Robert C. Castel: le fogjuk vadászni a támadókat az utolsó szálig
InterjúMikor indul Gáza ellen a szárazföldi offenzíva, van-e esély a túszok kiszabadítására, mennyire terheli Gáza civil lakosságát a Hamász tetteiért, és milyen forgatókönyvek jöhetnek, ha elhallgatnak a fegyverek? Robert. C. Castel biztonságpolitikai szakértőt kérdeztük, aki Izraelben él, így első kézből származó információkat kaptunk a háború állásáról.
Lassan három hét is eltelik a Hamász támadása óta, a világ feszülten figyeli, mikor indul meg a beharangozott támadás a Gáza övezet ellen. Miért késlekedik a szárazföldi offenzíva?
Az egyik ok természetesen az, hogy Izrael próbál minél több túszt kiszabadítani tárgyalásokkal és egyéb módszerekkel. Egyúttal a küszöbönálló támadás ténye damoklész kardjaként lebeg az ellenség feje fölött, ha megtörténik, akkor ezt a töltényt ellőjük, a fenyegetés megszűnik.
Ettől függetlenül a kezdeti szakaszában máris benne vagyunk, a különleges műveleti erők rajtaütései folyamatosan zajlanak, ezzel felpuhítják a palesztin védelmet, így könnyebb dolguk lesz a szárazföldi erőknek, amikor megindulnak.
Van egy további ok is. Szövetségesünket, az Egyesült Államokat folyamatosan érik támadások Közel-keleti bázisaikon, ezek biztosan intenzívebbé válnak, amint Izrael elindítja a szárazföldi támadást. Erre most igyekeznek minél gyorsabban felkészülni, erőket csoportosítanak át, de ehhez kell egy kis idő.
Izrael egyszer már csinált egy bravúros túszmentést, az 1976-os entebbei akció a modern kori hadtörténelem lapjain is helyet kapott. Mekkora esély van arra, hogy ezúttal is sikerül fegyveres erővel kiszabadítani a túszokat?
Egyértelműen sokkal sokkal kisebb az esélye, most jóval fajsúlyosabb, és felkészültebb ellenféllel van dolgunk, mint 1976-ban volt a Palesztin Népi Felszabadítási Front (PFLP) és a német Forradalmi Sejtek nevű szervezet. A Hamász vélhetően szétszórta a túszokat különböző földalatti bunkerekben, amelyeknek az elhelyezkedését nem ismerjük, szemben az entebbei repülőtérrel, amelynek az alaprajzát meg tudta szerezni a hírszerzésünk.
Az első pillanattól kezdve fontos kérdés, hogy vajon beszáll-e a háborúba a Hezbollah, hogy északon új frontot nyisson. Tulajdonképpen meglepő, hogy ezt eddig nem tették meg. Mi lehet az oka, és mi várható a libanoni határon?
Valóban, a Hamász támadása után a Hezbollah jelentős késéssel reagált, órák teltek el, mire elkezdtek szórványosan rakétákat kilőni, és ránézésre úgy tűnik, gondosan igyekeztek elkerülni, hogy fajsúlyos célpontokat találjanak el.
Ha összehangolt támadás indult volna, akkor valószínűleg még ha alacsony intenzitással is, de már az első pillanatban megnyitották volna a második frontot. Ez arra enged következtetni, hogy a Hezbollahot is meglepték a fejlemények, vagyis a Hamász vezetői még a szövetségeseiket sem avatták be, mire készülnek.
Egyébként Irán terve sem ez volt, vélhetően egy sokkal összehangoltabb támadásra gondoltak, majd ha elérkezettnek látják az időt. A gázai terrorszervezet ezt most elsiette, ezt a töltényt ellőtték idő előtt, Irán pedig emiatt döntéskényszerbe került- vagy sorsára hagyja a Hamászt, amely így biztosan elpusztul. Esetleg bevetheti a Hezbollahot, de ezzel a koronaékszere pusztulását kockáztatja.
Nem látok a jövőbe, de
kétséges, hogy ezt meglépi a perzsa állam, amely akár úgy is dönthet, hogy teljesen beleáll a konfliktusba, de a térségben gyülekező amerikai hadihajók azt üzenik, hogy ennek súlyos ára lenne, így egy ilyen lépést szintén nem tartok valószínűnek.
Tény, hogy ezúttal a Hamász nagyon komolyan vette a titoktartást, de ettől függetlenül is különös, hogy Izraelt ennyire sikerült meglepni. Kiderült már, hogy ki hibázott ekkorát?
Első körben nyilván a hírszerzés kudarca ez, de nem tehetünk úgy, mintha ezzel le lehetne zárni a kérdést. A következő szinten a biztonsági apparátus éveken keresztül azt a biztonsági koncepciót erőltette, hogy a Hamász nem akar nyílt háborút, meg vannak rettenve, gyengék. Ha valamit nagyon nem akarunk látni, azt nem is vesszük észre.
Ez pedig már az izraeli politikai elit kudarca is, méghozzá pártoktól függetlenül. Nem újdonság ez, minden emberöltő alatt, nagyjából 20-30 évente egyszer sikerül minket meglepni. Ebben pedig már benne van az egész társadalom tévedése:
nem tudjuk elengedni azt az illúziót, hogy a béke elérhető, hogy lehetséges az együttélés, hiszen a másik fél is ember. Álmokat kergetünk itt a Közel-keleten, és ez megbosszulja magát.
António Guterres ENSZ-főtitkár a napokban úgy nyilatkozott, a támadások nem igazolhatják a palesztin néppel szembeni kollektív büntetést. De vajon hogy áll a történtekhez egy átlagos, Gázában élő palesztin, milyen ott a hangulat?
Érdemes megnézni a kibucok biztonsági kameráinak a felvételit, vagy ha még fent vannak a Tik Tokon, akkor a terroristák által készített videókat. A legnagyobb borzalom, amit el lehet képzelni az ott megvalósult, és egyúttal azt is megmutatják ezek a felvételek, hogy a fegyveresek után jönnek át nagy számban civilek is.
Gázaiak, köztük még öregek is, gyalog vagy biciklivel, késekkel felfegyverkezve, hogy kivegyék részüket a mészárlásból, vagy egyszerűen fosztogatni jöttek. A telefonhívásaik rögzítve lettek, sokan csak azért telefonáltak haza, hogy eldicsekedjenek, hány embert tudtak megölni.
Ezt a támadást nem csak 1500 öngyilkos terrorista követte el, a hétköznapi emberek egy része is benne volt.
Eli Kohen külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt megkérdezte a szerintük mi lenne az „arányos válasz” a csecsemők meggyilkolására, a nők megerőszakolására és az áldozatok lefejezésére. Az izraeli doktrinák is úgy szólnak, hogy a terrorra egyetlen válasz létezik, a megtorlás. Mi lesz a folytatás?
Jelenleg a különleges támadnak mindkét oldalról, nem rég semmisült meg például egy palesztin tengerészgyalogos alakulat. Abban biztos vagyok, hogy nem fog elmaradni a megtorlás.
Aki részt vett ebben a támadásban, le fogjuk vadászni az utolsó szálig, ahogy a müncheni mészárlás után is le lettek vadászva az elkövetők.
De mi lesz ezután? A Hamász katonai ereje minden bizonnyal meg fog roppanni, kialakul egy politikai vákuum, ami sajnos azt is jelenti hogy jöhet a helyükbe még szélsőségesebb alakulat is érkezhet. A problémára nincs megoldás, nézzünk szembe a valósággal, Gáza mindig veszélyforrás marad.