Volt IMF-vezér: 2022-re állhat helyre a világgazdaság

Mikor állhat vissza a világgazdaság a 2019 végén látott szintekre? Mely régiók teljesíthetnek jobban?

A Nemzetközi Valutaalap legfrissebb előrejelzései alapján 2022-re érheti el a világgazdaság a járvány előtti, 2019-es szintet. Ugyanakkor a koronavírus által erőteljesebben sújtott fejlett országok, mint például Franciaország, Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Királyság esetében valószínűleg csak 2023-ra valósulhat meg a teljes helyreállás.

Fontos kihangsúlyozni, hogy az előrejelzéseket nagyfokú bizonytalanság övezi. Nem tudni, hogy mikor ér véget a pandémia, mekkorák lesznek végül a gazdasági károk, illetve mi lesz a lakosság hosszú távú reakciója.

Ön korábban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójaként dolgozott. Meglátása szerint elég segítséget nyújt az IMF a koronavírus-járvány idején?

A Nemzetközi Valutaalap a multilaterális finanszírozás egyik forrása a koronavírus-válságban.

Véleményem szerint az IMF erőteljesen reagált a kialakult helyzetre. Megduplázta a sürgősségi hiteleszközét. A gyorsan folyósítható hitelek összege így elérheti a 100 milliárd dollárt. Már 60 ország részesült ebből a programból.

Az IMF emellett 27 ország számára csökkenti az adósságszolgálat terheit. A katasztrófavédelmi alap mérete szükség esetén megháromszorozható 1,4 milliárd dollárra.

A Nemzetközi Valutaalap a Világbankkal karöltve felkérte a G20 országokat, hogy csökkentsék a leginkább bajba jutott államok számára nyújtott kétoldalú kölcsönök visszafizetésének összegét.

Ön korábban azt mondta, hogy a jegybanki hatóságok és a rossz gazdaságpolitikai döntések miatt jöhetett létre korábban a globális pénzügyi válság. Meglátása szerint most megfelelően működnek az említett intézmények?

A túlzottan laza pénzpolitika negatív hatásaival kapcsolatos nézeteim jól ismertek. Úgy gondolom, hogy a túlságosan támogató monetáris politika hozamvadászathoz és eszközár lufik kialakulásához vezet, miközben meggyengíti a pénzügyi rendszert és ezáltal növeli a válságok esélyét.

Az extrém laza jegybankpolitika hátráltatja továbbá a kormányzati reformintézkedéseket, elbátortalanítja a hosszú távú befektetőket, illetve a megtakarítókat a rövidtávú és spekulatív befektetések irányába tereli.

Mit gondol az Európai Központi Bank (EKB) jelenlegi válságkezelő lépéseiről? Milyen monetáris intézkedésekkel támogatható a gyorsabb kilábalás?

Az Európai Központi Bank bátor intézkedéseket hozott a gazdasági szereplők likviditásának biztosítása érdekében, ezáltal elkerülhetővé vált a rendszer teljes lefagyása. A 2020 március 18-i kamatdöntő ülésen az EKB egy kivételes, 750 milliárd eurós keretösszegű eszközvásárlási programot indított. A vásárlásokra nem vonatkozik a 33 százalékos ország limit, valamint el lehet térni a tőkekulcsoktól.

Kibővítette továbbá a központi bank a célzott hosszú távú refinanszírozási műveleteit (TLTRO), melyek hitelezésre ösztönzik a bankokat.

A jegybank monetáris lépéssorozata rendkívül erőteljes. 2020-21-ben az új szuverén értékpapír-kibocsátás több mint háromnegyedét az Európai Központi Bank vásárolja meg.

Véleménye szerint az eurózóna eladósodott periférikus országaiban a gazdaságélénkítésre vagy a költségvetési kiigazításokra kell helyezni a hangsúlyt?

Miután a kormányok közvetlenül felelősek a gazdaságok nagy részének lezárásáért, logikusnak tűnik az erősebb fiskális jelenlét. Gyakorlatilag ezt tapasztalhatjuk napjainkban.

Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a kifeszített költségvetéssel rendelkező országok örökre mentesülhetnek a költségvetési reformok alól.

Miként orvosolható a leginkább eladósodott uniós országok – köztük Olaszország - helyzete?

A leginkább eladósodott országok helyzete valóban olyan strukturális reformokat igényel, amelyek fokozatosan csökkenteni fogják az állami kiadásokat a GDP arányában. Fontos lesz az adósságstabilizációs folyamat elindítása az elsődleges többletek révén, mely megnyugtathatja a piacokat.

Hogyan látja az euró jövőjét?

Az Európai Központi Bank és a Bizottság döntése nyomán az euró védelmet nyújt az eurózóna tagállamai számára.

A jövőben az euróövezetet olyan strukturális reformokkal kell megerősíteni, melyek segítenek mérsékelni az egyes régiók növekvő heterogenitását.