Hamarosan jelentősen változik a bankokra vonatkozó szabályozás

Az új rendelkezéseket főszabály szerint várhatóan 2025. január 1-jétől kell majd alkalmazni, bizonyos esetekben átmeneti időszak biztosítása mellett. A tervezetek egyelőre nem véglegesek, jelenleg is zajlik a kompromisszumos szöveg kialakítása az európai uniós társjogalkotók között.

A módosítás fő irányvonalai azonban az Európai Unió Tanácsának 2022. november 7-én elfogadott álláspontja alapján már kirajzolódnak. A javaslatcsomag fő célja a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2017-ben kiadott ajánlásának (Bázel III véglegesítése) átültetése az európai uniós jogba.

Ennek keretében bevezetnék az ún. „output floor”-t az egyes hitelintézetek kockázattal súlyozott eszközértékei közötti indokolatlan különbségek csökkentése céljából.

Lényege, hogy a sztenderd módszer alapján számított teljes kockázati kitettségérték 72,5 százalékában korlátozza a hitelkockázati, piaci kockázati, illetve partnerkockázati tőkekövetelményüket belső modellek alapján számító hitelintézetek teljes kockázati kitettségértékét, és ezzel egyfajta alsó korlátot vezet be a belső modellek alapján számított tőkekövetelményre.

Az uniós tárgyalások során a legfőbb vitát az output floor alkalmazási szintje váltotta ki.

Az egyeztetések jelenleg ott tartanak, hogy azt a konszolidáció minden szintjén teljesíteni kell, ugyanakkor a tagállamok mentesíthetik az intézményeket az egyedi vagy a szubkonszolidált megfelelés alól, amennyiben az anyaintézmény és a leányintézmények ugyanabban a tagállamban találhatók.

Az output floor – az azzal érintett hitelintézetek számára – a javaslatcsomag legnagyobb hatású eleme lesz, mely a tervezett ötéves bevezetési időszak végére az Európai Bankhatóság (EBA) és az Európai Bizottság által végzett hatásvizsgálat szerint átlagosan körülbelül 5,7 százalékos tőkekövetelmény növekedést eredményezhet.

A Bázel III véglegesítésének célja többek között a tőkekövetelmény számításra használt sztenderd módszerek kockázatérzékenységének fokozása volt, annak érdekében, hogy azok megfelelő viszonyítási alapként szolgáljanak az output floor alkalmazása során.

Erre tekintettel módosulni fognak a hitelkockázati sztenderd módszerre vonatkozó szabályok, ezen belül a mérlegen kívüli tételek, az intézményekkel és a vállalkozásokkal szembeni, az ingatlannal fedezett, a részvény jellegű, valamint a speciális hitelezési kitettségek kezelése is.

A tőkekövetelmény számításra használt belső modellek tekintetében a cél az alkalmazásuk visszaszorítása és az azokra vonatkozó szabályozás szigorítása volt, tekintettel arra, hogy a belső modelleket alkalmazó bankok által számított tőkekövetelmények között olyan eltéréseket figyeltek meg, amelyek nem igazolhatók a bankok eltérő mögöttes kockázataival és tevékenységével.

A hitelkockázati keretrendszer tekintetében módosulnak továbbá az ingatlanfedezetek értékelésére vonatkozó rendelkezések is.

A CRR módosításának tervezete a működési kockázat tőkekövetelményének kiszámítására valamennyi jelenleg alkalmazandó módszer helyett egyetlen új megközelítést vezet be. Ez az intézmény üzleti tevékenységének méretéből – elsősorban a nettó kamat-, díj- és jutalékbevételből – indul ki, és figyelmen kívül hagyná a múltbeli veszteségadatokat.

A 750 millió EUR vagy azt meghaladó nagyságú üzleti tevékenység indikátorral rendelkező intézményeknek ugyanakkor ki kell számítaniuk az éves működési kockázati veszteséget és veszteségadat-bázist kell fenntartaniuk.

A működési kockázat szavatoló tőke követelményének kiszámítására vonatkozó szabályok javasolt változása az EBA és az Európai Bizottság számításai szerint körülbelül 1,7 százalékos tőkekövetelmény növekedést jelent majd.

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2019-ben kiegészítette a kereskedési könyv alapvető felülvizsgálata (FRTB) elnevezéssel közzétett piaci kockázati ajánlásait. Ezeket a változásokat a CRR legutóbbi módosításakor zajló tárgyalásai során már nem volt mód figyelembe venni.

Erre tekintettel a társjogalkotók úgy döntöttek, hogy a kereskedési könyv alapvető felülvizsgálata (FRTB) szerinti alternatív sztenderd módszert és alternatív belső modellen alapuló módszert először csak adatszolgáltatás céljára vezetik be, a keretrendszer időközi változásait pedig egy következő jogalkotási csomagban ültetik át. A CRR módosításának jelen tervezete a piaci kockázati szabályrendszer kapcsán ezen fejleményeket tartalmazza.

A módosítás hatálybalépését követően az intézményeknek az alternatív sztenderd módszert és az alternatív belső modellen alapuló módszert már nemcsak adatszolgáltatás céljára kell majd alkalmazniuk, hanem ténylegesen ezen módszerek alapján kell számítani a piaci kockázat tőkekövetelményét.

A tervezet bevezeti továbbá az egyszerűsített sztenderd módszert is, amely a jelenleg hatályos szabályok alapján számított pozíció-, devizaárfolyam- és árukockázati tőkekövetelmények, valamint konstans együtthatók szorzatának eredményeként adja meg a tőkekövetelményt. Az egyszerűsített eljárást azon hitelintézetek alkalmazhatják majd, amelyek az alternatív sztenderd módszer kapcsán mentesültek az adatszolgáltatás alól.

A javaslatcsomag a Bázel III véglegesítésének átültetése mellett számos további célt is megvalósít, elsősorban a CRD módosítása útján.

Harmonizálja például a tagállamonként eddig eltérően meghatározott, harmadik országbeli fióktelepekre vonatkozó szabályokat. Az arányosság figyelembevétele érdekében különbséget tesz a Class 1 és a Class 2 harmadik országbeli fióktelepek között. Az előbbi kategóriába tartozókra szigorúbb szabályok vonatkoznak majd.

A harmonizált előírások főként az engedélyezésre, a dotációs tőkére, a likviditási követelményekre, a vállalatirányításra, valamint az adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkoznak.

Várhatóan lehetőség lesz arra is, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a felügyeletek megköveteljék, hogy a jelentős harmadik országbeli fióktelepek leányvállalat formájában folytassák működésüket az adott tagállamban.

Emellett a CRD módosítása új, harmonizált felügyeleti hatásköröket vezet be a hitelintézetek által végrehajtott bizonyos műveletek, így például a jelentős részesedésszerzés és elidegenítés, az eszközök és kötelezettségek jelentős átruházása, valamint a szétválások és egyesülések vonatkozásában.

A javaslat értelmében a hitelintézeteknek előzetesen értesíteniük kell majd az illetékes felügyeleti hatóságot, amennyiben pénzügyi ágazatbeli szervezetekben a figyelembe vehető tőkéjük 15 százalékát meghaladó részesedést kívánnak szerezni, valamint minden olyan jelentős eszköz- vagy kötelezettség átruházásról, amely eléri az intézmény összes eszközének vagy kötelezettségének 10 százalékát (csoporton belüli művelet esetében 15 százalékát).

Szintén előzetes értesítési kötelezettség áll majd fenn egyesülés vagy szétválás végrehajtása esetén azon felügyeleti hatóságok számára, amelyek a művelet következtében létrejövő entitások felügyeletéért lesznek felelősek.

A jelentős részesedésszerzés és elidegenítés, valamint az egyesülés és szétválás kapcsán a felügyelet a bejelentés alapján a jogszabályban rögzített szempontok szerint értékelést végez. Amennyiben az intézmény elmulasztja az előzetes értesítést, a felügyeleti hatóság kifogása ellenére szerzi meg a jelentős részesedést vagy a felügyeleti hatóság pozitív véleménye hiányában hajtja végre az egyesülést, illetve szétválást, a felügyelet intézkedéseket alkalmazhat.

A CRR és a CRD módosítása célul tűzi ki az intézmények nyilvánosságra hozatalának központosítását is a közzétett információk átláthatóságának és összehasonlíthatóságának javítása érdekében.

Erre figyelemmel a kisméretű és nem összetett intézménynek nem minősülő intézményeknek az EBA-nak kell majd megküldeniük a CRR által megkövetelt információkat, amelyeket az EBA honlapján kialakított, egységes elektronikus felületen tennének közzé. Az egységes formátumokat és a kapcsolódó útmutatókat, valamint az alkalmazandó informatikai megoldásokat az EBA fogja meghatározni.

Az arányosság jegyében a kisméretű és nem összetett intézmények nyilvánosságra hozatalát az EBA a felügyeleti adatszolgáltatás alapján végzi majd el, így ezen intézményeknek nem kell külön beküldést teljesíteniük. A társjogalkotók emellett arra is felkérik az EBA-t, hogy a jövőre nézve vizsgálja meg ezen lehetőség megvalósíthatóságát minden intézmény tekintetében.

Az Európai Bizottság bankszabályozási javaslatcsomagjának további fontos eleme a fenntarthatósági kockázatok (ESG kockázatok) körébe tartozó kockázatok harmonizált fogalomrendszerének kialakítása, valamint azok integrálása az intézmények vállalatirányítási és kockázatkezelési rendszerébe és az azok felügyeletébe. Emellett bevezeti az ESG kockázati kitettségekre vonatkozó adatszolgáltatást is.

A fentiek alapján látható, hogy a módosítások számottevő változást jelentenek majd, és az azoknak való megfelelés felkészülést igényel a hitelintézetek részéről. Habár a tervezetek még nem véglegesek és a megfelelési kötelezettség legkorábban két év múlva kezdődik meg, a felkészülés megkönnyítése érdekében az intézményeknek érdemes figyelemmel kísérniük a jogalkotási folyamatot, és előzetes hatásvizsgálatot végezniük arra vonatkozóan, hogy a módosítások hogyan érinthetik a működésüket, illetve a tőkekövetelményüket. Célszerű továbbá a stratégiai tervek kialakítása és az informatikai fejlesztések során is tekintettel lenniük a várható változásokra.

A szerző a Magyar Nemzeti Bank vezető szabályozási szakértője