Védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos: hadiipari exportunk esetében az állami tulajdon hátrány lehet

Irodát nyitott Budapesten a brazil Embraer repülőgépgyártó óriásvállalat. A KC-390-es szállítógépek megvásárlásának köszönhető? Milyen haszna lesz ebből Magyarországnak? 

Minden beszerzésünkhöz igyekszünk ipari együttműködést is tető alá hozni, mégpedig olyan megállapodásokat, amelyeknek valós hasznuk van, valódi képességfejlesztést adnak Magyarországnak, nem csak kipipáljuk, hogy ezt is letudtuk. A brazil nagyvállalattal a szerződés megkötésekor három ilyen területet tudtunk azonosítani. 

Az, hogy az Embraer nálunk nyitja meg európai mérnökirodáját, kutatás-fejlesztési projekteket hoz ide, nagyon nagy előrelépés, hozzájárulnak egy új iparág meghonosításához. 

Mi lesz a másik két terület? 

Erről bővebben még nem szeretnék beszélni, mivel a részletek még nem lettek tisztázva, de a repülőgép fejlesztésentúl a gyártástechnológiába is szeretnénk bekerülni, és érinteni fogjuk az űripart is. 

Friss hír, hogy új magyar kézifegyver sorozat készül, de szinte a minap vettünk a csehektől kiváló minőségű gépkarabályokat, pisztolyokat, amelyeket már gyártanak is. Ha tervben volt a hazai fejlesztés, miért volt szükség a cseh üzletre? 

Évtizedekkel ezelőtt megszűnt Magyarországon a kézifegyvergyártás, leépült a kapacitás, elszéledtek a szakemberek. Ezért először be kellett vásárolnunk magunkat a kézifegyver iparba, megnyitni újra egy gyárat. Erről szólt a külföldi licenc, ennek a talaján tudtunk bármit is elindítani, például elkezdtük hazahívni a mérnököket, beindítottuk a gyártást, míg végül el tudtuk kezdeni egy új fegyvercsalád fejlesztését. 

Történelmi léptékben mérve pillanatok alatt épül ki a magyar hadiipar. Lesz ehhez az országban elég képzett munkaerő? 

Az új gyárakba már eddig is több százas nagyságrendben jelentkeztek az emberek, ami bizalomra ad okot.

Emellett igyekeznünk kell az új generációk belépését korlátozni azokba a szegmensekbe, ahol jellemzően alacsony a hozzáadott érték.

A hadiipar ennek pont az ellentéte, ha sikerül ebbe az irányba orintálnunk a pályakezdőket, nem lesznek gondok a munkaerővel. Milyen nagy területeken tervezik beindítani a gyártást? 

Ezeket alapvetően öt területre húztuk szét. Az első a repülőgépipar, ezt Békés megyében koncentráljuk. Remélem, hogy ez a közeljövőben új lökést fog kapni.

A következő klaszter a kézifegyvergyártás, ez a Csongrád-Kecskemét-Kiskunfélegyháza tengelyen húzódik a kutatás fejlesztéstől a gyártásig. Zala megyében kapta a harcjármű gyártást, elsősorban Zalaegerszeg, de a megyeszékhelyen kívül is lesznek majd elemei.

Budapesten elektronikai rádiókommunikációs, az űripart is lefedő, dróntechnológiával is foglalkozó fejlesztési központ alakul, ez egy vegyes klaszter. de az alapja az elektronika, valamint az IT és a telekommunikációs szektor. Az ötödik klaszter a radartechnológia fejlesztésével foglalkozik majd, egyelőre úgy néz ki, hogy Nyíregyházán. 

Űripar? Már itt tartunk? 

Az űripar, már ami a fejlesztést és a technológiát illeti, szorosan összefügg a hadiiparral.  Az űrechnológiát érintve a kormány megalapította magánbefektetők részvételével a Carpathiasat nevű céget, amely a világűrben telepített telekommunikációs rendszerekre fókuszál.

Ez a cég az űriparban már nemzetközi szinten is látható, különböző mikró és nano szatellit rendszerek fejlesztésébe kezdett. Ez egy olyan szegmens, amely egyértelműen a hadiiparból nőtt ki. 

A Magyar Honvédségnek önmagában ekkora gyártókapacitásra békeidőben aligha lesz szüksége, nagyon fontos tehát az export. De mi lesz, ha a telített nemzetközi fegyverpiacon mégsem sikerül a terveknek megfelelően érvényesülni?  

Ezzel mindig számolni kell minden iparágban, ahol nagy a piaci verseny.

Márpedig a hadiiparban extrém nagy verseny, az államok, pláne a nagyhatalmak erőteljesen nyomon követik hadiipari termékeik eladását, emiatt nagyon nehéz belépni a nemzetközi piacra. Ezért is döntöttünk úgy, hogy elsősorban vegyesvállalatokat hozunk létre, ezeken belül pedig privát cégeknek juttatunk többséget, mivel úgy láttuk, hogy az állami szerepvállalás az értékesítés során blokkoló tényező lehet. 

Felteszem az sem hátrány, hogy nagy múltú német vállalatok adják a nevüket a nálunk gyártott termékekhez. Ahogy azt a Komondor szomorú példája mutatja, a nemzetközi exportsikerhez nem elég egy harcjárművet jól összerakni... 

Valóban a német fegyvereknek a világ legjobbjai között is renoméja van,  még akkor is, ha néhány szegmensben egy-két trónkövetelő már elkezdte átvenni tőlük a vezetést.

A hagyományos, szárazföldi fegyverzetek terén, harckocsik, tüzérségi eszközök gyártásában, és elektronikában a mai napig egyértelműen piacvezetők.

Egyébként én a Komondorról sem tettem le, van mögötte egy kiváló  mérnökcsapat. Sajnos a tervezéskor nem volt meg a megfelelő eszközrendszerük és anyagi forrásaik arra, hogy egy valóban versenyképes terméket hozzanak össze. De maga az elgondolás, a felhalmozott tudás az nagyon jó volt, látok is arra lehetőséget, hogy mindezt ne hagyjuk elveszni. 

Az a kimondott cél, hogy a magyar védelmiipar a térségben meghatározó legyen 2030-ra. Hogy állunk most régiós szomszédainkhoz képest? 

Sereghajtó pozícióból indultunk, ma már sokkal jobban állunk, és még jobb lesz a helyzet, ha a tervezett gyárak felépülnek. És ha megnézzük akár a régiós országokat, akár másokat is Európa-szerte,  hogy a hadiipari struktúrájuk mennyire képes lépést tartani a technológia fejlődésével, és mennyire képesek megtartani piaci pozícióikat, az nekünk bizakodásra adhat okot.

Mi ugyanis egy olyan rendszert rakunk össze, amelyben egyszerre több szegmensre tudunk figyelni a fejlesztés terén, a zöldmezős beruházásoknak köszönhetően nem kötnek gúzsba évtizedek alatt elavult gyártási technológiák, meg tudjuk venni a legmodernebbet, és ehhez hozzá tudjuk tenni a kutatás-fejlesztési és szakképzési programjainkat. Magyarországon hagyományosan nagyon erős az egyetemi infrastruktúra, ma már egyre inkább azt látjuk, hogy az egyetemek is kezdik megérteni, mit akarunk elérni, és nagy erőkkel nyitnak a hadiipar felé. Mindez azt jelenti, hogy hamarosan fel tudunk jönni dobogós helyre a régióban. 

A cseh hadiipar hagyományosan elég erős. Ők továbbra is maradnak felettünk a dobogón? 

Valóban, ha összehasonlítjuk a cseh és a magyar hadiipart, a hagyományos erősség az ő oldalukon ál.

Van viszont különbség a fejlődés sebességében is, ami felénk billenti a mérleget, de ebből versengés helyett akár közös előnyt is tudnánk kovácsolni.

Nagyon bízom abban, hogy meg tudjuk találni azokat a szinergiákat amíg a két országot együtt erősítik és közös projekteket képes generálni. Nem véletlenül tőlük vettük a kézifegyver licencet, jelenleg is több lehetséges együttműködés van az asztalon. 

Ezt akár V4-szinten is érdemes lehet végiggondolni... 

Igen, idén nyáron, amikor átvettem a V4 fegyverzeti igazgatói posztját, meghirdettem egy programot, hogy mérjük fel, az egyes országokban milyen képességek vannak.

Találjuk meg a szerepek harmonizálásának lehetőségeit, egy közös fejlesztésbe ki milyen hozzáadott értéket tudna betenni. Az idő majd eldönti hogy ez mennyire lesz életképes, de bízok benne, hogy értelmes projekteket tudunk generálni. 

Melyek lesznek a jövő trendjei a védelmi képességek fejlesztésének szempontjából? 

A trendek olyan gyorsan változnak, hogy nehéz megbecsülni, milyen irányba érdemes elmozdulni.

Az egyértelműen látszik, hogy az elektronika, telekommunikációs rendszerek, IT-rendszerek fajsúlya növekedni fog, de a hagyományos fegyvereket sem szabad lebecsülni. Ezek helyes kombinációja lehet a siker kulcsa. 

Eldőlt már a Gripenek további sorsa? 2026-ban lejár a lízingszerződés. Maradékértéken  megvesszük a svédektől, vagy más mellett döntünk?  

A harci repülőgépek kínálatában most olyan helyzet van, hogy egy teljesen új, hosszú ideig rendszerben tartandó fegyverendszer beszerzéséről nem lehet kellően informált, épp ezért felelős döntést hozni.

Ezért arra jutottunk, hogy a Gripenek továbbfejlesztése lesz a következő lépés ezen a területen, különös tekintettel arra, hogy tervezhető élettartamuk kevesebb mint a fele telt el eddig.

Kapnak egy upgrade-et, amely lehetővé teszi, hogy olyan fegyvereket és szenzorokat integráljuk rá, amelyek sokkal magasabb szintre pozícionálják a repülőgépek harcképességét.

Leszámítva egy két kiber és lopakodó képességet csaknem az Ötödik generációs harci repülőgépek között lesznek. Egy új ötödik generációs vadászt megvásárolni jelenleg azért is felesleges, mert hadműveleti szempontból nincs rá szükségünk. 

Hamarosan magyar kézbe kerül a cseh Aero Vodochody repülőgépgyártó cég. Mit hoz a konyhára a megszerzése? 

Egyértelműen egy zászlóshajóval fog gyarapodni a magyar repülőgépipar, gyártanak például kiképző repülőgépeket, amelynek van egy viszonylag komoly piacra. Ez egy olyan cseh-magyar közös projekt lehet, amely Magyarország repülőgépiparban elfoglalt helyét erősíti majd. 

Lassan eltűnik a seregből a régi szovjet hadtechnika. Mi lesz a nyugdíjazott fegyverek sorsa? 

Erről majd a Magyar Honvédség fogja letenni a pontos elképzeléseit az asztalra. Az  új haditechnikai eszközök ütemnezetten érkeznek, nem egyik pillanatról a másikra, a régi fegyverek ennek megfelelően lesznek kivonva a forgalomból.

Az is elképzelhető, hogy nem fogunk mindegyiktől megválni, néhánynak lehet még létjogosultsága. Az biztos, hogy a kétezres évek tisztázatlan és zavaros eladási ügyleteit nem akarjuk megismételni. 

A sokat emlegetett Mig-29-esek eladását sikerült már tető alá hozni? 

Sok fejfájást okoz ez a kérdés, egyrészt nemzetközi szerződések kötnek minket, és az eddigi értékesítési próbálkozások zátonyra futottak. Ezeknek a repülőgépeknek még a valódi piaci értéke is nagyon nehezen lőhető be. Egyébként arról is megvan a véleményem, hogy milyen állapotban vannak.

Olyan dolgok történtek velük ami miatt értékük a nullához konvergál. Mindenesetre megbíztunk egy haditechnikai kereskedelemben kompetens állami társaságot, hogy nemzetközi szakértőkkel együtt próbálja meg összerakni valós értéküket, aztán majd meglátjuk, merre tudunk lépni.