Paloznakot feltette a térképre a Jazzpiknik, már építési tilalmat kellett elrendelni
InterjúTíz évvel ezelőtt egy baráti hangulatú zenéléssel indult útjára Paloznakon a Jazzpiknik, ami néhány év alatt határokon túl is ismert fesztivállá nőtte ki magát. Egyúttal feltette a térképre ezt a kis észak-balatoni falut, ahol annyian vettek vagy építettek házat, hogy idén már építkezési tilalmat kellett elrendelni. Valde Orsolya alapító-fesztiváligazgatóval beszélgettünk.
Ha nem lenne koronavírus és a járvány, idén már a 10. Paloznaki Jazzpikniket rendeznék. De hogy is volt az első? Azt olvastam valahol, hogy a családi borászatuk, a Homola Pincészet borait szerették volna ezen keresztül is ismertté tenni.
Nem volt ez ilyen tudatos, legalábbis az én részemről biztosan nem. A férjem (Homola Szabolcs borász – a szerk.) nálunk az igazán üzleti gondolkodású, én inkább álmodozó vagyok, aki arra gondolt: milyen klassz lenne jó társaságban iszogatni a finom borokat úgy, hogy közben még jó zene is szól a csillagos ég alatt. Nekünk nincs időnk koncertekre járni, ezért úgy döntöttünk, házhoz hozzuk az élményt. Mivel a pincészetnél volt az első Piknik, bíztunk benne, hogy a borunk is ismertebbé válik, de nem ez volt a fő cél, arra meg akkor még álmunkban sem gondoltunk, hogy ezreket hozunk Paloznakra. Az első kis rendezvényünkre legfőképpen barátok jöttek el, és barátok is léptek fel, például Jamie Winchester, akit feltétlenül vendégül szeretnénk látni jövőre az évfordulós Pikniken is.
Ne szaladjunk még ennyire előre! Beszéljünk még a mögöttünk lévő évekről: hogyan lett ebből a kis baráti iszogatásból-zenélésből egy országosan, sőt külföldön is ismert zenei rendezvény? Ez már nem működhetett pusztán szerelemből.
Valóban nem, de azért
a Jazzpiknik sokunk számára a mai napig szerelem. Az első rendezvényt követően nem is terveztünk folytatást, de aztán meghallottam Fábián Juli hangját, és azt mondtam: miatta megszervezném.
Egy véletlen folytán összetalálkoztam egy rendezvényszervezővel, és Mészáros Zoltán, a Veszprémfeszt igazgatója is ott volt, hgy a háttérben telefonos segítséget nyújtson. Fábián Juli óriási meglepetésünkre és örömünkre igent mondott, így már nem lehetett nem megszervezni a 2. Jazzpikniket. Ez már kétnapos volt, mert egyre több ötletünk volt, amit nem lehetett egy napra belesűríteni. Akkor már belépődíjat is szedtünk, mert ez azért már nagyobb költségekkel járt, mint az egynapos házibuli.
A Tájház udvarán lévő kisszínpad, ahol annak idején Fábián Juli fellépett, sajnálatosan korai halála miatt ma már az ő nevét viseli, és a Piknik is több helyszínen zajlik.
Már akkor láttuk, hogy a Tájház udvarba kicsi lesz, amikor Juli először fellépett nálunk, ezért a következő évre megcsináltuk a nagyszínpadot a sportpályán.
Ettől a ponttól kezdve profivá kellett válnunk, és üzleti tervet tenni a projekt mögé. Ez azután lehetővé tette, hogy először nemzetközi előadót is hívjunk, hogy három naposra bővüljön a rendezvény, amit már 4 helyszínen rendezünk meg. Azt gondolom, 2019-re elértük a határainkat, nem akarunk és nem is tudunk már hová bővülni.
A hírek szerint maga a település is elérkezett egy határhoz. Az állandó lakosok száma 2011 és 2019 között egyötödével nőtt, és bár így is alig több mint fél ezren lakják, a változás olyan gyors és drasztikus, hogy a polgármester példátlan döntéssel február 15-től megtiltotta az új építkezéseket a faluban.
Abszolút támogatjuk ebben a képviselőtestületet.
A Pikniknek köszönhetően nagyon sokan felfigyeltek ennek a helynek a szépségeire, nem véletlenül tüntették ki Hild-díjjal 1998-ban a települést. Alig 300 méterre vagyunk a Balatontól, mégsem olyan nagy a nyüzsgés, de ezek az előnyök eltűnnek, ha nincs olyan szabályozás, amivel megőrizhető mindez. Ehhez pedig idő kell, ezért mi is egyetértettünk a döntéssel, mert tudjuk, hogy Paloznak a Jazzpiknik miatt is lett felkapott.
Nagyon megdrágultak itt az elmúlt időben az ingatlanok, a szálláshelyek pedig még a környéken is egy évre előre le vannak foglalva, a rendezvény idején háromszoros áron. Ennek ellenére mi nagyon sokat dolgozunk azon, hogy a lehető legkevésbé bolygassuk fel a falu életét, bár ez nyilván csak korlátozottan lehetséges.
Üzletileg nyereséges a Paloznaki Jazzpiknik?
Nagyjából 2-3 éve sikerült túllépnünk a nullszaldón, és akkor jött a Covid… Most sincsenek illúzióink, mégis ragaszkodtunk a megrendezéshez, mert kell nekünk, ez tart életben, ez motivál minket.
Mennyibe kerül egy ekkora fesztivál megrendezése?
Százmilliós nagyságrendű. Ennek a jegyértékesítés nagyjából a 60, maximum 70 százalékát fedezi, a többit támogatásból, szponzorációból kell mellétenni, ha sikerül. Ha nem, akkor jön a hitel, mint a tavalyi évben.
A Covid megnövelte a költségeket?
Abszolút. A szolgáltatói iparágban sincs ember, a színapdépítők, a fény- és hangtechnikusok majdnem a duplájába kerülnek, mint tavalyelőtt.
A külföldi fellépők összetételét mennyire befolyásolt a járvány? Egyáltalán, hogyan dől el, kiket hívnak meg?
Az utazási korlátozások miatt sajnos nem lesznek brit fellépők, de más európai országokból így is jönnek zenészek, énekesek. Hogy ebben a zenei műfajban mire van igénye a közönségnek, mi jön be nekik, azzal kapcsolatban nagyjából a harmadik évtől folyik a kísérletezés. Azt sajnos be kellett látnom, hogy az nem megy, hogy csak az én kedvenceimet hívjuk meg. (nevet) Egyértelművé vált, hogy a közönség mulatni jön ide, és ezért olyan zenekarokat, énekeseket kell kiválasztani, akiknek a zenéjére jó hangulatban lehet iszogatni és táncolni a balatoni domboldalon. Ez leszűkíti a kört, ahogyan a célközönség is, bár most éppen azt tervezzük, hogy jövőre, a tízéves jubileumra zeneileg is egy kicsit megfiatalodunk, és megpróbálunk még inkább olyan előadókat meghívni Paloznakra, akik minden korosztálynak megfelelnek.