Pályafutása során tanított és kutatott többek között a Hoover Intézetben, a Stanford  Egyetemen, a University of Calfornia-n és a University of Minnesota-n.