Palócz Éva: "A forint gyengülő pályán lesz tendenciájában"

Az infláció terén 2024-ben jöhet még jelentős csökkenés?

A mostani évközbeni gyors ütem nem tartható, de a bázishatás még jövőre is sokat fog segíteni, hisz év elején még 26 százalékos volt az infláció, miközben most 2023 végére már éves összevetésben 7 százalék alá várjuk az inflációt.

Miért pont nálunk szállt el ennyire az infláció?

Ez a téma messzire vezet. Sajnálatos módon a gazdaságpolitika szinte minden lépése abba az irányba mutatott, hogy nálunk magasabb legyen az infláció, mint más, hasonló adottságú országokban.

Az év elején a régiónkban Szlovákiában volt a második legnagyobb, mi pedig őket is több mint 10 százalékponttal előztük.

Az okok között ott találjuk az adóemeléseket is. Amikor a térségben a többi kormány a terhek csökkentésekkel próbált úrra lenni az infláción, nálunk különadókat és adóemeléseket vezettek be.

Ezek pedig természetesen megjelentek az árakban.

Az árstoppok szerepét nehéz kimutatni. Az adatok azonban egyértelműen bizonyítják, hogy hogy az árstoppok nem segítettek az infláció mérséklésében. Egyébként mivel lehetne magyarázni a régiós országokhoz képest 10-12 százalékos pótlólagos inflációt Magyarországon.  

A kiskereskedők maguk is elmondták, hogy az árstoppos termékeknél elszenvedett veszteséget igyekeztek más cikkeknél áremeléssel kompenzálni. Ami érthető: nem lehet elvárni egy kereskedőtől, hogy olcsóbban adjon egy terméket, mint amennyiért vette.

Az árstoppokkal kapcsolatban az is problémás, hogy az csak a kereskedőket sújtotta, holott az áremelkedések túlnyomórészt a termelőktől indultak el. Nem igazságos ezt most a kereskedőkre ráverni.

Mik a reális kilátások: Magyarország megkaphatja a neki járó uniós pénzeket?

Nehéz erről jóslatokba bocsátkozni, a hírek nap mint nap változnak. Az unió mindenesetre nem zárta el teljesen a csapokat. A normatív mezőgazdasági támogatások most is jönnek Magyarországra.

Két dolog tűnik most valószínűnek. Az egyik, hogy mindkét támogatási forrásból, a hétéves pénzügyi keretből (MFF) és a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből (RRF) is fog Magyarország valamennyi pénzt kapni. A másik, hogy erősen feltételezhető, hogy egyik forrásból sem kapja meg a teljes összeget.

A kohéziós forrásokra vonatkozóan az EU biztos, Johannes Hahn már több mint 1 éve felsorolta, hogy mely programok esetén mutatták ki a legsúlyosabb visszaéléseket, és ezeknél a források egy részének az elvonását javasolta.

Az RRF részét képező REPowerEU alapból most fog érkezni előleg, a többi rész sorsa azonban bizonytalan.

Minden bizonnyal sokat segítene Magyarország alkupozícióján, ha a kormány tenne valamiféle gesztust az Unió felé, de úgy tűnik, hogy a kormány ezzel ellentétes lépéseket tesz.

Nagy Márton elmondta, hogy a külföldi forrásokon belül, szemben az EU-s pénzekkel egyre nagyobb szerepe lesz az FDI-nak, vagyis a külföldi közvetlentőke-befektetéseknek, amelyeket jelentősen szeretnének felpörgetni. 2030-ra megdupláznák az FDI-állományt. Ez jó stratégia?

Szerintem könnyű belátni, hogy a saját felhasználású, vissza nem térintendő fejlesztési támogatás kedvezőbb, mint a külföldi tulajdonú tőke idetelepülése, amely a nyereséget értelemszerűen kiviszi, vagy bármikor kiviheti az országból, hiszen az övé.

Természetesen az FDI-nak is van pozitív hatása, de nem az EU-s támogatásokkal szemben, hanem annak kiegészítéseként. Ráadásul nagyon kockázatos a magyar gazdaság jövőjét kizárólag a külföldi tőke bevonására építeni.

Van azonban ennek a kérdésnek egy további aspektusa, amiről szerintem ritkán beszélünk.

A nyugat-európai és a német tőke már nem igazán, vagy csak vonakodva jön ide. Maradnak nekünk a keleti és dél-kelet-ázsiai befektetők.

Ők viszont sajnos a szociális párbeszéd hiányát hozzák ide, ami azt gondolom, hogy hosszútávon károkat okoz a magyar gazdaságnak.

Amikor a nagy nyugati cégek idejöttek, nem csak a fejlett munkakultúrát hozták magukkal, hanem a felvilágosodott egyeztetési kultúrát is,

amely a dolgozók, a munkáltatók és a kormányzat intenzív egyeztetésein alapszik.

Például a Mercedesnél és az Audinál is üzemi tanácsok, szakszervezetek alakulhattak és olyan kollektív szerződések születtek, amelyek figyelembe vették a dolgozók igényeit.

A dél-kelet ázsiai cégek más alapokon állnak. Náluk a munkavállalói jogok kevésbé fontosak. Ezt a kultúrát hozzák ide Magyarországra, ami roppant káros lehet, mert szociális dialógus nélkül nincs hosszútávú gazdasági fejlődés. Nem véletlen, hogy a legfejletteb nyugat-és észak-európai országok gazdasága az intenzív szociális párbeszéd alapján áll.

A nemrég megjelent adatok alapján itthon vége a technikai recessziónak. A GDP terén mi várható a jövő évben?

Mi most úgy véljük, hogy idén a gazdasági visszaesés valószínűleg 0,5 és 1 százalék között lesz, jövőre pedig 2,5 százalék körüli növekedésre számítunk, márcsak az alacsony bázis miatt is. Mivel idén nagyon visszaesett, jövőre a fogyasztás biztos, hogy növekedni fog éves összevetésben.

Ha pedig az EU-s forrásokat is megkapjuk akkor a bővülés üteme akár 3-3,5 százalékra is felmehet.

A forint-árfolyam terén mik a várakozások?

Úgy gondolom, hogy komoly ember nem mond számszerű árfolyam előrejelzést. Ami sejthető, hogy tendenciájában a forint gyengülő pályán lesz.

Az ingatlanpiacnak van esélye rá, hogy kimásszon a mostani gödörből?

A gyors kilábalást több minden is nehezíti: a mostani CSOK korlátozottabb, mint a korábbi volt, a kamatok csak lassan fognak érezhetően lejjebb menni és a vállalkozói kedv is megcsappant. A következő időszakban még minden bizonnyal egy pangó állapot fog uralkodni a piacon.

Viszont az ingatlanpiac egyik sajátossága, hogy néha hirtelen meg tud lódulni a beruházói és vásárlási kedv.

Ha elterjed, hogy most kell építkezni és megindulnak az árak felfelé, akkor sokan, hogy elkerüljék a nagyobb emelkedést, igyekeznek előrehozni a vásárlást, ettől még jobban megemelkednek az árak. Így az egész egy önmagát erősítő folyamattá válik.

A COVID-ig nagyon gyorsan emelkedtek az árak, jelenleg bár vissza nem esnek, de már nem emelkednek a használt lakás árak sem.